62003CO0552_SUM[1]
A Bíróság (hatodik tanács) 2006. szeptember 28-i végzése. Unilever Bestfoods (Ireland) Ltd kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Fellebbezés - Az EK-Szerződés 85. és 86. cikke (jelenleg EK 81. és 82. cikk) - Azonnali fogyasztásra szánt jégkrémek - Kiskereskedők fagyasztógépekkel történő ellátása - Kizárólagossági kikötés - Tisztességes eljáráshoz való jog - Bizonyítási teher. C-552/03 P. sz. ügy
C-552/03. P. sz. ügy
Unilever Bestfoods (Ireland) Ltd, korábban Van den Bergh Foods Ltd
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
"Fellebbezés - Az EK-Szerződés 85. és 86. cikke (jelenleg EK 81. és EK 82. cikk) - Azonnali fogyasztásra szánt jégkrémek - A kiskereskedők ellátása fagyasztókkal - Kizárólagossági kikötés - A tisztességes eljáráshoz való jog - Bizonyítási teher"
A végzés összefoglalása
1. Verseny - Kartellek - Versenytorzítás
(EK-Szerződés, 85. cikk, (1) bekezdés (jelenleg EK 81. cikk, (1) bekezdés)
2. Verseny - Kartellek - Versenytorzítás
(EK-Szerződés, 85. cikk, (1) bekezdés (jelenleg EK 81. cikk, (1) bekezdés)
3. Verseny - Kartellek - Tilalom - Mentesítés
(EK-Szerződés, 85. cikk, (3) bekezdés (jelenleg EK 81. cikk, (3) bekezdés)
4. Verseny - Közösségi szabályok - Valamely kizárólagossági kikötés közösségi joggal való összeegyeztethetőségének a nemzeti bíróságok általi értékelése
5. Verseny - Erőfölény - Visszaélés - Fogalom
EK-Szerződés, 86. cikk (jelenleg EK 82. cikk)
1. A kiskereskedőket terhelő - kizárólagossági kikötést tartalmazó és nagyon rövid felmondási idővel bármely időpontban felmondható megállapodások összességéből eredő - szerződéses korlátokat nem csak tisztán formálisan jogi szempontból kell vizsgálni, hanem figyelembe kell venni azt a különös gazdasági hátteret, amelybe e megállapodások illeszkednek. Következésképpen - miután a forgalmazási megállapodás felmondásának lehetősége semmilyen módon sem akadályozza meg ezen megállapodások hatékony érvényesítését azon időszakban, amikor e lehetőséggel nem éltek - szükséges ezen megállapodások tényleges időtartamának figyelembevétele az érintett piacra gyakorolt hatásuk értékelésekor.
(vö. 2., 54-55. pont)
2. Valamely megállapodásnak a versenyre gyakorolt hatását abban a jogi és gazdasági háttérben kell értékelni, amelyben az érvényesül, és amelyben más megállapodásokkal összegződve kumulatív hatást gyakorolhat a versenyre. Így annak értékelése során, hogy több, kizárólagossági kikötést tartalmazó szerződés korlátozza-e az érintett piachoz való hozzáférést, szükséges meghatározni az összes hasonló, nagyszámú árusítóhelyet néhány nemzeti gyártóval összekötő szerződés természetét és jelentőségét. Ezen szerződési hálózatok hatása a piachoz való hozzáférésre kifejezetten függ a gyártókhoz ily módon kötött árusítóhelyek számának a nem lekötött árusítóhelyek számához viszonyított arányától, a kötelezettségvállalások időtartamától, és az ezen kötelezettségvállalásokkal érintett termékek mennyiségétől.
(vö. 84-85. pont)
3. A Szerződés 85. cikkének (3) bekezdése, jelenleg az EK 81. cikk (3) bekezdése, szerinti mentesítésben való részesülés szándéka esetén, elsősorban az érintett vállalkozásoknak kell bizonyítékot terjeszteniük a Bizottság elé annak alátámasztására, hogy a kérdéses megállapodás megfelel az ezen rendelkezés által megállapított feltételeknek.
(vö. 102. pont)
4. A közösségi bíróságokat nem köti a nemzeti bíróságok azon megállapítása, hogy valamely forgalmazási megállapodás részét képező kizárólagossági kikötés összeegyeztethető a közösségi joggal.
(vö. 128. pont)
5. A visszaélés fogalma objektív fogalom, amely valamely erőfölényben levő vállalkozás olyan magatartására vonatkozik, amely alkalmas arra, hogy befolyásolja a piac szerkezetét, amely piacon pontosan az érintett vállalkozás jelenlétének következtében a verseny már meggyengült, és amelynek hatására olyan eszközökkel, amelyek eltérnek a termékeknek és a szolgáltatásoknak a gazdasági szereplők által nyújtott teljesítésen alapuló rendes versenyét jellemző eszközöktől, korlátozzák a piacon még létező versenyszint fenntartását vagy a verseny fejlődését. E tekintetben az a tény, hogy bizonyos megállapodásokat az erőfölényben lévő vállalkozás szerződő partnereinek kérésére kötötték meg, még nem változtatja meg ezt a minősítést.
(vö. 129. pont)
A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hatodik tanács)
2006. szeptember 28.(*)
"Fellebbezés - Az EK-Szerződés 85. és 86. cikke (jelenleg EK 81. és EK 82. cikk)- Azonnali fogyasztásra szánt jégkrémek - A kiskereskedők ellátása fagyasztókkal - Kizárólagossági kikötés - A tisztességes eljáráshoz való jog - Bizonyítási teher"
A C-552/03. P. sz. ügyben,
a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2003. december 24-én benyújtott fellebbezés tárgyában,
az Unilever Bestfoods (Ireland) Ltd, korábban Van den Bergh Foods Ltd, (székhelye: Dublin [Írország], képviselik: M. Nicholson és M. Rowe solicitors, segítőik: M. Biesheuvel és M. De Grave advocaten, kézbesítési cím: Luxembourg)
fellebbezőnek,
a többi fél az eljárásban:
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: W. Wils, B. Doherty és A. Whelan, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
az elsőfokú eljárás alperese,
a Masterfoods Ltd, (székhelye: Dublin, képviselik: P. Collins és M. Levitt solicitors)
a Richmond Ice Cream Ltd, korábban Richmond Frozen Confectionery Ltd, (székhelye: Northallerton [Egyesült Királyság], képviseli: I. Forrester QC, kézbesítési cím: Luxembourg)
beavatkozók az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),
tagjai: J. Malenovský, tanácselnök, J.-P. Puissochet (előadó) és U. Lőhmus bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: R. Grass,
a főtanácsnok meghallgatását követően,
meghozta a következő
Végzést
1 Fellebbezésében az Unilever Bestfoods (Ireland) Ltd., korábban Van den Bergh Foods Ltd., amely korábban a HB Ice Cream Limited nevet viselte (továbbiakban: HB) kéri az Elsőfokú Bíróság a T-65/98. sz., Van den Bergh Foods kontra Bizottság ügyben 2003. október 23-án hozott ítéletének (EBHT 2003., II-4653. o.) (továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését, amely ítéletben az Elsőfokú Bíróság elutasította az EK-Szerződés 85. és 86. cikkének alkalmazására irányuló eljárásban 1998. március 11-én hozott 98/531/EK bizottsági határozat (IV/34.073., a IV/34.395 és a IV/35.436. sz., Van den Bergh Foods Limited ügy) (HL 1989. L 246., 1. o.) (a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítésére irányuló keresetet. A HB továbbá azt kéri, hogy a Bíróság semmisítse meg a vitatott határozatot, vagy utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bírósághoz ítélethozatalra.
Az eljárás alapjául szolgáló tények
2 Az eset ténybeli hátterét, csakúgy mint a vitatott határozatot, az Elsőfokú Bíróság előtti eljárást és az előterjesztett kérelmeket a megtámadott ítélet alábbiakban hivatkozott 2-40. pontja foglalja össze. Ezek lényege a hivatkozott ítéletnek az alábbi pontjaiban található:
"2. A ["HB"], az Unilever csoport 100%-os leánytársasága Írországban a jégkrémek, különösen az egyedileg csomagolt, azonnali fogyasztásra szánt jégkrémek (a továbbiakban: impulzív jégkrémek) első számú gyártója. A HB éveken át díjfizetési kötelezettség nélkül, vagy jelképes bérleti díj mellett fagyasztókat bocsátott a jégkrémforgalmazók rendelkezésére, amelyek felett tulajdonjogát fenntartotta, azzal a feltétellel, hogy azokat kizárólag HB jégkrémek tárolására használják fel (a továbbiakban: kizárólagossági kikötés). A fagyasztókról szóló típusszerződések rendelkezései szerint, azokat bármelyik fél két hónapos felmondási idővel felmondhatta. A HB a bérlő hanyag kezelésének esetein kívül térítésmentesen biztosítja a fagyasztók karbantartását.
3 A Masterfoods Ltd (a továbbiakban: Mars), az amerikai Mars Inc. leánytársasága, 1989-ben lépett be az írországi jégkrémpiacra.
4 1989 nyarától kezdve számos, a HB által biztosított fagyasztóval rendelkező kiskereskedő kezdett azokban Mars termékeket tárolni és bemutatni,, ami arra késztette a HB-t, hogy a kizárólagossági kikötés tiszteletben tartására szólítsa fel őket."
3 Ezt követően jogvita kezdődött a Mars és a HB között, amely az írországi bíróságok elé került, és amely különösen - a Supreme Court (Írország) előzetes döntéshozatali kérelme nyomán - a Bíróság a C-344/98. sz., Masterfoods és HB ügyben 2000. december 14-én hozott ítéletének (EBHT 2000., I-11 369. o.) a tárgya volt.
4 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítéletben az alábbiakat is megállapította:
"9 Az írországi bíróságok előtti eljárásokkal párhuzamosan, 1991. szeptember 18-án a Mars a [az Európai Közösségek] Bizottság[á]nál a Szerződés 85. és 86. cikkének végrehajtásáról szóló, az 1962. február 6-i 17. (első) tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 3. cikke alapján panasszal élt a HB ellen. E panasz arra vonatkozott, hogy a HB nagyszámú kiskereskedőnek bocsátott a rendelkezésére fagyasztókat azzal a kikötéssel, hogy azt kizárólag HB termékekhez használhatják.
10 A Valley Ice Cream (Írország) 1992. július 22-én ugyancsak panasszal élt a HB ellen a Bizottságnál.
11 A Bizottság a HB-hoz 1993. július 29-én címzett kifogásközlésében úgy találta, hogy ezen vállalkozás forgalmazási rendszere ellentétes az [EK]-Szerződés 85. és 86. cikkével [jelenleg EK 81. és EK 82. cikk] [...].
12 A Bizottsággal való tárgyalásokat követően a HB, jóllehet vitatva a Bizottság álláspontját, változtatásokat javasolt forgalmazási rendszerére nézve annak érdekében, hogy a részesüljön a Szerződés 85. cikkének (3) bekezdése szerinti mentesítésből. A módosításokat 1995. március 8-án nyújtotta be a Bizottsághoz, amely 1995. március 10-i sajtóközleményében úgy vélte, hogy első ránézésre azok lehetővé teszik a HB számára a mentesítésben való részesülést. 1995. augusztus 15-én a 17. rendelet 19. cikkének (3) bekezdése szerinti közlemény jelent meg az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (HL C 211., 4. o.).
13 Miután úgy találta, hogy a módosítások nem hozták meg a várt eredményeket az árusító helyekhez való szabad hozzáférés tekintetében, 1997. január 22-én a Bizottság új kifogásközlést címzett a HB-nak [...]. A HB kifejtette álláspontját a fenntartott kifogások vonatkozásában.
14 A Bizottság 1998. március 11-én elfogadta a vitatott határozatot.
[...]
