A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21179/2015/6. számú határozata ingó kiadása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 169. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 7. §, 193. §, 196. §] Bírók: Bleier Judit, Egriné dr. Salamon Emma, Hőbl Katalin

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.21.179/2015/6/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Strasser Dr. Józsa Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. Strasser Tibor ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Szolyák Ferenc ügyvéd (alperesi jogi képviselő címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen ingóság kiadása iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 2015. június 16. napján meghozott 6.P.29.507/2010/164. számú ítélete ellen a felperes 165. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 300.000 (háromszázezer) forint ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget.

A fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes megváltoztatott keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a perbeli szürkemarha törzsállomány meglévő egyedeinek, valamint a teljes törzsállomány tenyészetben meglévő szaporulatainak és ezek szaporulatainak, összesen 154 magyar szürkemarhának a kiadására és a törzsállományból kikerült összesen 36 tehén, 1 tinó és 3 fedező bika, valamint a törzsállományból kikerült első, második és harmadik generációs szaporulat 66.500.000 forint ellenértékének kártérítés jogcímén történő megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a Pest Megyei Bíróság 26.P.20.660/2008/24. sorszámú közbenső ítélete szerint a szürkemarhák tulajdonosa a gyermeke, ő pedig mint a haszonélvezeti és a tartási jog jogosultja a szürkemarhák kiadását a Ptk. 193. § (1) bekezdése alapján követelheti. A gulya után kapott állami és uniós támogatások, valamint a tartás során befolyt egyéb bevételek fedezik az állatok eddigi tartásával felmerült kiadásokat.

Az alperes érdemi védekezése a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy a perbeli helyzetet a felperes rosszhiszemű és megtévesztő magatartása idézte elő. A felperesnek a birtoklásra jogcíme sincs, mert a szürkemarháknak nem a tulajdonosa, és azokat egyébként is bérbe adta. Amennyiben a bíróság az alperest az állatok kiadására kötelezné, kérte az állatok tartásával, gondozásával, őrzésével, orvosi ellátásával felmerült költségeinek mint felelős őrző díjának egyidejű megfizetését. Addig pedig élni kívánt az állatok visszatartásának jogával.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.000.000 forint perköltséget. Úgy rendelkezett, hogy az állam által előlegezett 497.768 forint költséget és 900.000 forint le nem rótt eljárási illetéket a Magyar Állam viseli.

Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes a 63 magyar szürkemarha tehénből, 1 tinóból és 3 tenyészbikából álló perbeli gulyát 27.796.250 forint vételár ellenében eladta a korábbi I. rendű alperesnek. A vételár kifizetése megtörtént. A felperes a vevő képviselőjét megtévesztve, magát a gulya tulajdonosaként feltüntetve kötötte meg az adásvételi szerződést annak ellenére, hogy a gulyát már korábban kiskorú gyermekének ajándékozta, illetve a saját cégének bérbe adta. A jelentősen eladósodott felperes az ajándékozással elérte, hogy végrehajtható vagyonnal már nem rendelkezett, ugyanakkor a korábbi tevékenységét zavartalanul folytathatta. A gyámhatóság által a felperes kiskorú gyermeke képviseletében kezdeményezett, az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása és az eredeti állapot helyreállítása iránti perben a bíróság jogerős közbenső ítéletével megállapította az adásvételi szerződés érvénytelenségét. Az ezt követően lefolytatott szakértői bizonyítás szerint az állatok értékét a tartási költségek meghaladták. A szakvélemény kézhezvételét követően a felperes a keresetétől elállt, és a bíróság a pert megszüntette. Az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása után indította meg a felperes a jelen pert a tartási és a haszonélvezeti jogára alapítottan, az eredeti gulya és szaporulatai kiadása iránt. E perben a felperes maga állította, hogy jövedelme nincs és vagyontalan. Eszerint a felperes nem rendelkezik sem a vételár visszafizetéséhez, sem az állatok tartási költségeinek megfizetéséhez szükséges vagyonnal. Mivel szabadságvesztés büntetését tölti, ingatlan és egyéb vagyona sincs, az állatok tartására sem képes. Időközben az állatállomány vevője - a korábbi I. rendű alperes - jogutód nélkül megszűnt, ezért nincs olyan személy sem, akinek a vételárat visszafizethetné. Mindezekből az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a polgári jogait az együttműködési kötelezettség, a tisztesség és a jóhiszeműség követelményeinek figyelmen kívül hagyásával, előnyök szerzése érdekében kívánta gyakorolni. Ezért a Ptk. 4. §-ának (1) és (4), az 5. § (1) és (2) bekezdésében írt rendelkezések alapján - figyelemmel a Ptk. 7. §-ának (1) bekezdésére is - a felperes keresetét elutasította. Ez az ítéleti döntés az elsőfokú bíróság szerint lehetőséget teremt arra, hogy a perbeli gulya tényleges tulajdonosa döntse el, hogy kíván-e az alperessel mint felelős őrzővel szemben igényt érvényesíteni. Az alperes a perbeli gulya felelős őrzőjeként a felelős őrzéssel felmerült költségei megtérítéséig a gulya visszatartására a Ptk. 196. §-ának (1) bekezdése alapján jogosult. Az elsőfokú bíróság a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye alapján kétséget kizáróan bizonyítottnak ítélte, hogy a gulya tartásával milliós nagyságrendű költség merült fel, és ennek a kifizetésére a felperes nem képes. A kiadásra kötelező ítéletet pedig még végrehajtani sem lehetne, mivel a felperes nem tudja a gulyát sem birtokba venni, sem pedig tartani. Végezetül az alperes törvényes képviselőjének nyilatkozata, a beszerzett iratok és dr. BS tanúvallomása alapján az elsőfokú bíróság azt is megállapította, hogy az adásvételi szerződés megkötése óta eltelt időre és a tartás költségeire tekintettel a törzsállomány tagjai az ítélet meghozatalának időpontjára már jelentős értéket nem képviseltek, a törzsállomány szaporulatának pedig csak az elsőgenerációs szaporulat tekinthető. Mindebből az következett, hogy a felelős őrzésért fizetendő díj eléri, illetve meg is haladja a kiadandó állatok értékét. Az pedig a Ptk. 196. § -ának (2) bekezdésére figyelemmel nem várható el a felelős őrzőtől, hogy eredményes üzleti tevékenységével kiküszöbölje a tartás költségei és az állatok tényleges értéke közötti különbözetet.

A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az általa indítványozott bizonyítás lefolytatását és a kereseti kérelmének megfelelő ítélet meghozatalát kérte. Másodlagosan - ha a bizonyítási eljárás kiegészítése a másodfokú eljárás kereteit meghaladná - az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását indítványozta.