A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20786/2012/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 221. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 207. §, 586. §, 589. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Molnár Ambrus

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.786/2012/5.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szűcs Attila ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Szabady Attila ügyvéd által képviselt I - II. rendű alperesek ellen, szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Székesfehérvári Törvényszék 2012. március 27. napján meghozott, 27.P.22.574/2010/30. számú ítélete ellen, a felperes részéről 31. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

k ö z b e n s ő - é s r é s z í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes, mint jogosult és az alperesek, mint kötelezettek között 2001. január 31. napján létrejött tartási szerződést megszünteti.

Az alperesek megfelelő kielégítésére és a szerződés megszüntetésének egyéb jogkövetkezményeire nézve a tárgyalás folytatása céljából az iratokat visszaküldi az elsőfokú bíróságnak.

A felperes és az alperesek együttes fellebbezési eljárási költségét külön - külön 150.000 (százötvenezer) - 150.000 (százötvenezer) forintban állapítja meg.

A közbenső- és részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2001. január 31-én tartási szerződést kötött az alperesekkel. A szerződéssel a felperes az alperesekre ruházta át a .... hrsz. alatt nyilvántartott ingatlan, valamint az ingatlanban található ingóságok tulajdonjogát tartás, valamint az ingatlan rezsiköltségeinek a viselése ellenében. Az alperesek által nyújtott tartás értékét a felek havonta 25.000 forintban, az ingatlan értékét 6.000.000 forintban határozták meg. A szerződés megkötésének a napján a felek egy nyilatkozatot is aláírtak, amiben az alperesek arra vállaltak kötelezettséget, hogy a tartási szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésén felül megfizetnek a felperesnek havonta 300 német márkának megfelelő összegű életjáradékot. A tartási szerződés megkötésétől az alperesek havonta 40.000 forintot fizettek meg a felperesnek, természetbeni szolgáltatásuk a ház körüli teendők ellátására és a kerti munkákra korlátozódott. A felperes 2010. december 31. napját követően nem fogadta el az alperesek teljesítését.

A felperes a tartási szerződés megszüntetése iránt terjesztett elő keresetet. Kérelmét azzal indokolta, hogy az alperesek megszegték a szerződést, kibújtak a természetbeni szolgáltatások teljesítése alól. Előadta, hogy a II. rendű alperes semmilyen természetbeni szolgáltatást nem teljesített. Állította, hogy az alperesek a felperestől kapott 1.700.000 forint kölcsönt fizették vissza havonta 40.000 forintos részletekben, így az életjáradék megfizetésére és a rezsiköltségek viselésére vonatkozó kötelezettségüknek sem tettek eleget. Előadta, hogy a szerződéssel a célja az volt, hogy szeretetteljes családi légkörbe kerüljön, soha nem kívánt pénzbeli szolgáltatást az alperesektől, az alperesek csak rákényszerítették ennek a helyzetnek az elfogadását. Ellenezte a tartási szerződés átváltoztatását életjáradéki szerződéssé. Ezzel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az életkorára és az egészségi állapotára tekintettel személyes gondoskodásra szorul, amit a pénzbeli teljesítés nem pótolhat.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezésükben előadták, hogy a felek megállapodása szerint a kötelezettségük a havonta 300 német márkának megfelelő összeg megfizetésére terjedt ki mindaddig, amíg a felperes természetbeni ellátást nem igényel. Hivatkoztak arra, hogy a szerződést a felek megállapodása szerint, a felperes igényeinek megfelelően teljesítették, amikor a felperes természetbeni szolgáltatást igényelt, akkor azt teljesítették. Álláspontjuk szerint a felek viszonya nem az alperesek személyében rejlő okból, hanem harmadik személy hatására romlott meg. Indítványozták a tartási szerződés átváltoztatását életjáradéki szerződéssé, és vállalták havonta 100.000 forint életjáradék megfizetését.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes és az alperesek között ...-en, 2001. január 31. napján kötött tartási szerződést 2011. január 1. napjától életjáradéki szerződéssé változtatta át. Kötelezte az alpereseket, hogy a szerződés 2. és 4. pontjában meghatározottak helyett fizessenek meg a felperesnek 2011. január 1. napjától kezdődően 2012. március 31. napjáig havi 50.000 forint, 2012. április 1. napjától havi 100.000 forint életjáradékot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az alpereseket kötelezte, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 750.000 forint lejárt járadékot. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek 30.000 forint perköltséget. Ítéletének indokolásában a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján úgy foglalt állást, hogy a peres felek viszonya nem az alperesek szerződésszegése miatt romlott meg. Dr. V. J. tanúvallomása alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperesek a szerződés szerinti tartás helyett, és nem azon felül vállalták havonta 300 márkának megfelelő összeg megfizetését, ezért a havonta 40.000 forint a teljes szolgáltatás - a tartás és a rezsiköltség - ellenértéke volt. Rámutatott, hogy a pénzbeli teljesítést a felperes elfogadta, sem a pénzbeli teljesítést, sem az összeget nem kifogásolta. Kiemelte, hogy a felperes a személyes meghallgatása során maga is akként nyilatkozott, hogy a természetbeni tartást nem igényelte, a pénzbeli teljesítés neki megfelelő volt, és csak a kerti munkákban, a nagyobb takarításokban, a hólapátolásban és a fűnyírásban tartott igényt az alperesek segítségére. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy az alperesek a tartási szerződést a felperes igényei szerint teljesítették, emiatt a teljesítés szerződéstől eltérő módja nem alapozhatja meg a szerződés megszüntetését. Kifejtette, hogy a tartási szerződés megszüntetésére önmagában a szerződő felek közötti viszony megromlása vagy a teljesítés visszautasítása sem ad alapot. Hangsúlyozta, hogy a szerződés megszüntetésére csak az alperesek megfelelő kielégítése mellett van lehetőség, ehhez azonban a felperes nem rendelkezik teljesítőképességgel. Mindezekre figyelemmel a tartási szerződést a Ptk. 589. § (2) bekezdésének alkalmazásával életjáradéki szerződéssé változtatta át. Az életjáradék havonkénti összegét a tartási szerződésben vállalt szolgáltatások értéke alapján határozta meg.

Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és a tartási szerződés megszüntetése érdekében a felperes terjesztett elő fellebbezést. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket az őket terhelő rezsiköltségek és egyéb kiadások megfizetésére is. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelenül értékelte a felek között létrejött jogviszonyt, a szerződéskötés körülményeit, valamint a felek szerződéskötési szándékát. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem tett maradéktalanul eleget a Pp. 221. §-ában előírt indokolási kötelezettségének, mert nem jelölte meg a döntése alapjául szolgáló jogszabályokat. Kifejtette, hogy az alperesek nem terjesztettek elő megalapozott ellenkérelmet, nem a felek között létrejött szerződést kívánták fenntartani, a szerződés átváltoztatását pedig a szerződés 11. pontja értelmében nem is kérhették volna. Fenntartotta azt az álláspontját, ami szerint a tartási szerződés célja nem valósítható meg, ezért a jogvita csak a szerződés megszüntetésével zárható le. Hivatkozott arra, hogy az alperesek nem úgy jártak el a szerződés teljesítése érdekében, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, és a szerződést felróható módon megszegték. Előadta, hogy az alperesek a vidékre költözésükkel meghiúsították a természetbeni tartás és gondoskodás teljesítését, így a teljesítés az alperesek mulasztása miatt hiúsult meg. Okfejtése szerint az alperesek csalárd módon kibújtak a szerződéses kötelezettségeik alól. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem a Ptk. 207. § (1) bekezdése szerint értelmezte a felek szerződési nyilatkozatait. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem felel meg az elvárható magatartás, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás, az igazságosság, a jóhiszeműség és tisztesség, valamint az együttműködési kötelezettség törvényben rögzített elvének. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a tartási szerződés a felek bizalmi viszonyán alapuló jogviszony. Állította, hogy a szerződés szerint az alperesek a tartás teljesítésén és a rezsiköltségek viselésén felül, nem pedig helyette vállaltak kötelezettséget a havonta 300 márkának megfelelő összeg megfizetésére. Előadta, hogy a szerződéssel elérni kívánt, és a szerződésből felismerhető célja a szereteten alapuló, személyes, családias kapcsolat megteremtése volt, ezért indokolatlan a tartási szerződés életjáradéki szerződéssé való átalakítása. Előadta továbbá, hogy a szerződés megszüntetése esetén el tud számolni az alperesekkel. Hivatkozott arra, hogy az egészségügyi problémái miatt segítségre, ápolásra és gondozásra szorul. Okfejtése szerint az alperesek 5.437.500 forinttal kevesebb szolgáltatást teljesítettek, mint amire a szerződés szerint kötelesek lettek volna. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az életjáradék összegét nem a szerződésben kikötött szolgáltatások és a szerződéssel átruházott ingatlan értékéhez igazodóan állapította meg.