15 A vitatott határozatban a Bizottság megállapította, hogy a HB kizárólagossági kikötést tartalmazó forgalmazási megállapodásai összeegyeztethetetlenek a Szerződés 85. és 86. cikkével. Az érintett termékpiacot, mint az egyedileg csomagolt impulzív jégkrémeket, az érintett földrajzi piacot pedig, mint Írországot határozta meg (a (138) és (140) preambulumbekezdés). Megállapítja, hogy a HB helyzete az érintett piacon különösen erős, amit sok éve meglévő magas piaci részesedése is mutat (lásd a lenti 21. pontot). Ezt a piaci erőt illusztrálja a HB érintett termékeinek mennyiség (79%) és érték (94%) szerinti forgalma 1995 augusztusában és szeptemberében, a márka ismertsége, illetőleg termékválasztékának nagysága és a termékek népszerűsége. A HB ezen piacon meglévő helyzetét tovább erősítette az Unilever piaci ereje, nem csak a többi írországi jégkrém piacon (családi és vendéglátó-ipari), hanem a nemzetközi jégkrém piacokon és a fagyasztott élelmiszerek és fogyasztói termékek piacain általában ((141) preambulumbekezdés).
16 A Bizottság megjegyzi, hogy a HB-nak az árusító helyekben kihelyezett fagyasztókhoz kapcsolódó forgalmazási megállapodásai összességének hatásaként, az ezen megállapodásokban részes kiskereskedőknek korlátozódik azon képessége, hogy versenyző szállítók impulzív jégkrémjeit tárolják és kínálják, ha az árusító helyen a HB adta az egyetlen, impulzív jégkrém tárolására alkalmas fagyasztót vagy fagyasztókat, és a HB fagyasztónak, vagy fagyasztóknak a kiskereskedő, vagy versenyző szállító tulajdonában lévő fagyasztóval való helyettesítése valószínűtlen, és gazdaságilag nem életképes helyet biztosítani egy újabb fagyasztó számára. Meglátása szerint ezen korlátozás hatása az, hogy a versenyző szállítókat megakadályozza termékeiknek az ezen árusító helyek részére való értékesítésében, ezáltal csökkentve a szállítók közötti versenyt az érintett piacon ((143) preambulumbekezdés) [...]. Ezen korlátozó hatás értékelését az érintett piacon más szállítók által alkalmazott, a fagyasztókra irányuló megállapodások hasonló hálózatai hatásainak hátterére, illetőleg az egyéb az érintett piacra vonatkozó körülményekre tekintettel végezte el ((144-145) preambulumbekezdés).
17 Ezt követően a Bizottság, jelentőségük bemutatása érdekében, számszerűsítette a HB forgalmazási megállapodásainak korlátozó hatását. Megjegyzi, hogy a kizárólag a forgalmazó termékeinek fenntartott fagyasztók nyújtására vonatkozó megállapodások hálózatainak korlátozó hatása annak a helyhiánynak az eredménye, mellyel az árusító helyek elkerülhetetlenül szembesülnek. [...]
18 A Bizottság megállapítja, hogy Írországban az árusító helyeknek csak kis része - a Lansdowne-tanulmány szerint 17%-a - rendelkezik olyan fagyasztóval, amelyre nem vonatkozik kizárólagossági kikötés. [...] A többi, a Lansdowne-tanulmány szerint 83%-nyi árusító helyet illetően, amelyekben a szállítók helyeztek el fagyasztókat, a Bizottság becslése szerint a többi szállítónak termékeik értékesítése céljából nincs azokhoz közvetlen hozzáférése jelentős korlátok előzetes leküzdése nélkül. Megjegyzi, hogy "[í]gy minden olyan gyártó kizárt helyzetben találja magát, amely nem [volt] már jelen az árusító helyen", továbbá hogy "jóllehet ezen kizárás nem abszolút jellegű abban az értelemben, hogy a kiskereskedő szerződés alapján nem akadályozott más szállítók termékeinek értékesítésében, hanem az árusító hely abban az értelemben tekintendő kizártnak, hogy oda a versenytárs szállítók belépése nagyon nehézzé vált" ((149) preambulumbekezdés).
19 A Bizottság megállapítja, hogy az írországi árusító helyek mintegy 40%-ában az egyetlen fagyasztót vagy fagyasztókat a HB biztosította ((156) preambulumbekezdés). Megjegyzi, hogy "a szállító, amely impulzív jégkrém termékeinek értékesítése céljából hozzáférést akar (azaz új belépő az adott egység vonatkozásában) valamely olyan árusító helyhez, amelyben legalább egy szállítói kizárólagossággal érintett fagyaszó található, csak akkor teheti ezt meg, ha a kérdéses árusító helynek van kizárólagossággal nem érintett fagyasztója is [...], vagy ha képes meggyőzni a kiskereskedőt akár arról, hogy kicserélje a helyszínen lévő szállító-kizárólagos fagyasztó(ka)t, vagy hogy a meglévő mellé újabb további szállító-kizárólagos fagyasztót állítson be" ((157) preambulumbekezdés). Véleménye szerint ((158-183) preambulumbekezdés) a Lansdowne-tanulmány alapján valószínűtlen, hogy a kiskereskedők akár egyik, akár másik lépést megtennék, ha már egy vagy több, a HB által biztosított fagyasztóval rendelkeznek, és végezetül arra mutat rá, hogy a kérdéses árusító helyek 40%-a de facto a HB-hoz kötött ((184) preambulumbekezdés). A többi szállító számára tehát a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdésébe ütközően kizárt az ezen árusító helyekhez való hozzáférés.
20 A vitatott határozat ugyancsak megállapítja, hogy a kizárólagossági kikötést tartalmazó megállapodások nem mentesíthetőek a Szerződés 85. cikkének (3) bekezdése alapján, mivel nem járulnak hozzá az áruk forgalmazásának javításához ((222-238) preambulumbekezdés), nem teszik lehetővé a fogyasztók méltányos részesedését az elért előnyökből ((239-240) preambulumbekezdés), és nem nélkülözhetetlenek ezen előnyök eléréséhez ((241) preambulumbekezdés), illetőleg lehetővé teszik a HB számára, hogy jelentős mértékben megszüntesse a versenyt az érintett piacon ((242-246) preambulumbekezdés).
21 A Szerződés 86. cikkének alkalmazását illetően a Bizottság arra az álláspontra helyezkedik, hogy a HB erőfölényes helyzettel rendelkezik az érintett piacon, különösen azért, mert hosszú időn át mind az értékesített mennyiség, mind annak értéke tekintetében 75% feletti volt a piaci részesedése ((246-261) preambulumbekezdés).
22 A Bizottság megállapítja, hogy "a HB visszaél az érintett piacon fennálló erőfölényével [...] amennyiben is arra készteti forgalmazóit [...], amelyek nem rendelkeznek az általuk vagy más jégkrém gyártó által készített impulzív jégkrémek tárolásához szükséges fagyasztóval, hogy a kizárólagosság feltételéhez kötött fagyasztómegállapodásokat kössenek", és hogy "a késztetés olyan ajánlat formáját ölti, amely szerint a kiskereskedő közvetlen költség nélkül jut a fagyasztóhoz és annak karbantartásához" ((263) preambulumbekezdés).
A megtámadott ítélet
5 A megtámadott ítélet 41. pontja megállapítja, hogy a HB hét jogalapra támaszkodott a megtámadott ítélettel szemben: először is a tények értékelésében elkövetett nyilvánvaló hibákra; másodszor az Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének megsértésére; harmadszor a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének megsértésére; negyedszer a Szerződés 86. cikkének megsértésére; ötödször a tulajdonhoz való jognak az alapvető jogelvek és az EK-Szerződés 222. cikkének (jelenleg EK 295. cikk) figyelmen kívül hagyásával való megsértésére; hatodszor az EK-Szerződés 190. cikkének (jelenleg EK 253. cikk) megsértésére és hetedszer a közösségi jog alapelveinek és az alapvető eljárási követelmények figyelmen kívül hagyására hivatkozva.
6 Az Elsőfokú Bíróság együtt vizsgálta a HB által hivatkozott első két jogalapot, amelyekben ez utóbbi azért bírálta a Bizottságot, mert az számos nyilvánvaló hibát követett el az ezen cég által az írországi kiskereskedőkkel kötött forgalmazási megállapodásokból (a továbbiakban: forgalmazási megállapodások) származó, az érintett piacon érvényesülő kizárás fennállásának és mértékének elemzése során.
7 A megtámadott ítélet 80. pontjában az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy először is meg kell határoznia, hogy a Bizottság megfelelően bizonyította-e, hogy a kizárólagossági kikötés valóban kizárólagos beszerzésre kényszerített-e egyes árusító helyeket, és hogy a Bizottság megfelelően számszerűsítette-e az érintett piac ennek következtében történő lezárásának mértékét. Az Elsőfokú Bíróság szerint másodsorban szükséges volt annak megállapítása, hogy a lezárás mértéke kellően nagy-e ahhoz, hogy a Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének megsértését eredményezze. E tekintetben az Elsőfokú Bíróság az ítélet 82. pontjában megállapította, hogy nem bízhatja magát pusztán a kizárólagossági kikötés hatásainak elszigetelt vizsgálatára kizárólag a forgalmazási megállapodások által létrehozott szerződési korlátozásokra hivatkozva. Az ítélet 83. pontjában megállapította:
"[...] az ítélkezési gyakorlattal összhangban megfelelő annak megfontolása, hogy az érintett piacon lévő hasonló megállapodások összessége és a kérdéses megállapodások közgazdasági és jogi hátterének egyéb jellemzői alapján ezen megállapodások összességében bírnak-e olyan hatással, amely meggátolja a piachoz való hozzáférést az új versenytársak számára. Ha a vizsgálat alapján megállapítható, hogy ez az eset nem áll fenn, akkor az egyes megállapodások, amelyekből a megállapodáscsoport áll, nem akadályozhatják a versenyt a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése értelmében. Ha azonban ezen vizsgálat azt tárja fel, hogy nehéz a hozzáférés a piachoz, akkor szükséges annak alapján mérlegelni azt, hogy a kérdéses megállapodások milyen mértékben járulnak hozzá a létrejött összhatáshoz azon az alapon, hogy csak azon megállapodások tiltottak, amelyek jelentősen hozzájárulnak a piac felosztásához (lásd a C-234/89. sz. Delimitis-ügyben 1991. február 28-án hozott ítélet [EBHT 1991., I-935. o.] 23-24. pontját és a T-7/93. sz., Lagnese-Iglo kontra Bizottság ügyben 1995. június 8-án hozott ítélet [EBHT 1995., II-1533. o.] 99. pontját).
8 A Bizottság megállapításait megalapozó, nem vitatott kutatási adatokra hivatkozva az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 86. pontjában megállapította, hogy az impulzív jégkrémeket forgalmazó kiskereskedőknek csak 17%-a rendelkezett saját fagyasztóval, amelyben így bármilyen márkájú jégkrém tárolható volt. A többi árusító helyen, azaz az összes 83%-ában a jégkrém szállítók tulajdonában állnak a fagyasztók, amelyekben csak a szállító márkájához tartozó jégkrém tárolható. Emellett, azon iratok szerint, amelyekre az Elsőfokú Bíróság ítéletét alapozta, a szállítótól származó fagyasztók 60%-a a HB-tól való.
9 A megtámadott ítélet 87. pontjában az Elsőfokú Bíróság azt is megállapította, hogy az impulzív jégkrémek értékesítésének többségét olyan nagyon kis alapterületű árusító helyeken bonyolították le, amelyek számára a korlátozott helyre tekintettel nagyon nehéz lenne újabb fagyasztó beállítása. Az Elsőfokú Bíróság elutasította a HB azon érveit, amelyek annak bemutatására irányultak, hogy a Bizottság túlbecsülte a helyhiányt. Az ítélet 89-90. pontjában megerősítette a Bizottság megállapítását, mely szerint a HB "ingyenesen" juttatott fagyasztói, termékei népszerűsége, termékskálájának sokszínűsége és az ezen termékek értékesítéséből származó előnyök nem bátorították a csak egy vagy több, a HB-hoz tartozó fagyasztóval rendelkező kiskereskedőket arra, hogy megváltoztassák helyzetüket, hangsúlyozva e tekintetben a társaság által a piacon elfoglalt erőfölényes helyzetet.
