A Győri Ítélőtábla Pf.20030/2016/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 78. §, 114. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §] Bírók: Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig, Vass Mária, Világi Erzsébet

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.030/2016/3. szám

A Győri Ítélőtábla a felperesnek a dr. Lakos Júlia ügyvéd által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jogok megsértése miatt indított perében - melybe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a jogtanácsos által képviselt alperesi beavatkozó beavatkozott - a Győri Törvényszék 2015. szeptember 16. napján kelt, P.20.048/2014/55. sorszámú ítéletével szemben az alperes részéről 57., a felperes részéről 58. sorszámon bejelentett fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében helybenhagyja, a felperes által az alperesnek fizetendő 100.000.- (Egyszázezer) forint ügyvédi munkadíjat 381.000.- (Háromszáznyolcvanegyezer) forintra felemeli.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 127.000.- (Egyszázhuszonhétezer) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

Megállapítja az ítélőtábla, hogy a felperes teljes mértékben pervesztes.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Győri Törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes kereseti kérelmét elutasította.

Megállapította, hogy a feljegyzett 1.500.000.-Ft eljárási illeték, 125.440.-Ft szakértői költség és díj az állam terhén marad. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 60.000.-Ft szakértői költségből és díjból, valamint 100.000.-Ft ügyvédi munkadíjból álló perköltséget, az alperesi beavatkozónak pedig 50.000.-Ft jogtanácsosi munkadíjból álló perköltséget. Rendelkezett, hogy ezt meghaladóan a felek maguk viselik az eljárás során felmerült költségeiket.

A törvényszék az ítéletének tényállásában megállapította, hogy a felperes 2006. június 12. napján kereste fel az alperes gyermek, ifjúsági és mentálhigiénés szakambulanciáját a sportkarrierje meghiúsulása miatti trauma feldolgozása céljából, az otthoni agresszív viselkedése, hangulatingadozásai miatt. Ez alkalommal az "egyéb obszesszív-kompulzív zavar" diagnózis került megállapításra, orvosi javaslat ellenére a kórházi felvételét elutasította.

2009. évben a felperes állapota rosszabbodott, 2009. február 11. napjától 2011. április 26. napjáig az alperes gyermek, ifjúsági és mentálhigiénés szakambulanciáján, majd 18. életéve betöltését követően a felnőtt mentálhigiénés ambulancián folyamatos kezelés alatt állt. 2009. március 2-től április 2. napjáig, valamint 2009. július 24-től augusztus 3. napjáig, illetve 2009. szeptember 29. napjától október 30. napjáig osztályos kezelésre szorult. A 2009. február 11-én kelt ambulánslapon nála az "alkalmazkodási zavar", a későbbiekben "skizofrénia tünetei nélküli akut polimorf pszichotikus zavar", majd "akut polimorf pszichotikus zavar skizofrénia tüneteivel" és "skizoaffektív zavar mániás típusa" megbetegedést diagnosztizáltak.

A betegségének lefolyása hullámzó, epizodikus, idővel súlyosbodó tünetek jelentkeztek. A felperes antipszichotikus gyógyszerekre szorult, a kezelőorvosai az orvosszakmai szabályok szerint az állapotának változása, a tüneteinek súlyosbodása és a mellékhatások csökkentése céljából igyekeztek a gyógyszereinek beállítására (Ripedon, Rivotril, Akineton, Depral, Depakine Chrono, Amitrex, Huma-Pronol, Tegretol, Ability). Noha az állapota folyamatos gyógyszerezést indokolt, a felperes a gyógyszereket időnként önkényesen elhagyta, magatartása nem volt együttműködő.

A felperes a módosított kereseti kérelmében személyhez fűződő jogai megsértésére hivatkozással a jogsértés tényének megállapítását, a jogsértésekkel előállott dolgok megsemmisítését, jogsértő mivoltától való megfosztását, valamint az alperes vagyoni és nemvagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését kérte (82.830.000.-Ft sérelemdíj és 1.942.430.-Ft jövedelemveszteségből és ajándékok költségéből álló vagyoni kártérítés).

Arra hivatkozott, hogy a 2009. február 11-i és a 2009. február 17-i ambulánslapok hamisak, azokon szakorvosi pecsét nincs. 2009. február 17-i ambulánslap eredetileg - az általa csatolt példány szerint - az "alkalmazkodási zavar" diagnózist tartalmazta, az alperes által pótlólag benyújtott 2009. február 17. napjára dátumozott, hamis ambulánslapon azonban "egyéb akut, döntően paranoid pszichotikus zavar" diagnózis szerepel. A 2009. február 23-i és 25-i ambulánslapok szintén csak az "alkalmazkodási zavar" megjelölést tüntetik fel.

Álláspontja szerint az alperes intézmény orvosai nem megfelelően kezelték, az alkalmazkodási zavar diagnózis mellett pszichotikus gyógyszereket alkalmaztak, amely előidézte nála a súlyosabb megbetegedést, azaz az akut, polimorf, döntően paranoid pszichotikus zavart.

A gyógyszerhatások tünetei megfosztották a mindennapi teendői ellátásának képességétől, kiszakították családi, baráti köréből, elzárták a diák- és ifjúkori élményektől, stigmatizáció áldozata lett, megsértették személyes szabadságát, becsületét és emberi méltóságát, a testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperest a szakma szabályainak megfelelően kezelték. Az igényelt kártérítés összegét is eltúlzottnak tartotta.

Utalt arra, hogy az orvosi dokumentációt az alperes intézményben elektronikusan kezelik, így annak papír alapú kinyomtatása során a hitelességét a jogi osztály pecsétje garantálja.

Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmet a felperes által állított személyiségi jogsérelem bekövetkezte időpontjában hatályos jogszabályok szerint elbírálva - a Ptk.75. § (1), 76. §, 84. § (1) bekezdés a), d), e) pontja, 339. § (1) bekezdése, és az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdése, 129. § (1) bekezdése, 119. § (3) bekezdés b) pontja, 136. § (1) bekezdése alapján - alaptalannak ítélte.

Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a perben kirendelt igazságügyi pszichiáter szakértő vizsgálatának időpontjában a felperes nem jelent meg, emiatt a szakértő véleményét a rendelkezésre álló iratok alapján alakította ki. A felperes által állított és a pszichés állapota romlásában manifesztálódó egészségkárosodás - a személyes vizsgálat hiányában - szakértői módszerekkel nem volt kimutatható, ezért a testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogi sérelem nem nyert bizonyítást.

A törvényszék abból indult ki, hogy az alperes orvosai az Eütv. 129. § (1) bekezdése alapján az alkalmazott kezelést maguk választják ki, azonban a választott módszerért a hivatkozott törvény 77. § (3) bekezdése alapján felelősséggel tartoznak. A pszichés megbetegedés eredményes kezelésében különösen nagy jelentősége van a beteg együttműködésének.

Ennek tükrében megállapítható, hogy a felperesnél fokozatosan kifejlődő skizo-affektív zavar kezelésére az alperes orvosai a felperes részleges együttműködése ellenére is adekvát gyógyszereket választottak, amelyek adagját a tünetek mértékének megfelelően határozták meg, és a mellékhatások csökkentésére is figyelemmel voltak.