BH 1984.4.135 A szóbeli becsületsértés önmagában nem fosztja meg az elkövetőt a testi épsége ellen irányuló tettleges támadással szembeni jogos védelemtől [Btk. 29. §, 170. §, 180. § (1) bek.].

A járásbíróság az I. r. és a II. r. terhelteket könnyű testi sértés vétsége miatt - személyenként - 30-30 napi tétel pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 100-100 forintban határozta meg.

Az ítéleti tényállás szerint az I. r. terhelt meglátogatta az anyját, aki a nővérével - a II. r. terhelttel - élt közös háztartásban. A II. r. terhelt nem nézte jó szemmel öccsének látogatásait, és ezért sértő megjegyzést tett az I. r. terheltre.

Az I. r. terhelt a sértő megjegyzés miatt az esti órákban visszament a nővére lakásába, hogy őt felelősségre vonja. A szóváltás tettlegességgé fajult: az I. r. terhelt a II. r. terheltet lenyomta a tűzhelyre, aki viszont a testvére arcát megkarmolta. Az I. r. terhelt ekkor a nővérét elengedte, majd a konyhaszekrénynek lökte. Az összetűzésnek a terheltek anyjának megjelenése vetett véget.

A bántalmazások következtében az I. r. terhelt az arcán 8 napon belül gyógyuló karmolásos sérüléseket, míg a II. r. terhelt a bal könyökén ugyancsak 8 napon belül gyógyuló véraláfutásos sérülést szenvedett el.

A II. r. terhelt törvényes határidőben terjesztette elő magánindítványát, az I. r. terhelttel szemben könnyű testi sértés vétségének elkövetése miatt, aki a személyes meghallgatása során viszonvádat emelt a II. r. terhelt ellen, ugyancsak könnyű testi sértés vétsége miatt.

A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a II. r. terheltnek és védőjének felmentésre irányuló fellebbezését alaptalannak ítélve az első fokú bírósági ítéletet helyben hagyta.

A II. r. terhelt bűnösségét megállapító rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos.

Az eljárás során a II. r. terhelt a bűnösségét vitatva ténybeli beismerő vallomásában előadta, hogy az I. r. terhelt arcát, sérülést okozva valóban megkarmolta, de jogos védelmi helyzetben megvalósult elkövetésre hivatkozott.