10 Annak alátámasztására, hogy a kizárólagossági kikötés a verseny korlátozására vezetett, az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 93-98. pontjában számos ténybeli bizonyítékra hivatkozott, különösen arra a tényre, hogy abban az évben, amelyben a kiskereskedők kevéssé tartották be a kikötést, a Marsnak sikerült a piacon mennyiség tekintetében 42%-os részesedést elérni, amely azután 20% alá csökkent, amikor a High Court (Írország) 1990-ben végzést hozott a Mars ellen, megtiltva a társaság számára, hogy arra biztassa a kiskereskedőket, hogy jégkrémjeit a HB-hoz tartozó fagyasztókban tartsák. A 98. pontban így megállapította:
"a Bizottság helyesen állapította meg, tekintettel a kérdéses termék különleges természetére és jelen ügy gazdasági körülményeire, hogy a HB forgalmazási megállapodásainak hálózata, együttesen az »ellenszolgáltatás nélkül« juttatott, kizárólagossággal érintett fagyasztókkal, jelentős visszatartó hatást gyakorolt a kiskereskedőkre a tekintetben, hogy azok saját vagy egy másik gyártó fagyasztóját állítsák be, és ténylegesen az árusító helyek eladásaira gyakorolt megkötésként működött azon helyek tekintetében, ahol csak HB fagyasztók voltak, azaz az érintett piacon az árusító helyek 40%-a esetében. Annak ellenére, hogy elméletileg lehetséges azon kiskereskedők számára, akik csak egy HB fagyasztóval rendelkeznek, hogy más gyártók jégkrémjeit is értékesítsék, a kizárólagossági kikötés hatása a gyakorlatban az, hogy korlátozza a kiskereskedők szabadságát az árusítóhelyeiken értékesíteni kívánt termékek kiválasztásában."
11 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 99-104. pontjában ugyancsak elutasította a HB által felhozott különféle érveket, amelyek annak bemutatására irányultak, hogy azon árusító helyek aránya, amelyek esetében a HB-étól eltérő jégkrémek versenye kizárásra került, nem a Bizottság által a vitatott határozatban megállapított 40% volt, hanem 6%, és nem vezet az érintett piacon a verseny érzékelhető mértékű korlátozására.
12 Az ítélet 105. pontjában az Elsőfokú Bíróság hozzátette:
"A HB arra vonatkozó érvelése kapcsán, amely szerint a kizárólagossági kikötés alapján előírt fagyasztó kizárólagosság nem tekinthető az árusító hely kizárólagosságának is, mivel a kiskereskedőknek bármikor lehetősége van arra, hogy felmondják a HB-val kötött forgalmazási megállapodást, az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy ezen lehetőség semmiképpen sem akadályozza meg a kérdéses megállapodás hatékony kikényszerítését azon időszakban, amíg a lehetőséggel nem élnek. Következésképpen a forgalmazási megállapodások érintett piaci hatásainak elemzésekor az Elsőfokú Bíróságnak figyelembe kell venni azok tényleges fennállásának idejét (analógiaként lásd a Langnese-Iglo kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 111. pontját). [...] Mindazonáltal, ahogyan azt a Bizottság bemutatta, [...] a HB forgalmazási megállapodásai átlagban nyolc évig hatályosak. Ebből következően az érvelés, hogy a HB forgalmazási megállapodásai felmondhatóak, nem megalapozott, mivel az erre irányuló lehetőség valójában nem csökkenti az érintett piacon a kizáró hatás mértékét."
13 Az Elsőfokú Bíróság ugyancsak elutasította a HB azon érvét, amely szerint a Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének megsértése nem állapítható meg addig, amíg a "rule of reason" alkalmazásával nem bizonyított, hogy a kiskereskedők szabadságának bármilyen korlátozása valóban a verseny korlátozását eredményezi.
14 Emellett a megtámadott ítélet 108-111. pontjában az Elsőfokú Bíróság kimondta, hogy a forgalmazási megállapodások hálózatának a piac árusító helyei 40%-át magában foglaló azonosított részén felül a HB-n kívüli jégkrém forgalmazók által az érintett piacon létrehozott megállapodás-hálózatok, a kiskereskedők felé hasonló feltételek alkalmazásával szintén lezárják ezen piacot, jóllehet ezen forgalmazók sem azonos helyzettel, sem azonos népszerűséggel nem bírnak az érintett piacon, mint a HB. Az Elsőfokú Bíróság ennek megfelelően megállapította, hogy valójában ezen megállapodáshálózatok a piacon lévő árusító helyek 83%-át érintik.
15 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 113-118. pontjában ugyancsak megállapította, hogy csakúgy mint a függőségnek a megállapodások hálózata által létrehozott mértéke, a megállapodások gazdasági és jogi hátterének egyéb elemei, - mint például az a költség, amely az árusító helyekre kihelyezendő fagyasztók, a gyártó termékei stabil forgalmazási szintjének eléréséhez szükséges, megfelelő készlet megszerzése jelent - valamint az a tény, hogy a többi impulzívjégkrém-gyártó csak nagyon alacsony részesedéssel rendelkezik az érintett piacon, azt mutatja, hogy a forgalmazási megállapodások a Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének értelmében igenis érzékelhető hatással vannak a versenyre, és jelentősen hozzájárulnak az érintett piac lezárásához.
16 Következésképpen az Elsőfokú Bíróság elutasította a HB által a keresetének alátámasztására előterjesztett első két jogalapot.
17 A HB által hivatkozott harmadik jogalapot illetően, amely a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének alkalmazása során elkövetett jogi hibákra vonatkozik, az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 138. pontjában megállapította, hogy a Bizottság megvizsgálta a forgalmazási megállapodásokat az ezen rendelkezésben megállapított négy feltétel fényében.
18 Ezen feltételek közül az első tekintetében - amely szerint a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdésében megállapított tilalom alól mentesíthető megállapodásoknak hozzá kell járulniuk az "áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához" - az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 139. pontjában megállapította:
"[...] a javítás nem azonosítható mindazon előnyök összességével, amelyet a felek a megállapodásból a termelési vagy forgalmazási tevékenységük tekintetében nyernek. A javításnak különösen olyan érzékelhető, objektív előnyökkel kell járnia, amelyek jellegüknél fogva ellensúlyozzák a megállapodás által a versenyben okozott hátrányokat (az 56/64. és 58/64. sz., Consten és Grundig kontra Bizottság egyesített ügyekben 1966. július 13-án hozott ítélet [EBHT 1966., 299. o.] 502. pontja és a Langnese-Iglo kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 180. pontja)."
19 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 140-141. pontjában megállapította, hogy a Bizottság következésképpen helyesen vette figyelembe a forgalmazási megállapodásoknak a Szerződés 85. cikke (3) bekezdése első feltételének fényében való vizsgálatakor az érintett piac kizárólagossági kikötésből eredő belépési korlátjait, valamint a verseny ebből fakadó gyengülését. Az ítélet 142. pontjában az Elsőfokú Bíróság kimondta, hogy a megállapodás által biztosított előnyök a kiskereskedők fagyasztókkal való "ingyenes" ellátásából származnak, és elérhetőek a kizárólagossági kikötés nélkül is.
20 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 143. pontjában ugyancsak megállapította, hogy nem szenvedett nyilvánvaló értékelési hibában a Bizottság elemzése, amely szerint, ha korlátozott lenne a kizárólagosságot kikényszerítő erő, akkor is valószínűtlen lenne, hogy a HB felhagyjon a kiskereskedők fagyasztókkal való ellátásával.
21 Következésképpen az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 144. pontjában kimondta, hogy a Szerződés 85. cikk (3) bekezdésében megállapított feltételek közül az első nem teljesült, ezért elutasította a HB által a keresetének alátámasztására felhozott harmadik jogalapot.
22 A HB negyedik jogalapja esetében, amely szerint a Szerződés 86. cikkének alkalmazásakor jogban való tévedésre került sor, az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 156. pontjában megerősítette a Bizottság elemzését, amely szerint a társaság megkerülhetetlen partner számos kiskereskedő számára az érintett piacon, és ezen a piacon erőfölénnyel rendelkezik. Ennek megfelelően az ítélet 158. pontjában megjegyezte, hogy a HB különös felelősséggel tartozott azért, hogy magatartása ne korlátozza a közös piacon a valóban torzításmentes versenyt.
23 A megtámadott ítélet 159. pontjában az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy miközben a fagyasztók kizárólagosság feltételével való biztosítása bevett gyakorlatnak tekinthető az érintett piacon, amely egy versenyző piac esetében nem lenne tiltható, az elemzés eltérő, ha a kereskedők egyikének erőfölénye miatt a kérdéses piacon a verseny korlátozott. Ennek megfelelően kimondta, hogy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a HB visszaélt az érintett piacon fennálló erőfölényével azzal, hogy a kiskereskedőket rábírta arra, hogy elfogadják a fagyasztók kizárólagossági kikötés mellett való biztosítását.
24 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 161. pontjában elvetette a Jacobs főtanácsnoknak a C-7/97. sz. Bronner-ügyben 1998. november 26-án hozott ítéletre [EBHT 1998., I-7791. o.] vonatkozó indítványán alapuló érvelést, mivel a Bizottság a vitatott határozatban nem hivatkozott arra, hogy a HB fagyasztói "nélkülözhetetlen eszköznek" minősülnének, és a határozat nem követeli meg a HB-tól, hogy olyan személyeknek ruházzon át eszközöket, vagy olyan személyekkel kössön szerződést, akiket nem maga választott ki.
25 A megtámadott ítélet 162. pontjában az Elsőfokú Bíróság ugyancsak elutasította a HB érvét, amely szerint a Szerződés 86. cikkének értelmezéskor a Bizottság pusztán "újrahasznosította" a Szerződés 85. cikk (1) bekezdése megsértését megalapozó tényeket.
26 Az ötödik jogalap vonatkozásában, amely szerint a Bizottság jogban való tévedést követett el a tulajdonjog tiszteletben tartásával kapcsolatban és a Szerződés 222. cikkének megsértésével, a megtámadott ítélet 171. pontjában az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a megtámadott ítélet nem fosztja meg a HB-t a fagyasztókon fennálló tulajdonjogától, és nem akadályozza meg abban, hogy kereskedelmi alapú bérbeadás révén kihasználja ezen eszközöket, valamint azt is kimondta, hogy a határozat nem tartalmaz semmilyen túlzott korlátozást a tulajdonjog gyakorlása vonatkozásában.
27 Emellett a megtámadott ítélet 172. pontjában az Elsőfokú Bíróság elutasította a HB érvét, amely az e társasághoz tartozó fagyasztókért külön díj felszámításával járó hátrányokon alapult. Az Elsőfokú Bíróság szintén elutasította a HB érvelését, hogy versenytársaival szemben hátrányba kerül, mivel azok továbbra is folytathatják a kiskereskedők fagyasztókkal való ingyenes ellátását, kiemelve, hogy szemben versenytársai forgalmazási megállapodásaival, a HB megállapodásai jelentősen hozzájárulnak az érintett piacon jelentkező kizáráshoz, illetőleg, hogy a szereplők egyike erőfölényes helyzetének kontextusában működnek.
