A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21009/2009/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 324. §, 325. §, 326. §, 327. §, 339. §, 344. §, 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 46. §] Bírók: Fülöp Györgyi, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.26182/2007/8., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21009/2009/3.*, Kúria Pfv.20303/2010/3. (BH 2010.12.328)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.21.009/2009/3.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Lukovits Ügyvédi Iroda (... ügyintéző: dr. Lukovits Péter) által képviselt, felperes neve (....) felperesnek - a Stadler Ügyvédi Iroda (.... ügyintéző: dr. Stadler Endre) által képviselt, .... (.....) alperes ellen - kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2008. december 11. napján kelt, 10.P.26.182/2007/8. számú ítélete ellen a felperes által benyújtott 9. sorszám alatti fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 90.000 (Kilencvenezer) Ft másodfokú perköltséget.

A felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 558.000 (Ötszázötvennyolcezer) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a le nem rótt 558.000 Ft kereseti illetéket az állam viseli és kötelezte a felperest 180.000 Ft perköltség megfizetésére.

Tényként állapította meg, hogy - a 2005. augusztus 15. napján végelszámolással megszűnt - I. P. F. Kft. (a továbbiakban: I. P.) a 2000. július 12. napján megkötött felhasználói szerződéssel feljogosította a C. Bt-t (a továbbiakban: Bt.) a szerződés mellékletében megjelölt animációs rajzfilmek figuráinak kereskedelmi célú felhasználására, azok 3 dimenziós, textilből, illetve más hasonló anyagból készült játékfiguráinak előállítására és forgalmazására, filmcímenként 300.000 Ft+áfa jogdíj ellenében. Az I. P. a szerződésben jogszavatosságot vállalt, illetve hozzájárult ahhoz, hogy a felhasználó a jogot a C. Kft. (a továbbiakban: Kft.) részére átadja.

Rögzítette továbbá, hogy az alperes [korábbi nevén P. F.F. Kft. (a továbbiakban: P.)] mint eladó és az I. P., mint vevő 2000. július 19-én licencia-szerződést kötött a megjelölt - köztük a "Kockásfülű nyúl" című - rajzfilmek eredeti verzióinak másodlagos jogai közül a plüss, textil- és textiljellegű játékfigurák egy gyártó részére történő gyártására és forgalomba hozatalára, díjazás ellenében, 3 év + 6 hónapos időtartamra.

Az ítélet kitért arra is, hogy 2000. február 15-én az alperes az I.P.-ával kötött keret-megállapodásban vállalta, miszerint a szerződés mellékletében felsorolt filmek, sorozatok, szerzői, vagyoni (forgalmazási) jogait 2000. december 31-ig kizárólag az I.P.-nak ajánlja fel megvételre.

A Kft. 2000-ben elkezdte gyártani és forgalmazni a "Kockásfülű nyúl" plüss figurát, majd ezt 2001-ben - miután a rajzfilm forgatókönyv írója, M. V. a felhasználás jogszerűtlenségére hivatkozva a jogsértéssel felhagyásra szólította fel - felfüggesztette.

A 2008. szeptember 28-án kelt nyilatkozatból tényként állapította meg az elsőfokú ítélet, hogy M. V. a rajzfilmsorozat jellegzetes figuráinak kereskedelmi hasznosítási jogait sem a M. T.-ra, sem az I. P.-ra nem ruházta át.

A felperes - aki a Kft-vel 2006. január 20-án megkötött engedményezési szerződés alapján lépett fel - keresetében az alperest 9.300.000 Ft tőke és ennek 2003. július 12-től számított törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni. Ebből az összegből 300.000 Ft az I. P.-nak kifizetett szerzői jogdíj, míg a felperes elmaradt hasznát 9.000.000 Ft-ban jelölte meg. Jogi álláspontja szerint az alperes jogellenesen és felróhatóan járt el, amikor olyan másodlagos vagyoni (merchandising) jogot is értékesített az I. P.-nak, amellyel nem rendelkezett, így az I. P.-nak sem volt joga azokat felperes jogelődjére, a Bt-re átruházni. Keresetének jogalapjaként azért jelölte meg a Ptk. 339. § (1) bekezdését, mert a felperesi jogelőd Kft. és az alperes között nem volt szerződés.

Az elsőfokú bíróság ítéletében elsődlegesen az alperes elévülési kifogását vizsgálta a Ptk. 324. § (1), a 325. § (1) , a 326. § (1) és a 327. § (1) bekezdései alapján és azt nem találta alaposnak. Indokolása szerint a felperes a jogosulatlan felhasználásról 2001-ben tudomást szerzett; az alperes a tértivevény tanúsága szerint az írásbeli felszólítást 2005. július 11-én átvette, amelyhez képest a felperes igényérvényesítése nem késett el.

Érdemben - a Ptk. 339. § (1) és a 340. § (1) bekezdéseinek felhívásával - rámutatott arra, hogy a felperes kárigényét a felhasználási szerződés megszegésére alapította. M. V. nyilatkozatából kitűnően a felperes a jogosulatlan felhasználásról már 2001-ben tudomást szerzett, de a vele szerződő I.P.-val szemben - annak az elévülési időn belüli megszűnéséig - igényérvényesítéssel nem élt, jóllehet a 318. § (1) bekezdésében foglaltak szerint erre lehetősége lett volna.