A Kúria Mfv.11028/2011/5. számú precedensképes határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

A munkaügyi bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértése nélkül döntött a foglalkoztató megtérítési felelősségéről, amikor a tényállást a felperes által a közigazgatási eljárásban és a peres eljárás későbbi szakaszában szolgáltatott, egymásnak is ellentmondó bizonyítékok helyett a baleset bekövetkeztét követően keletkezett okozati bizonyítékok alapján állapította meg.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.11.028/2011/5.szám

A Kúria a dr. Szentmártony Kristóf ügyvéd által képviselt felperesnek által képviselt Országos Egészségbiztosítási Pénztár alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 24.M.1873/2009. szám alatt megindított és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2011. szeptember 27-én kelt 24.M.2789/2009/23. számú ítéletével befejezett perében az említett számú jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 24.M.2789/2009/23. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, fizessen meg külön felhívásra a magyar állam javára 78.915 (hetvennyolcezer-kilencszáztizenöt) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

Az alperes a 2009. február 3-án kelt fizetési meghagyásában - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 67. §-a alapján - 789.129 forint és kamatai megfizetésére kötelezte a felperest N. J. 2007. december 4-én bekövetkezett munkabalesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátás megtérítése címén.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet elutasította. Az ítéleti tényállás szerint a sérült egy 2,5 méter magasságban lévő, 76 milliméter átmérőjű, kb. 12 méter hosszúságú és 20 kg súlyú levegőcső elvágása során szenvedte el a balesetet a következőképpen. A levegőcsövet egy 3 méter hosszú egyágú támasztólétrán állva egy flex gyors darabolóval elvágta, a létráról lefelé jövet a csövet tartó acéldrót elszakadt, a súlyos cső leesett a fa és a létra közé, nekicsapódott a létra lábának, ami megindította a létrát, ennek következtében a sérült a létrával együtt a fal vezetését követve hassal a földre esett.

A munkaügyi bíróság - a felek nyilatkozata, az okirati bizonyítékok, a sérült, a sérült munkatársa, a sérült közvetlen munkahelyi vezetője tanúvallomása, a perben beszerzett igazságügyi munkavédelmi szakértői vélemény és a helyszíni tárgyalás adatai alapján - arra a következtetésre jutott, hogy a baleset a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 40. § (1) bekezdése, 54. § (1) bekezdés g) és i) pontjai, (2)-(3) bekezdései, valamint a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004.(IV.19.) FMM rendelet (a továbbiakban: FMMr.) 2. § g) pontja és 55. § (5) bekezdése felperes általi megszegésével okozati összefüggésben következett be, ezért az alperes jogszerűen döntött az Ebtv. 67. § (1) bekezdés szerinti megtérítési felelősség fennállásáról.

A bíróság ítéletében rögzítette, hogy a tényállás megállapítása során a munkabaleseti jegyzőkönyv, a sérült meghallgatásáról 2007. december 13-án felvett meghallgatási jegyzőkönyv és a sérültnek az alperes megkeresésére 2008. július 7-én tett nyilatkozata tartalmát vette alapul, a tanúknak a fenti bizonyítékok tartalmától eltérő nyilatkozatait nem fogadta el. Ennek okaként jelölte meg, hogy a felperes az alperesnek módosító munkabaleseti jegyzőkönyvet küldött, abban azonban a tényállást nem módosította, a baleseti jegyzőkönyv és a sérült 2007. december 13-i meghallgatásáról felvett jegyzőkönyv a balesethez időben közelebb estek; a sérült a perben a munkabaleset tárgyában történt meghallgatásáról felvett és a munkabaleseti jegyzőkönyvben foglaltaktól részben eltérő tényállításokat tett, arról, hogy a sérültnek egy 3 méter magasban lévő csövet vagy egy függőleges leállását kellett-e levágnia, a közvetlen munkahelyi vezető és a sérült a perben eltérően nyilatkoztak.

A bíróság a szakértőnek a helyszíni tárgyaláson tett azon nyilatkozatát, hogy amennyiben a munkáltató által kiadott műveleti sorrendben végezték volna a munkavállalók a munkát, akkor a baleset nem következik be, annak oka, hogy a sérült a munkaművelettől eltérő tevékenységet folytatott - nem fogadta el. A bíróság helyszíni tárgyalást azért tartott, mert a felperes a szakértői szemle időpontjában nem a megfelelő helyszínt mutatta meg a szakértőnek és mert a felperes a szakvéleményt a tényállás helytelen megállapítása miatt vitatta. A helyszíni tárgyaláson a felperes arra hivatkozott, hogy a baleset a munkafolyamat azon részében következett be, amikor a sérültnek - az utasítás betartása esetén - a földről állva kellett volna a munkát végeznie. A felperes a többlépcsős munkafolyamatra technológiai utasítást nem készített, emiatt fordulhatott elő az is, hogy a perben a tanúk nem egybehangzóan adták elő a munkavégzés menetét. A sérült a 2008. november 5-i meghallgatásakor nem tett említést arról, hogy a munkát az előírásoktól eltérően végezte, azt hogy a kiadott munkát a felperes által a perben előadottak szerint kellett volna végezni (a cső bevágása után azt a földről törik le), sem a sérült meghallgatási jegyzőkönyve, sem a munkabaleseti jegyzőkönyv nem tartalmazza.

Arról, hogy a cső eltávolítását a bevágás után a földről történő letöréssel kell elvégezni, elsőként a sérült munkahelyi vezetője a 2010. február 4-én tartott tárgyaláson, több mint két évvel a baleset után tett tanúként említést, amely előadás a tényállás megállapítása alapjául azért sem fogadható el, mert a sérült munkatársa a csövek kötéllel való eltávolításának lehetőségéről is nyilatkozott.

A bíróság a felperes felelősségét a munkafolyamat, a technológia nem megfelelő megválasztásán túlmenően azért állapította meg, mert nem adott a perbeli munkafolyamat elvégzésére egyértelmű utasításokat, nem készített kockázatértékelést és nem volt megfelelő a munkaeszköz sem. A sérült által használt létrát nem lehetett rögzíteni, így nem volt biztosítva a kapaszkodás lehetősége a magasban történő munkavégzéshez, a felperesnek állványt kellett volna biztosítania.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság eljárása során megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdését, a tényállást iratellenesen, a bizonyítékok okszerűtlen, a logika szabályainak nem megfelelő értékelésével állapította meg. A bíróság a felperes által a sérült meghallgatásáról felvett, félreérthető, téves megállapításokat tartalmazó jegyzőkönyv ismeretében kezdett neki a bizonyítás felvételének, a munkabaleseti jegyzőkönyv ugyanezen okirat alapján került felvételre. A bíróság nem vette figyelembe, hogy az eljárás során a tanúk és a szakértő a dokumentumoktól eltérő tartalommal tettek vallomást, az ítéletben hivatkozott ellentmondások alapján a bizonyítás "teljes anyagát" nem rekeszthette volna ki a tényállás megállapítása során.