28 Az Elsőfokú Bíróság elutasította a HB hatodik jogalapját, amelyre az keresetében a Szerződés 190. cikkének megsértésére hivatkozva támaszkodott. Különösen pedig megállapította a megtámadott ítélet 178. pontjában, hogy a Bizottság megfelelő jogi indokokkal támasztotta alá határozatát, melyben felülvizsgálta saját, 1995. augusztus 15-i közlésében szereplő, kedvezőbb kezdeti nézetét, mivel a HB által a forgalmazási rendszer tekintetében javasolt változtatások nem hozták meg a várt eredményeket az árusító helyekhez való szabad hozzáférés vonatkozásában.
29 Az Elsőfokú Bíróság ugyancsak elutasította a HB által keresete alátámasztására hivatkozott hetedik jogalapot, mely a közösségi jog alapelvei tiszteletben tartásának elmulasztására vonatkozott.
30 E tekintetben a megtámadott ítélet 193. és 194. pontjában az Elsőfokú Bíróság először is elutasította a HB érvelését, amely a jogos elvárások megsértésére vonatkozott, megállapítva különösen, hogy a Bizottság, 1995. március 8-i levelében nem biztosította a HB-t a kötelezettségvállalások következményeit illetően, és hogy 1995. augusztus 15-i közleményében mindössze a Bizottság előzetes álláspontját fejtette ki, amely még változhatott, különösen a harmadik felek észrevételeire tekintettel.
31 A megtámadott ítélet 197-200. pontjában az Elsőfokú Bíróság ugyancsak elutasította a HB szubszidiaritás elvének, a tisztességes együttműködés és a jogbiztonság elvének megsértésére vonatkozó állításait.
32 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 202. pontjában kimondta, hogy a vitatott határozat nem tartalmazza a HB fagyasztókon fennálló jogainak túlzott, vagy aránytalan korlátozását, továbbá nem korlátozza önkényesen vagy diszkriminatív módon a HB képességét arra, hogy más gyártókkal versenyezzen. Az Elsőfokú Bíróság az ítélet 205. pontjában elvetette a HB arra vonatkozó érvelését is, hogy aránytalan a vitatott határozat 4. pontja, amely előírja, hogy a társaság haladéktalanul szüntesse meg a megállapított jogsértést, és tartózkodjon minden olyan intézkedéstől, amelynek azonos a hatása vagy célja
33 Végezetül a megtámadott ítélet 207. pontjában az Elsőfokú Bíróság elutasította a HB-nak a lényeges eljárási szabályok megsértésére és a vitatott határozat nem megfelelő indokolására vonatkozó érveit, csakúgy mint az "1995-ös megegyezés" sikertelenségének megoldására irányuló tárgyalások folytatására vonatkozó érveket.
34 Következésképpen az Elsőfokú Bíróság teljes egészében elutasította a HB keresetét, és elrendelte, hogy az fizesse meg a Bizottság költségeit. Ugyancsak elrendelte, hogy a Mars és a Richmond Ice Cream Ltd. (a továbbiakban: Richmond) viselje saját költségeit.
A felek kérelmei
35 Fellebbezésében a HB azt kéri, hogy a Bíróság:
- egészben vagy részben helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, a rendelkező résznek a Marsot és a Richmondot saját költségei viselésére kötelező 3. pontjának kivételével;
- egészben vagy részben semmisítse meg a Bizottság határozatát, avagy utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé ítélethozatalra, és
- kötelezze a Bizottságot mindkét eljárás költségeinek viselésére.
36 A Bizottság kéri, hogy a Bíróság a fellebbezést - mint elfogadhatatlant és megalapozatlant - utasítsa el, továbbá a HB-t kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.
37 A Mars és a Richmond ugyancsak azt kéri, hogy a Bíróság a keresetet utasítsa el, és a HB-t kötelezze a költségek viselésére.
A fellebbezésről
38 A Bíróság eljárási szabályzatának 119. cikke szerint, ha a fellebbezés teljes egészében vagy részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, illetve nyilvánvalóan megalapozatlan, a Bíróság az előadó bíró jelentése alapján és a főtanácsnok meghallgatását követően a fellebbezést indokolt végzéssel teljes egészében vagy részben bármikor elutasíthatja.
A Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó első jogalapról
39 Első jogalapjával a HB vitatja az Elsőfokú Bíróság azon megállapítását, hogy a kizárólagossági kikötés képes a versenyre érzékelhető hatást gyakorolni, valamint hozzájárulni az érintett piac lezárásához. A jogalap két részből áll. Az első részben a HB előadja, hogy a kizárólagossági kikötés versenyre gyakorolt hatásának az Elsőfokú Bíróság általi elemzése téves, illetőleg hogy a megtámadott ítélet e tekintetben nem megfelelően indokolt. A második részben azzal érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság tévedett a HB versenytársainak a piac lezárásához való hozzájárulása mértékének elemzése során.
Az első jogalap első részéről
- A felek érvei
40 A HB vitatja az Elsőfokú Bíróság azon megállapítását, amely szerint a kizárólagossági kikötés torzítja a kereskedők választási szabadságát.
41 A HB szerint az a tény, hogy a kiskereskedők a szerződés felmondására irányuló lehetőséggel a gyakorlatban ritkán éltek, irreleváns a kizárólagossági kikötés korlátozó hatásának vizsgálatakor. E tekintetben különösen a fent hivatkozott Delimitis-ügyben hozott ítéletre hivatkozik.
42 A HB vitatja az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítélet 93-95. pontjában hivatkozott "objektív és pontos bizonyítékokat", melyeket az Írországban az egyéb jégkrémgyártók termékei iránt az azok elérhetősége esetén meglévő kereslet létezésének bemutatására felhozott, valamint azt az ítélet 97. pontjában hivatkozott tényt, miszerint jelentős számú kiskereskedő lenne hajlandó különböző gyártók impulzív jégkrémjeit forgalmazni, feltéve hogy egy és ugyanazon fagyasztóban tárolhatják azokat. A HB arra is hivatkozik, hogy e tekintetben az indokolás nem megfelelő. Ezt követően megjegyzi, hogy a Richmond elkésett az Elsőfokú Bíróság előtti tárgyaláson az egyesült királyságbeli piaci tapasztalataival kapcsolatos bizonyíték benyújtásával, és ennek megfelelően az nem csak elfogadhatatlan, hanem pontatlan és az érintett piac elemzése szepmontjából nem bír relevanciával.
43 A HB ugyancsak hivatkozik arra, hogy ellentmondás áll fenn a megtámadott ítélet 92. pontja - amely szerint a kiskereskedők, ha azt szabadon megtehetik, igenis tartanak ugyanazon fagyasztóban más márkájú jégkrémeket a HB termékek mellett - illetőleg 94. pontja között, amely egy kutatásra hivatkozva azt állítja, hogy a kiskereskedők 40%-a lenne kész a HB-tól eltérő jégkrémek tárolására, ha a kizárólagossági kikötés többé nem szerepelne a forgalmazási megállapodásban, ami a HB szerint azt jelenti, hogy a kiskereskedők 60%-a akkor sem lenne hajlandó más gyártók jégkrémjeit forgalmazni, mint a HB, ha a kizárólagossági kikötés nem létezne.
44 A HB azzal érvel, hogy a kizárólagossági kikötés megszüntetése az Elsőfokú Bíróság megtámadott ítélete 89. és 111. pontjának állításával szemben semmiképpen sem vezetne az érintett kiskereskedők szállítói és forgalmazási szerződéseinek megszűnéséhez.
45 A HB emellett azzal is érvel, hogy a megtámadott ítélet indokolása nem megfelelő, mivel az elmulasztja megvizsgálni a saját fagyasztóikat használó kiskereskedőknek nyújtott kedvezményrendszert (továbbiakban: kedvezményrendszer). Válaszában előadja, hogy egy ilyen kedvezményrendszer nem mint önálló fellebbezési jogalap került bemutatásra, hanem mint a vitatott határozattal szemben benyújtott szélesebb jogalap része, amely szerint a Bizottság és az Elsőfokú Bíróság helytelenül mulasztotta el megfelelően figyelembe venni a versenytársak piachoz való hozzáférésének lehetőségét. A HB ezen válaszában, és az Elsőfokú Bíróság előtti tárgyaláson is hangsúlyozta ezen érv fontosságát.
46 A Bizottság, a Mars és a Richmond álláspontja szerint a HB érvei tisztán ténybeliek, ennek megfelelően pedig elfogadhatatlanok és megalapozatlanok.
47 A Mars és a Richmond megjegyzi, hogy a Delimitis-ügyben hozott ítélet szerint a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése alapján a forgalmazási megállapodásokat tényleges időtartamuk alapján kell értékelni. A Richmond kifejti továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróság nem pusztán azt állapította meg, hogy elméletben a kiskereskedőknek volt lehetőségük árusító helyeiken versenyző termékek tárolására, hanem helyesen megvizsgálta azt is, hogy volt-e tényleges és konkrét lehetősége a versenytársaknak az érintett piachoz való hozzáférésre.
48 A Richmond előadja, hogy az Egyesült Királyságban meglévő piaci részesedésének számítása pontos.
49 A Bizottság rámutat arra, hogy a kedvezményrendszer 1995 óta, az ő kezdeményezésére működött, mivel kifogásolta azt a tényt, hogy a HB minden kiskereskedőnek kiszámlázta a fagyasztó árát, anélkül hogy különbséget tett volna aszerint, hogy használtak-e, vagy sem az ezen társasághoz tartozó fagyasztót.
50 A Bizottság és a Richmond fenntartja, hogy az eljárás ezen szakasza előtt a HB soha nem hozta fel önmagában a kedvezményrendszert a vitatott határozat megsemmisítésére, ezért ezen érv nem elfogadható. A Bizottság hozzáteszi, hogy valójában a HB a kedvezményrendszer létét csak arra használta fel, hogy alátámassza azon érvelését - miszerint nem kapcsolta össze jégkrémjei szállítását a fagyasztók szolgáltatásával - amely érvvel az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 113-114. pontjában foglalkozott. A Mars megjegyzi, hogy a HB hivatkozása a határozatra és a keresetre mindössze a kedvezményrendszer működésének tényszerűségét érintette, és nem tartalmazott jogi érveket.
51 A Bizottság és a Richmond hangsúlyozza, hogy az Elsőfokú Bíróság nem köteles teljes körű választ adni minden egyes fél által felhozott minden egyes pontra. A Bizottság e tekintetben hivatkozik a C-221/97. sz., Schröder és társai kontra Bizottság ügyben 1998. december 10-én hozott ítélet (EBHT 1998., I-8255. o.) 24. pontjára és a C-274/99. P. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 2001. március 6-án hozott ítélet (EBHT 2001., I-1611. o.) 121. pontjára.
52 A Mars szintén azzal érvel, hogy a kedvezményrendszer nem vezet a HB által hivatkozott eredményre, azaz az érintett piac megnyitására, és hogy a Delimitis-ügyben hozott ítélet nem követeli meg a Bizottságtól, vagy a Bíróságtól, hogy megvizsgálják a helyzetet azon árusító helyek tekintetében, amelyek nem kerültek kizárásra. A Richmond ugyancsak fenntartja, hogy a rendszer alapján adott kedvezmény elégtelen volt arra, hogy késztetésként szolgáljon a kiskereskedők számára saját fagyasztóik megvásárlására.
- A Bíróság álláspontja
53 Valamely megállapodásnak a versenyre gyakorolt hatását abban a jogi és gazdasági háttérben kell értékelni, amelyben az érvényesül, és amelyben más megállapodásokkal összegződve kumulatív hatást gyakorolhat a versenyre (lásd különösen a 23/67. sz., Brasserie de Haecht ügyben 1967. december 12-én hozott ítélet [EBHT 1967., 407. o.] 415. pontját és a fent hivatkozott Delimitis-ügyben hozott ítélet 14. pontját).
54 Ebből következően, ahogyan azt az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 84. pontjában megállapítja, a kiskereskedőket terhelő szerződéses korlátokat nem csak tisztán formálisan jogi szempontból kell vizsgálni, hanem figyelembe kell venni azt a különös gazdasági hátteret, amelyben a forgalmazási megállapodások alkalmazásra kerülnek.
