A Fővárosi Ítélőtábla Bf.11/2016/32. számú határozata adócsalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 51. §, 56. §, 89. §, 310. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 44. §, 45. §, 75. §, 82. §, 254. §, 258. §, 287. §, 349. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 396. §] Bírók: Csiszárné dr. Kertész Andrea, Halász Irén, Máziné dr. Szepesi Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.11/2016/32. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2016. év november hó 18. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ÍTÉLETET:

Az adócsalás bűntette miatt a III.r. vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 25.B.406/2013/181. számú ítéletét a III. r. vádlott tekintetében megváltoztatja.

A III. r. vádlott cselekményét 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének minősíti, amelyet közvetett tettesként követett el. (1978. évi IV. törvény 310. § (1), (4) bekezdés).

A szabadságvesztés büntetés tartamát 2 (kettő) évre enyhíti azzal, hogy annak végrehajtását 5 (öt) év próbaidőre felfüggeszti, egyben a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi.

A pénzbüntetés napi tétel számának érintetlenül hagyása mellett az egy napi tétel összegét 20.000,- (húszezer) forintban állapítja meg azzal, hogy az így kiszabott 4 (négy) millió forint pénzbüntetést kell meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre átváltoztatni. A szabadságvesztést végrehajtásának elrendelése esetén kell börtön fokozatban letölteni.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet a III. r. vádlott tekintetében helybenhagyja.

A másodfokú eljárás során felmerült 32.500,- (harminckettőezer-ötszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A Fővárosi Törvényszék a 2015. november 4. napján kihirdetett 25.B.406/2013/181. számú ítéletével a III. r. vádlott bűnösségét költségvetési csalás bűntettében (Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (4) bekezdés a) pont) állapította meg, melyet mint közvetett tettes követett el. Ezért őt 4 év szabadságvesztésre, 200 napi tétel, napi tétel összegenként 30.000 forint, összesen 6.000.000 forint pénzbüntetésre, 6 év közügyektől eltiltásra, 6 év gazdasági társaságban betöltött vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra és 176.637.000 forint vagyonelkobzásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani.

Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás tekintetében is akként, hogy a III. r. vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a pénzbüntetés átváltoztatására vonatkozóan is.

Ugyanakkor az I. r., a II. r., a IV. r. és az V. r. vádlottat az ellene adóbevételt különösen jelentős mértékben csökkentő, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette (1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdés, (4) bekezdés) miatt emelt vád alól, melyet az I. r., a II. r. és az V. r. vádlott bűnsegédként követett el, a bíróság felmentette.

Rendelkezett az eljárás során zár alá vett, illetve lefoglalt pénzösszegekről oly módon, hogy a zár alá vételt és a lefoglalást továbbra is fenntartotta a III. r. vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás biztosítékaként.

Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekre vonatkozóan is, melyek egy részét elkobozta, más része tekintetében azok lefoglalását megszüntette és az iratok között történő kezelését rendelte el.

Kötelezte a bíróság a III. r. vádlottat 1.460.138 forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet ellen a III. r. vádlott és védője jelentettek be fellebbezést felmentés végett.

Az elsőfokú ítélet az I. r., a II. r. és a IV. r. vádlott vonatkozásában az ítélet kihirdetésének napján, míg az V. r. vádlott vonatkozásában 2016. február 10. napján emelkedett jogerőre.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.784/2011/3. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok feltárása után, azokat helyesen mérlegelve megalapozott tényállást állapított meg és indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. Helytállóan minősítette a cselekményt, és a vele szemben kiszabott büntetés is arányban áll a cselekmény tárgyi súlyával, egyben szükséges ahhoz, hogy a jövőben hasonló cselekmények elkövetésétől a III.r. vádlottat visszatartsa. Mindezek alapján a kiszabott büntetés enyhítésére indokot nem látott.

A III. r. vádlott írásban is részletesen megindokolta a fellebbezését.

A beadványában elsődlegesen bűncselekmény hiánya miatti felmentését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.

Ez utóbbit egyrészt az új eljárás lefolytatása végett, másrészt pedig a megismételt eljárás eredményeként a felmentése végett tartotta szükségesnek.

A III. r. vádlott a beadványában sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a vádirati minősítéstől eltérően a cselekvőségét a jelenleg hatályban lévő Btk. rendelkezése alapján bírálta el annak ellenére, hogy az nem biztosít a számára enyhébb elbírálást.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság törvénysértően állapította meg a bűnösségét költségvetési csalás bűntettében közvetett tettesként, hiszen e minősítés megállapításakor legalább egy tettestársnak feltétlenül lennie kellene, azonban az elsőfokú bíróság a többi vádlottal szemben jogerős felmentő rendelkezést hozott.

Kifogásolta azt is, hogy az ügyészség csak a perbeszédben módosította az eredetileg előterjesztett vádat, ami a véleménye szerint törvénysértő azért, mert erre egyrészt a bizonyítási eljárás berekesztése után került sor, másrészt pedig a vádmódosítás a tartalmát tekintve semmiféle összefüggésben nincs az eredeti váddal.

Itt egyértelműen arra utalt, hogy a IV. r. vádlott stróman szerepe csak itt, az ügyészi perbeszédben merült fel először, következésképpen erre a tényre vonatkozóan az elsőfokú bíróság semmiféle bizonyítást nem folytatott le.

E körben sérelmezte azt is, hogy az ítélet bevezető részében a 2015. május 14. napja előtti tárgyalási időpontok egyáltalán nem lettek feltüntetve, amely súlyos törvénysértésnek tekintendő.

A III. r. vádlott álláspontja szerint az APEH súlyos mulasztást követett el akkor, amikor a Kft1.-nél elvégzett korábbi ellenőrzései alkalmával nem kifogásolta az adóbevallások hiányát és nem szólította fel a Kft1.-t az adóbevallások azonnali pótlására.

Kiemelte, hogy korábban a Kft1. megállapíthatóan minden járulék nemben túlfizetésben volt, ez pedig az elsőfokú bíróság által megállapított adócsalást, illetve annak tényleges elkövetését egyértelműen megkérdőjelezi.

Kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet a Kft1. a Zrt1.-nél vezetett számláján lefoglalt pénzösszeget összegszerűen nem tüntette fel az ítélet rendelkező részébe, továbbá a lefoglalt eurók forintellenértékének megállapítása is elmaradt, következésképpen egyáltalán nem lehet tudni, hogy a lefoglalt összeget is figyelembe véve, milyen tényleges tartozása áll fenn a Kft.-nek, illetve személy szerint neki a megítélt 176.637.000 forint vagyonelkobzásból.