55 Következésképpen az Elsőfokú Bíróság nem követett el jogban való tévedést, amikor a megtámadott ítélet 105. pontjában megállapította, hogy miután a forgalmazási megállapodás felmondásának lehetősége semmilyen módon sem akadályozza meg ezen megállapodások hatékony érvényesítését azon időszakban, amikor a lehetőséggel nem éltek, szükséges ezen megállapodások tényleges időtartamának figyelembevétele az érintett piacra gyakorolt hatásuk értékelésekor.
56 A HB e tekintetben megfogalmazott érvei tehát nyilvánvalóan megalapozatlanok.
57 Emellett meg kell jegyezni, hogy nem a Bíróság feladata, hogy a fellebbezés keretei között a ténybeli elemeknek és bizonyítékoknak az Elsőfokú Bíróság általi értékeléséről határozzon, kivéve ha e bíróság ezen elemeket vagy bizonyítékokat nyilvánvaló elferdítette (lásd e tekintetben a C-470/00. P. sz., Parlament kontra Ripa di Meana és társai ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-4167. o.] 40. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
58 Az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítélet 93-95. pontjában a kizárólagossági kikötés az érintett piacra gyakorolt hatásainak meghatározása tekintetében alapul vett különféle ténybeli bizonyítékok kifogásolásával a HB ezen bíróság ténybeli értékelését vonja kétségbe, anélkül hogy bemutatná, hogy az Elsőfokú Bíróság helytelen megállapításokat tett ezen tényekre vonatkozóan, vagy e tekintetben elferdítette a bizonyítékokat.
59 Emellett az a kérdés, hogy a kizárólagossági kikötés felbontása a gyakorlatban a forgalmazási megállapodások megszűnését jelenti-e, vagy sem, szintén ténybeli kérdés.
60 Következésképpen a HB ezen pontokra irányuló érvei nyilvánvalóan elfogadhatatlanok.
61 A HB ugyancsak nem hoz fel egyetlen komoly tényezőt sem azon következtetés alátámasztására, hogy ellentmondás áll fenn a megtámadott ítélet 92. pontja - amely szerint a kiskereskedők, ha azt szabadon megtehetik igenis tartanak készleten más márkájú jégkrémeket a HB termékei mellett -, illetve az ítélet 94. pontja között, amely ezt az állítást különösen arra a megállapításra alapozza, hogy a kiskereskedők jelentős része, nevezetesen 40%-a jelezte a B & A kutatásban, hogy szélesebb termékválasztékot tartanának készleten a kizárólagossági kikötés megszűnése esetén.
62 Következésképpen a HB ezen érve nyilvánvalóan megalapozatlan.
63 Végezetül a HB utolsó érve kapcsán, amely az Elsőfokú Bíróságnak a kedvezményrendszer figyelembevételére vonatozó mulasztására irányul, megjegyzendő, hogy ahogyan azt a Bizottság helyesen jegyzi meg, e bíróságnak nem volt kötelessége a felek által felhozott minden érvre részletesen válaszolni, különösen ha az adott érv nem volt kellőképpen világos és pontos, illetőleg ha azt megfelelően bizonyítékok sem támasztották alá (lásd különösen a fent hivatkozott Connolly kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 121. pontját).
64 E tekintetben az ügy iratai nem tükrözik, hogy a kedvezményrendszer a HB jelentős érve lett volna az Elsőfokú Bíróság előtt annak bemutatására, hogy a kizárólagossági kikötésnek nem volt versenyellenes hatása.
65 Emellett, jóllehet a HB hangsúlyozza a kedvezményrendszer fontosságát azon kiskereskedők esetében, amelyek saját fagyasztóval rendelkeznek, nem szolgáltat részletes információkat annak bemutatására, hogy ezen rendszer létezése megváltoztathatta volna az Elsőfokú Bíróságnak a kizárólagossági kikötés érintett piaci hatására vonatkozó elemzését.
66 Az Elsőfokú Bíróság tehát nem bírálható amiatt, hogy nem adott részletesebb választ egy olyan érvre, amely irreleváns, tekintettel az Elsőfokú Bíróság által arra nézve elvégzett elemzésre, hogy a kizárólagossági kikötés milyen hatással volt a kiskereskedők kereskedelmi szabadságára azon termékek kiválasztásakor, amelyeket árusító helyeiken elérhetővé akartak tenni.
67 Ennek megfelelően az érv nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
68 Következésképpen az első jogalap első részét - mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant, részben nyilvánvalóan megalapozatlan - el kell utasítai.
Az első jogalap második részéről
- A felek érvei
69 A HB előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen értékelte a HB versenytársai által alkalmazott forgalmazási megállapodásoknak az érintett piac lezárására gyakorolt hatását. Érvelése szerint az Elsőfokú Bíróságnak nem volt lehetősége annak megállapítására, hogy a piacon meglévő megállapodások az árusító helyek 83%-át érintik, mivel azok 27%-a nyilvánvalóan nem lezárt, amennyiben is a kiskereskedők úgy döntöttek, hogy egynél több gyártóhoz tartozó fagyasztókat használnak. A HB előadja továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróságnak nem kezelhette volna az ő forgalmazási megállapodásait ugyanúgy, mint a versenytársaiét, különösen mivel ez utóbbiak piaci helyzete, illetve népszerűsége nem ugyanolyan. A HB álláspontja szerint az Elsőfokú Bíróságnak figyelembe kellett volna vennie ezen megállapodások szerződés szerinti és tényleges időtartamát. A HB ugyancsak vitatja azon állítást, amely szerint elismerte volna, hogy az írországi boltok 83%-a lezárt lett volna a verseny szempontjából.
70 Válaszában a HB kifejti, hogy a forgalmazási hálózatból származó kumulatív piaclezáró hatásnak az Elsőfokú Bíróság általi jelentős felnagyítása a bizonyíték elferdítésének minősül.
71 A HB vitatja az Elsőfokú Bíróság megállapítását, amely szerint nem volt objektív kapcsolat a fagyasztók kizárólagos használata és az impulzív jégkrémek forgalmazása között. Előadja, hogy ezen megállapítás ellentmond a megtámadott ítélet 143. pontjában kifejtett megállapításnak, amely szerint ezen fagyasztók rendelkezésre bocsátása nagyszámú, a földrajzi piac egészét lefedő árusító hely esetében objektív előnyöket eredményezett. A HB előadja továbbá, hogy a fagyasztóit használó észak-írországi kiskereskedőknek a díj felszámítása egy jelképes összeget foglalt magába, amelyet általában nem is szedtek be, és ennek megfelelően egy ilyen gyakorlat nem támaszthatja alá az Elsőfokú Bíróság azon megállapítását, amely szerint a HB hasonló módon állapítva meg a bérleti díjat Írországban is, képes lehet kompenzálni a fagyasztók rendelkezésre bocsátásával és karbantartásával keletkező költségeit.
72 A HB ugyancsak vitatja az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 113. pontjában tett megállapítását, miszerint az érintett piac vonatkozásában a forgalmazónak késznek kell lennie a fagyasztó ingyenes rendelkezésre bocsátására és karbantartására, azzal érvelve, hogy az Elsőfokú Bíróság elmulasztja kellőképpen figyelembe venni először azt a tényt, hogy az árusító helyek 17%-ában a kiskereskedők saját fagyasztóval rendelkeztek, és másodszor az azon írországi kiskereskedőkre vonatkozó kedvezményrendszert, amelyek a HB által gyártott jégkrémeket tartanak készleten, de nem üzemeltetnek az ezen céghez tartozó fagyasztókat.
73 Végezetül a HB előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a versenytársai alacsony piaci részesedései részben a kizárólagossági kikötésnek tudhatóak be, illetőleg hogy ugyancsak jogban való tévedést követett el annak megállapításával, hogy a HB fagyasztóinak kizárólagos használatára vonatkozó kereskedelempolitika piacralépési korlátot jelent ezen versenytársak számára.
74 A Bizottság fenntartja, hogy a HB érvei a tények értékelésére vonatkoznak, és ezért elfogadhatatlannak tekintendőek. Hozzáteszi mindenesetre, hogy azok megalapozatlanok.
75 Érvelése szerint az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 111. pontjában tett megállapítása, miszerint az érintett piacon meglévő megállapodások hálózata az árusító helyek 83%-át érinti, azt a tényt tükrözi, hogy a kiskereskedőknek csak 17%-a rendelkezik saját fagyasztóval, ami releváns körülmény azon kérdés szempontjából, hogy létezik-e ezen a piacon belépési korlát.
76 A Bizottság tagadja, hogy objektív kapcsolat lenne a HB-hoz tartozó fagyasztók kizárólagos használata és a jégkrémek forgalmazása között, és fenntartja, hogy a HB érvei nem következetesek, amennyiben is a HB állítása szerint a kizárólagos használat döntő jelentőségű, miközben elfogadja, hogy lehetséges jégkrémet kizárólagossági kikötés nélkül is forgalmazni. A Bizottság állítása szerint az impulzív jégkrémek széles elérhetőségének előnye a fagyasztók rendelkezésre bocsátásának és nem a kizárólagossági kikötésnek tudható be. Előadja továbbá, hogy valószínűtlen az az állítás, hogy egy a HB-hoz hasonló társaság nem követelhetné meg kiskereskedőitől, hogy gazdaságilag igazolt díjat fizessenek a fagyasztók használatáért.
77 A Bizottság úgy véli, hogy a vitatott határozat megállapította az okozati összefüggést a kizárólagossági kikötés és a HB versenytársainak alacsony piaci részesedése között az érintett piacon. E tekintetben különösen a vitatott határozat (143-184) és (185-200) preambulumbekezdésére hivatkozik.
78 A Mars és a Richmond lényegében ugyanazt az érvelést terjeszti elő, mint a Bizottság.
79 A Mars ugyancsak hangsúlyozza, hogy a HB nem tudta bizonyítani, hogy a HB-hoz tartozó fagyasztók kizárólagos használatára vonatkozó forgalmazási megállapodások hálózatainak hiányában, amely hálózatok a kérdéses piacon lévő árusító helyek 83%-át érintik, a gyártóknak valós és konkrét lehetőségeik vannak az ezen piacra való belépésre, vagy az azon való terjeszkedésre.
80 A Mars vitatja a HB érvét, amely szerint a kizárólagossági kikötés és a jégkrém forgalmazása közötti objektív kapcsolat fennállása igazolhatja azt a következtetést, hogy ezen kikötés nem jelent a versenytársak számára piacralépési korlátot. Érvelése szerint az impulzív jégkrémek szélesebb elérhetőségében megnyilvánuló mindenféle lehetséges előnyt a forgalmazási megállapodások hálózata összes hatásainak fényében kell értékelni.
81 A Mars szerint az Elsőfokú Bíróságnak a HB versenytársainak alacsony piaci részesedésére vonatkozó megállapítása a kizárólagossági kikötés negatív hatásainak a megtámadott ítéletben való elemzéséből következik.
82 Fenntartja, hogy a HB nem hoz fel egyetlen jogi érvet sem azon állítás alátámasztására, hogy az Elsőfokú Bíróság az érintett piac lezárása mértékének jelentős felnagyításával elferdítette volna a bizonyítékokat.
83 A Richmond szerint, szemben a HB állításával, az Elsőfokú Bíróság nem azt állapította meg, hogy a piac árusító helyeinek 83%-a "lezárásra" került volna a verseny számára, hanem azt, hogy a piacon meglévő forgalmazási megállapodások hálózatai "érintik" ezen árusító helyeket. Ennek megfelelően azt állítja, hogy az érvek, mint okafogyottak, elutasítandóak. Fenntartja, hogy az, hogy más gyártók, mint a HB kevésbé népszerűek az érintett piacon, mint ez utóbbi, nem szükségszerűen jelenti azt, hogy a lezárás őket érintő mértéke csökkenne.
- A Bíróság álláspontja
84 Valamely megállapodásnak a versenyre gyakorolt hatását abban a jogi és gazdasági háttérben kell értékelni, amelyben az érvényesül, és amelyben más megállapodásokkal összegződve kumulatív hatást gyakorolhat a versenyre (a fent hivatkozott Brasserie de Haecht ügyben hozott ítélet 416. pontja és a fent hivatkozott Delimitis-ügyben hozott ítélet 14. pontja).
85 Annak értékelése során, hogy több szerződés korlátozza-e az érintett piachoz való hozzáférést, szükséges meghatározni az összes hasonló, nagyszámú árusító helyet néhány nemzeti gyártóval összekötő szerződés természetét és jelentőségét. Ezen szerződési hálózatok hatása a piachoz való hozzáférésre kifejezetten függ a gyártókhoz ily módon kötött árusító helyek számának a nem lekötött árusító helyek számához viszonyított arányától, a kötelezettségvállalások időtartamától, és az ezen kötelezettségvállalásokkal érintett termékek mennyiségétől (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Delimitis-ügyben hozott ítélet 19. pontját).
86 A megtámadott ítélet 111. pontjában az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a Bizottság helyesen vette figyelembe a kumulatív hatás fennállásának elemzésekor nem csak a HB által megkötött forgalmazási megállapodásokat, hanem az egyéb írországi szállítók által a fagyasztókra vonatkozóan kötött, kizárólagossági kikötést tartalmazó megállapodásokat is. Az Elsőfokú Bíróság szerint az a tény, hogy ezen szállítók a HB-hoz hasonló feltételek mellett, ugyanazon térkihasználási korlátozásokkal teszik elérhetővé a fagyasztókat, bizonyítja, hogy a nehézség a kizárólag a HB-hoz tartozó fagyasztókkal felszerelt árusító helyek esetében a kiskereskedők abban való meggyőzésében, hogy cseréljék ki azt a fagyasztót, vagy újabb fagyasztót állítsanak be, fennáll bármilyen kizárólagossággal érintett fagyasztó esetében, még akkor is, ha más szállító piaci helyzete vagy népszerűsége az érintett piacon nem ugyanolyan, mint e társaságé.
87 Az elemzés vitatásával a HB lényegében a tények Elsőfokú Bíróság általi értékelését vitatja. Emellett a HB semmit sem terjeszt elő annak bizonyítására, hogy a bíróság elferdítette volna a HB-n kívüli szállítók megállapodásainak jellegére vonatkozó tényeket vagy bizonyítékokat.
88 Ebből következően a fellebbezés első jogalapja második részének a HB által felhozott ezen része nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
89 Emellett a HB nem terjeszt elő világos bizonyítékot annak alátámasztására, hogy az Elsőfokú Bíróság jogban való tévedést követett el annak megállapításával, hogy Észak-Írországban a kiskereskedők által a fagyasztókért fizetendő külön bérleti díj releváns annak megítélésekor, hogy vajon lehetséges lenne-e Írországban is díjat számítani a HB által a kiskereskedőkkel kötött hasonló megállapodások esetében. Ugyancsak rá kell mutatni arra is, hogy az Elsőfokú Bíróság valójában nem csak a HB Észak-Írországban folytatott gyakorlatára alapította megállapodásait, hanem a HB által nem vitatottan azt is megállapította a megtámadott ítélet 114. pontjában, hogy a HB nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy nem lenne elfogadható megoldás a fagyasztókért Írországban is külön bérleti díjat felszámolni.
90 Hasonlóképpen a HB nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amellyel kétségbe vonhatná az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 113. pontjában tett megállapítását, miszerint az érintett piac hátterére tekintettel a szállítóknak hajlandóknak kell lenniük fagyasztó ellenérték nélküli rendelkezésre bocsátására és karbantartására. Mindenesetre a HB által említett tény, miszerint a kiskereskedők az árusító helyek 17%-a esetében saját fagyasztóval rendelkeznek, nem elégséges az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett tények és bizonyítékok e tekintetben való elferdítésének bizonyításához. Emellett a HB anélkül hivatkozik a kedvezményrendszer puszta létére, hogy bármire is hivatkozna annak alátámasztása érdekében, hogy az Elsőfokú Bíróság jogban való tévedést követett el azzal, hogy elemzése során e tekintetben elmulasztotta figyelembe venni ezen rendszer létezését.
91 Végezetül az Elsőfokú Bíróság megindokolta azon megállapítását, miszerint a HB versenytársainak alacsony piaci részesedése, legalábbis részben a HB gyakorlatának tulajdonítható, azaz, hogy a fagyasztókat a kiskereskedőknek kizárólagossági kikötéssel bocsátották rendelkezésre, amikor kimondta, hogy a Mars piaci részesedése, együtt a Valley-ével és a Leadmore-éval csökkent a vitatott határozat elfogadása előtti években. Emellett a HB semmilyen bizonyítékot nem terjesztett elő annak alátámasztására, hogy az Elsőfokú Bíróság jogban való tévedést követett volna el azzal, hogy elmulasztotta részletesen megfontolni a kizárólagossági kikötés és a HB versenytársainak alacsony részesedése közötti okozati összefüggést és az egyéb a HB által ráadásul meg sem nevezett lehetséges körülményeket, amelyek indokolhatják ezen piaci részesedések alacsony voltát.
92 Valójában a HB ezen állításokkal a tényeknek az Elsőfokú Bíróság általi értékelését kívánja kétségbe vonni.
93 Ebből következően a HB által a keresete alátámasztására felhozott első jogalap második része nyilvánvalóan elfogadhatatlan, és ennek megfelelően ezen jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
A Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének megsértésére vonatkozó, második jogalapról
A felek érvei
94 A HB előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság jogban való tévedést követett el a Szerződés 85. cikke (3) bekezdése első feltételének alkalmazásakor, amikor helytelenül alkalmazta a bizonyítási terhet.
95 Meglátása szerint bizonyította, hogy a kizárólagossági kikötés előnyt jelent a kiskereskedők számára az impulzív jégkrémek szélesebb földrajzi elérhetősége formájában, amely előny már nem lenne ugyanilyen mértékben elérhető ezen kikötés megtiltása esetén.
96 A HB érvelése szerint az ilyen esetekben a Bizottság feladata annak bizonyítása, hogy a forgalmazási megállapodások előnyeit ellensúlyozzák azok versenyre gyakorolt negatív hatásai, és hogy a Bizottság csak kellően pontos és következetes bizonyítékokra hivatkozhat.
97 A HB különösen a Bizottság azon megállapítását vitatja, hogy - kisszámú eset kivételével - még a kizárólagossági kikötés megtiltása esetén is valószínűtlen lenne, hogy a társaság felhagyna a fagyasztók vevői számára való biztosításával. A HB szerint a megtámadott ítélet e tekintetben sem megfelelően indokolt.
98 A Bizottság érvelése szerint ez a jogalap a tények az Elsőfokú Bíróság általi értékelése vitatásának minősül, nevezetesen, hogy a HB milyen magatartást tanúsítana a kizárólagossági kikötés megtiltása esetén, így ennek megfelelően az elfogadhatatlannak minősítendő.
99 A Bizottság szerint a jogalap emellett megalapozatlan is. A Szerződés 85. cikkének (3) bekezdése szerinti mentesítésben részesülni kívánó vállalkozásnak kell bizonyítania, hogy az ezen rendelkezésben lefektetett feltételek teljesülnek, s a mentesítés megadásához nem elegendő pusztán annak megállapítása, hogy léteznek bizonyos előnyök, mivel az ítélkezési gyakorlat megköveteli annak bizonyítását, hogy a megállapodásból származó előnyök túlsúlyban vannak a hátrányokkal szemben. Hivatkozik e tekintetben a fent hivatkozott Consten és Grundig kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre. A Bizottság szerint így a HB-nak kötelessége lett volna bizonyítania, hogy a forgalmazási megállapodásokból származó korlátozások az elért előnyök előfeltételei, és hogy ezen előnyök a verseny szempontjából ellensúlyozzák a hátrányokat. A Bizottság szerint a HB e tekintetben nem tett eleget a rá háruló bizonyítási tehernek.
100 A Bizottság hivatkozik a vitatott határozat (222)-(247) preambulumbekezdésére is, amely a Szerződés 85. cikkének (3) bekezdésében meghatározott különféle kumulatív feltételek elemzését tartalmazza, és megjegyzi, hogy a HB nem vitatta azt a megállapítást, hogy a forgalmazási megállapodások nem juttatnak a fogyasztóknak méltányos részt a belőlük származó előnyökből.
101 A Mars és a Richmond lényegében azonos érveket terjeszt elő, mint a Bizottság.
A Bíróság álláspontja
102 Ahogyan arra a megtámadott ítélet 136. pontjában az Elsőfokú Bíróság helyesen rámutatott, a Szerződés 85. cikkének (3) bekezdése szerinti mentesítésben való részesülés szándéka esetén, elsősorban az érintett vállalkozásoknak kell bizonyítékot terjeszteniük a Bizottság elé annak alátámasztására, hogy a kérdéses megállapodás megfelel az ezen rendelkezés által megállapított feltételeknek (lásd különösen a 43/82. és 63/82 sz., VBVB és VBBB kontra Bizottság egyesített ügyekben 1984. január 17-én hozott ítélet [EBHT 1984., 19. o.] 52. pontját).
103 A HB-ra hárult tehát a bizonyítási teher abban a tekintetben, hogy a kizárólagossági kikötés megfelel a Szerződés 85. cikkének (3) bekezdésében megállapított kumulatív feltételeknek. Ezen feltételek közül az első esetében a HB-nak különösen azt kellett volna bemutatnia, hogy a kizárólagossági kikötés hozzájárult a kérdéses áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, azaz ha ezen kikötés alkalmazásának lehetőségét korlátoznák, akkor ezek javítása már nem lenne elérhető.
104 A megtámadott ítélet 143. pontjában az Elsőfokú Bíróság elismerte, hogy az impulzív jégkrémek értékesítésére használt, túlnyomó részt a HB-hoz tartozó fagyasztóknak a földrajzi piac egészén való széles elérhetősége az árusító helyeken tekinthető úgy, mint az ezen termékek forgalmazásában megvalósuló objektív előny. Mindazonáltal az Elsőfokú Bíróság azt is megállapította, hogy ha a kizárólagossági kikötés alkalmazására való lehetőséget korlátoznák, valószínűtlen, hogy néhány esettől eltekintve a HB végleg felhagyna a fagyasztók kiskereskedők részére való biztosításával. Az Elsőfokú Bíróság megjegyezte, hogy a HB nem bizonyította, hogy a Bizottság nyilvánvaló tévedést követett volna el azon megállapításával, hogy olyan társaság számára, mint a HB, mely fenn kívánja tartani az érintett piacon elfoglalt helyzetét, az üzleti valóság az, hogy a lehető legtöbb árusító helyen jelen kell lennie. Ugyancsak kiemelte, hogy szemben a HB állításaival, a Bizottság nem csak feltételezte a HB fagyasztók további nyújtását a piacon, hanem elvégezte piac működésének a vitatott határozat elfogadása utáni időre történő, jövőbeni elemzését.
105 A megtámadott ítéletből nyilvánvaló tehát, hogy a Bizottság részletesen kifejtette, hogy a kizárólagossági kikötés miért nem járul hozzá az impulzív jégkrémek gyártásának vagy forgalmazásának javításához, illetve hogy a HB elmulasztotta annak bizonyítását, hogy a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének első feltétele teljesül.
106 Ebből következően az Elsőfokú Bíróság nem alkalmazta tévesen a bizonyítási terhet, és a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének téves alkalmazására vonatkozó jogalap nyilvánvalóan megalapozatlan.
A Szerződés 86. cikkének megsértésére vonatkozó harmadik jogalapról
A felek érvei
107 A HB előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság indokolása ellentmondásos, amennyiben elismeri, hogy a kizárólagossági kikötés célja nem a verseny korlátozása (a megtámadott ítélet 80. pontja), hogy az általános gyakorlatnak tekinthető az érintett piacon (a megtámadott ítélet 159. pontja), és hogy azt a kiskereskedők kérésére alkalmazzák (a megtámadott ítélet 160. pontja), de ezt követően megállapítja, hogy a Szerződés 86. cikke szerinti erőfölénnyel való visszaélés valósult meg. A HB előadja továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróság nem indokolta megfelelően azt, hogy miért jutott a High Court következtetésétől eltérő eredményre, amely következtetés elfogadta, hogy a kizárólagossági kikötés kereskedelmileg igazolható.
108 A HB előadja továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróság két tekintetben is jogban való tévedést követett el a Szerződés 86. cikkének alkalmazása során, és hogy ennek következtében elemzése nem megfelelően indokolt.
109 Először is a HB úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság nem fejti ki azon állítását alátámasztó érveket, amely szerint a kizárólagossági kikötés torzítja a kiskereskedők választási szabadságát, és hogy az Elsőfokú Bíróság ezen érvelése a Szerződés 85. cikkének (1) bekezdése kapcsán tett megállapításaiból "származik". A HB előadja, hogy a kizárólagossági kikötés bevett üzleti gyakorlatnak minősül, amely per se sem nem versenykorlátozó, sem pedig visszaélésszerű, és érdemben az Elsőfokú Bíróság csak azon az alapon kifogásolja, hogy annak állítólagos, az érintett piacot lezáró hatásai vannak. Ebből következően csak a Szerződés 85. cikke és nem annak 86. cikke lehet a felülvizsgálat érdemi alapja.
110 A HB hozzáteszi, hogy amennyiben a fagyasztó biztosítása olyan lehetőséget teremt az impulzív jégkrémek értékesítésére, amely annak hiányában nem létezne, helytelen arra következtetni, hogy ezen gyakorlat visszaélésnek minősül.
111 A HB álláspontja szerint az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett bizonyítékok nem támasztják alá azt a feltételezést, hogy a forgalmazási megállapodások megakadályozták a kiskereskedőket választási szabadságuk gyakorlásában, egészen addig, hogy a versenytársak termékei iránti keresletet elfojtja.
112 Állítása szerint a megtámadott ítélet ellentmondásos, amennyiben a 108. pontban az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy az a tény, hogy a forgalmazási megállapodások az árusító helyek 40%-át érintik, nem elégséges alap annak megállapítására, hogy a verseny torzul, miközben az ítélet 160. pontjában ugyanezen bíróság azt mondja ki, hogy a HB különleges felelőssége megsértésével torzította a versenyt az árusító helyek 40%-ának megkötésével.
113 Másodszor a HB előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság jogban való tévedést követett el annak megállapításával, hogy a fent hivatkozott Bronner-ügyben hozott ítélet alkalmazhatósága a nélkülözhetetlen eszközök esetére korlátozódik. Ugyanis azzal érvel, hogy miközben ezen ítélet hatása az, hogy csak abban az esetben kötelezhető esetlegesen a tulajdonos arra, hogy harmadik feleknek hozzáférést engedjen forgalmazási rendszeréhez, ha ez a rendszer nélkülözhetetlen eszköznek minősül, az ítélet egyben azt is jelenti, hogy ahol a rendszer nem minősül nélkülözhetetlen eszköznek, ott a tulajdonos kötelezettségének a verseny harmadik feleknek való hozzáférés engedésével való elősegítésére kevésbé kell terhesnek lennie. A HB szerint a Bizottság így a társaságot, amelynek fagyasztó állománya elismerten nem minősül nélkülözhetetlen eszköznek, nem kötelezheti arra, hogy elősegítse a versenyt, valamint hogy megkönnyítse a harmadik felek hozzáférését, ami legalábbis összevethető a nélkülözhetetlen eszközök tulajdonosaira rótt kötelezettséggel, azaz, hogy versenytársai számára hozzáférést engedjen fagyasztóinak jelentős részéhez.
114 A HB előadja továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróság jogban való tévedést követett el a megtámadott ítélet 161. pontjában amikor megállapította, hogy a vitatott határozat alkalmazása nem követelné meg a társaságtól azt, hogy eszközöket ruházzon át, vagy hogy szerződést kössön olyanokkal, akikkel nem áll szándékában, mivel a kötelezettség arra vonatkozik, hogy eszközöket, azaz a fagyasztókban lévő helyet tegyen elérhetővé a versenytársak számára, akiket nem ő választott ki.
115 A HB azzal is érvel, hogy a vitatott határozat jogsértő, mivel e tekintetben nem megfelelően indokolt.
116 A Bizottság válaszul előadja, hogy ezen érvek részben megalapozatlanok, részben elfogadhatatlanok.
117 Állítása szerint először is az Elsőfokú Bíróság feladata a vitatott határozat jogszerűségének vizsgálata a benne foglalt indokolás és a felek által felhozott érvek fényében, és nem köti a nemzeti bíróság ítélete.
118 A Bizottság ezután azzal érvel, hogy a HB nem fejti ki, hogy az Elsőfokú Bíróság miért tévedett annak megállapításával, hogy a Szerződés 86. cikkének a vitatott határozatban való elemzése csupán "újrahasznosítja" a 85. cikk elemzését.
119 A Bizottság végezetül hozzáteszi, hogy amennyiben ezen érv annak alátámasztására irányul, hogy a bevett üzleti gyakorlat, amely az érintett piac jelentős részének lezárását eredményezi, ha azt erőfölényben lévő vállalkozás alkalmazza, csak a Szerződés 85. cikke alapján, a 86. cikk kizárásával elemezhető, úgy az új jogalapnak minősül, amely ennek megfelelően elfogadhatatlan, és nyilvánvalóan megalapozatlan is.
120 A Bizottság álláspontja szerint a HB érvei - miszerint először is, hogy a fagyasztók biztosítása értékesítési lehetőséget biztosít, és másodszor, hogy az Elsőfokú Bíróság érvelése ellentmondásos - elfogadhatatlanok, mivel azok a tények közgazdasági elemzését foglalják magukban.
121 Előadja továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróság nem mondta ki, hogy a kizárólagossági kikötésnek az erőfölényben lévő vállalkozás által az árusító helyek 40%-a vonatkozásában való alkalmazása nem minősül per se visszaélésnek, hanem hogy az nyilvánvalóan visszaélésszerű ezen vállalkozás számára, hogy megpróbálja termékei kizárólagosságát biztosítani az elérhető árusító helyek ilyen nagy, az összértékesítés hasonlóan magas részét képviselő hányadában. Ilyen körülmények között a HB érvei teljesen megalapozatlanok.
122 A Bizottság nézete szerint a HB "nélkülözhetetlen eszközökre" vonatkozó érve nyilvánvalóan megalapozatlan, amennyiben az ezen társaság által gyártott jégkrémeket független kiskereskedőkön keresztül forgalmazzák, akiknek a HB fagyasztókat biztosít díjfizetés ellenében. Ennek kapcsán a Bizottság megállapítja, hogy nem az az eset áll fenn, hogy a HB saját használatára tart fenn eszközöket, és hogy a visszaélés abból ered, hogy ellenőrizni próbálja azt, hogy a független kiskereskedők a fagyasztókat milyen módon használják. Hozzáteszi, hogy az Elsőfokú Bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a vitatott határozat nem követelte meg a HB-tól, hogy bármilyen eszközt átruházzon, vagy hogy olyan személyekkel kössön szerződést, akiket arra nem ő választott ki.
123 A Bizottság szerint a Szerződés 86. cikke tiltja azon magatartást, amely termékek és szolgáltatások erőfölényben lévő vállalkozás által való forgalmazásának olyan módjából ered, amikor a magatartás megfosztja vevőt a beszerzési forrás megválasztásától, vagy lehetséges választását korlátozza, és a hatása az, hogy megakadályozza a még létező piaci verseny szintjének fennmaradását vagy ezen verseny növekedését, illetve ahol az a veszély fenyeget, hogy versenytársak szorulnak ki a piacról. Hivatkozik e tekintetben különösen a 85/76. sz., Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben 1979. február 13-án hozott ítéletre (EBHT 1979., 461. o.) és a C-333/94. P. sz., Tetra Pak kontra Bizottság ügyben 1996. november 14-én hozott ítélet (EBHT 1996., I-5951. o.) 44. pontjára.
124 A Mars megjegyzi, hogy a Bizottság megállapításával egyezően az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 96. pontjában elismerte, hogy az Unilever Group, amely a HB anyatársasága, a HB kereskedelmi sikerességéhez különösen fontosnak tartotta a fagyasztók használatakor a kizárólagossági kikötés fenntartását, és hogy célja a verseny korlátozása volt. Utal e tekintetben a vitatott határozat (65)-(68) preambulumbekezdésében említett iratokra, amelyekre az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 96. pontjában hivatkozik.
125 A Mars ugyancsak fenntartja, hogy az a tény, hogy a piacon az adott gyakorlat bevettnek tekinthető, vagy hogy a kizárólagossági kikötést a kiskereskedők kérésére alkalmazzák, nem jelenti azt, hogy nem valósul meg a Szerződés 86. cikke szerinti visszaélés. Hivatkozik e tekintetben a Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 89. pontjára, illetőleg a C-62/86. sz., AKZO kontra Bizottság ügyben 1991. július 3-án hozott ítélet (EBHT 1991., I-3359. o.) 149. pontjára, valamint a C-310/93. P. sz., BPB Industries és British Gypsum kontra Bizottság ügyben 1995. április 6-án hozott ítéletre (EBHT 1995., I-865. o.).
126 A Mars szerint az Elsőfokú Bíróság kellően indokolta azon megállapítását, hogy a kizárólagossági kikötés torzítja a kiskereskedők választását, és e tekintetben hivatkozik a megtámadott ítélet 92., 102. és 160. pontjára. Ugyancsak előadja, hogy nem lehet ellentmondás az Elsőfokú Bíróságnak a Szerződés 86. cikke alapján elvégzett elemzése és az ítélet 108. pontja között, mivel ezen pont a Szerződés 85. cikke önálló és elkülönült elemzésének részét képezi.
127 A Mars és a Richmond szerint a Bronner-ügy irreleváns, mivel jelen esetben nincs szó harmadik felek "nélkülözhetetlen eszközökhöz" való hozzáféréséről. A Richmond azt is előadja, hogy a vitatott határozatban megállapított visszaélés más jellegű, mivel a HB által annak érdekében folytatott gyakorlatra vonatkozik, hogy a kiskereskedőket fagyasztói használatára késztesse, és nem pediglen arra a tényre, hogy azok a kiskereskedők, akik nem fogadták el a kizárólagossági kikötést, nem férnek hozzá ezen fagyasztókhoz. A Mars és a Richmond előadják továbbá, hogy a határozat nem követeli meg a HB-tól, hogy eszközöket ruházzon át, vagy hogy szerződést kössön olyanokkal, akiket arra a társaság nem választott volna ki. A Richmond hozzáteszi, hogy a Bizottságnak hatásköre van cselekvést előíró, pozitív határozatot hozni annak érdekében, hogy a jogsértésnek véget vessen.
A Bíróság álláspontja
128 Megjegyzendő, hogy a közösségi bíróságokat nem köti a nemzeti bíróságok azon megállapítása, hogy valamely kizárólagossági kikötés összeegyeztethető a közösségi joggal.
129 A visszaélés fogalma objektív fogalom, valamely erőfölényben levő vállalkozás olyan magatartására vonatkozik, amely alkalmas arra, hogy befolyásolja a piac szerkezetét, amely a piacon pontosan az érintett vállalkozás jelenlétének következtében a verseny már meggyengült, és amelynek hatására olyan eszközökkel, amelyek eltérnek a termékeknek és a szolgáltatásoknak a gazdasági szereplők által nyújtott teljesítésen alapuló rendes versenyét jellemző eszközöktől, korlátozzák a piacon még létező versenyszint fenntartását vagy a verseny fejlődését (a fent hivatkozott Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 91. pontja). E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy az a tény, hogy bizonyos megállapodásokat az erőfölényben lévő vállalkozás szerződő partnereinek kérésére kötöttek meg, még nem jelenti azt, hogy nem valósult meg a Szerződés 86. cikke szerinti visszaélés (lásd különösen a fent hivatkozott Hoffmann-La Roche kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 89. pontját).
130 Ugyancsak rá kell világítani arra, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 80. pontjában nem azt állapította meg, hogy a kizárólagossági kikötésnek nem célja a verseny korlátozása az érintett piacon, hanem valójában azt mondta ki, hogy ezen kikötés "formális értelemben" nem ilyen céllal rendelkező kizárólagos beszerzési kötelezettség.
131 Következésképpen a HB állítását, amely szerint a megtámadott ítélet önellentmondással érintett - mint nyilvánvalóan megalapozatlant - el kell utasítani.
132 Emellett az állandó ítélkezési gyakorlatból következően a fellebbezésnek pontosan meg kell jelölnie a felperes által megsemmisíttetni kívánt ítélet vitatott elemeit, illetőleg a fellebbezés alátámasztására felhozott jogi érveket (lásd különösen a C-19/95. P. sz., San Marco kontra Bizottság ügyben 1996. szeptember 17-én hozott végzés [EBHT 1996., I-4435. o.] 37. pontját).
133 E tekintetben nem felel meg az előző pontban hivatkozott feltételeknek a HB azon érve, hogy az Elsőfokú Bíróság megállapítása, amely szerint a forgalmazási megállapodások torzítják a kiskereskedői választási szabadságot, valójában a Szerződés 85. cikke (1) bekezdésének az ezen bíróság általi elemzéséből "származik", aminek eredményeként az mentes minden önálló jelentéstől vagy céltól, és nem felel meg az előző pontban felidézett feltételeknek. Különösen pedig az ilyen érvelés nem teszi világossá, hogy a HB a megtámadott ítéletben szereplő indokolás megfelelőségét kívánja-e vitatni, a Szerződés 85. cikke elemzésének "újrafelhasználását" vagy pediglen egyáltalán a 86. cikk jelen ügyben való alkalmazhatóságát. Ráadásul ez utóbbi két lehetőség egyike kapcsán sem hoz fel jogi érvet a HB a kereset alátámasztására.
134 A HB ezen érvét tehát nyilvánvalóan elfogadhatatlannak kell tekinteni.
135 Emellett a HB azon érve, amely szerint a kizárólagossági kikötés nem valósítja meg a Szerződés 86. cikke szerinti visszaélést, mivel az lehetőséget ad a jégkrémek értékesítésére, amely lehetőség egyébként nem létezne, valójában úgy minősül, mint annak kérése, hogy a Bíróság értékelje újra a tényeket, s ezáltal nyilvánvalóan elfogadhatatlannak kell tekinteni.
136 Emellett nincs ellentmondás a megtámadott ítélet 108. és 160. pontja között, mivel azok eltérő, a Szerződés 85. és 86. cikkére vonatkozó elemzéseket tartalmaznak. Emellett az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 160. pontjában kifejtett elemzése e tekintetben abban a - különösen az ítélet 158. és 159. pontja szerinti - összefüggésben vizsgálandó, amely hangsúlyozza, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás különös felelősséggel rendelkezik, és hogy az érintett piacon a verseny ezen erőfölény miatt már eleve korlátozott. Ebből következően a HB ezen érve is nyilvánvalóan megalapozatlan.
137 Végezetül nyilvánvalóan megalapozatlan a HB azon állítása, amely szerint a fent hivatkozott Bronner-ügyben lefektetett jogi elveket nem megfelelően alkalmazták, amennyiben - ahogyan az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 161. pontjában megállapította - a vitatott határozat nem kötelezte a HB-t, hogy eszközöket ruházzon át, vagy hogy szerződéses kapcsolatra lépjen olyanokkal, akiket arra nem választott ki. Amint azt a Bizottság megjegyzi, szemben a fent hivatkozott Bronner-ügyben megjelenő helyzettel, a fagyasztók nem olyan eszközök, amelyeket a HB saját használatára tart fenn, hanem annak élvezetét önként átengedi független vállalkozásoknak, amelyek fizetnek azok használati jogáért. Így nyilvánvalóan megalapozatlan a HB állítása, amely szerint a vitatott határozat olyan kötelezettséget ró rá, amely legalább annyira terhes, mint amely valamely nélkülözhetetlen eszköz birtokosára vonatkozik. Ugyancsak nem igaz, hogy az Elsőfokú Bíróság elemzését kizárólag arra a megállapításra építette, hogy nélkülözhetetlen eszköz nem volt érintett, vagy hogy e tekintetben nem adott volna megfelelő indokolást a megtámadott ítéletben.
138 Ebből következően a harmadik jogalap részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan és részben nyilvánvalóan megalapozatlan, és ezért el kell utasítani.
A lényeges eljárási szabályok megsértésére vonatkozó negyedik jogalapról
A felek érvei
139 A HB először is azzal érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette eljárási szabályzata 48. cikkének 1 §-át, és a tisztességes eljáráshoz való jogot azzal, hogy elfogadta, hogy a Richmond egyesült királyságbeli tapasztalatára vonatkozóan ezen társaság a bizonyítékot a tárgyaláson terjessze elő, anélkül hogy a HB lehetőséget kapott volna annak véleményezésére, és ráadásul anélkül, hogy a Richmond bármilyen magyarázatot adott volna ezen bizonyíték késedelmes előterjesztésére.
140 Ezt követően a HB azt állítja, hogy az a tény, hogy az Elsőfokú Bíróság megállapításait az ezen vállalkozásnak az észak-írországi kiskereskedők részére bérleti díj ellenében nyújtott fagyasztókra vonatkozó gyakorlatára alapította, sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát, amennyiben is ezen érv egészen eddig nem bírt különösebb jelentőséggel sem a vitatott határozatban, sem a Bizottságnak az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott írásos beadványában.
141 A HB végezetül előadja, hogy elemzésében az Elsőfokú Bíróság helytelenül alkalmazta a Szerződés 85. cikke (3) bekezdése feltételeinek alkalmazására vonatkozó bizonyítási terhet.
142 A Richmond által előterjesztett bizonyíték kapcsán a Bizottság megjegyzi, hogy az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 48. cikkének 1 §-a nem vonatkozik a beavatkozók által felajánlott bizonyítékokra. Állítása szerint a lényegétől fosztaná meg ezen szabályzat 116. cikkének 6. §-át, amely lehetővé teszi a beavatkozók számára, hogy tisztán szóbeli észrevételeket tegyenek, ha a beavatkozók ezen észrevételek keretében nem terjeszthetnének elő bizonyítékokat.
143 A Bizottság azzal érvel, hogy mindenesetre az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 48. cikkének 1 §-a mindössze annyit követel meg, hogy a bizonyítékok esetleges késedelmes felajánlását indokolni kell, és nem állít fel általános tilalmat az új bizonyítékok előterjesztésére. Ezáltal, még ha ezen rendelkezést a beavatkozókra is alkalmazni kellene, az semmilyen szabályellenességet nem okozna jelen ügyben, mivel a bizonyítékot olyan beavatkozó terjesztette elő, amely első ízben fordult az Elsőfokú Bírósághoz.
144 A Bizottság és a Mars rámutat arra, hogy a HB-nak volt lehetősége arra, hogy válaszoljon a Ricmond által előterjesztett bizonyítékra, és hogy mindenesetre az Elsőfokú Bíróság megállapítását, hogy ha erre lehetőség volna, akkor nagyszámú kiskereskedő lenne kész a HB-tól eltérő jégkrémek tárolására ugyanazon fagyasztóban, megfelelően alátámasztják egyéb, az Elsőfokú Bíróságnak bemutatott bizonyítékok.
145 Azon tény kapcsán, hogy a HB az észak-írországi kiskereskedőknek a fagyasztók használatáért bérleti díjat számít fel, a Bizottság azzal érvel először is, hogy a HB az eljárás egyik szakaszában sem vitatta a vitatott határozat (127) preambulumbekezdésében az ezen gyakorlatra vonatkozóan szereplő adatokat. A Bizottság rámutat arra, hogy a vitatott határozat (219) preambulumbekezdése ugyancsak utal arra a lehetőségre, hogy a HB az írországi kiskereskedőktől is megkövetelje, hogy bérleti díjat fizessenek, és hogy a felek részletesen megvitatták a fagyasztók használatáért való díjszámítást. Ugyancsak fenntartja, hogy az Elsőfokú Bíróság nem köteles előre közölni következtetéseit, amelyekre valószínűleg jutni fog, vagy az ügy aktájának azon meghatározott részeit, amelyekre hivatkozni fog.
146 A Mars arra az álláspontra helyezkedik, hogy a HB észak-írországi gyakorlata, amely szerint a kiskereskedőknek díjat számít fel, nincs hatással a megtámadott ítélet lényegére, mivel a vitatott határozat teljesen és megfelelően indokolt e tekintetben. Ugyancsak fenntartja, hogy a HB nem állíthatja megalapozottan azt, hogy az Elsőfokú Bíróság a Szerződés 85. cikkének (3) bekezdése vonatkozásában megsértette a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat.
147 A Richmond szerint az Egyesült Királyság piacán meglévő helyzetére vonatkozó bizonyíték nem tekinthető új bizonyítéknak, és csak azért terjesztette elő, hogy illusztrálja és megerősítse azt az érvet, hogy jelentős számú kiskereskedő szeretne tárolni - ha ez lehetséges - más márkájú jégkrémet is ugyanazon fagyasztóban. Állítása szerint az Elsőfokú Bíróság feladata az eléterjesztett valamennyi bizonyíték értékelése, azok esetleges elferdítésének esetét kivéve, és e tekintetben hivatkozik a C-7/95. P. sz., Deere kontra Bizottság ügyben 1998. május 28-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-3111. o.] 118. pontjára. Nézete szerint az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 116. cikke lehetővé teszi a beavatkozók számára, hogy érveiket mind az írásbeli, mind a szóbeli eljárás során bizonyítékokkal támasszák alá, és hogy a HB nem vitatta a Richmond által a tárgyaláson előterjesztett bizonyítékot.
A Bíróság álláspontja
148 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban, ha az Elsőfokú Bíróság által elfogadott valamelyik ok elegendő ítélete rendelkező részének megalapozására, akkor az érintett ítéletben szereplő többi okot érintő bármely hiányosság semmi esetre sincs hatással ezen rendelkező részre, és ennek megfelelően az ezen hibákra hivatkozó jogalap hatástalan és elutasítandó (lásd különösen a C-496/99. P. sz., Bizottság kontra CAS Succhi di Frutta ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-3801. o.] 68. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
149 A megtámadott ítéletben a Richmond egyesült-királyságbeli gyakorlatára vonatkozó bizonyíték csak egyike azon számos érvnek, amelyek az Elsőfokú Bíróság azon megállapításának alátámasztására irányulnak, hogy ha azt megteheti, jelentős számú kiskereskedő tárol egyazon fagyasztóban más, a HB-étól eltérő márkájú jégkrémet.
150 Ezen állítás megfelelő alátámasztását adja az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítélet 93-97. pontjában hivatkozott ténybeli bizonyíték.
151 A HB érvei e tekintetben tehát - mint hatástalanok - elutasítandóak.
152 Emellett, ahogyan arra a Bizottság rámutat, azt a tényt, hogy a HB Észak-Írországban a fagyasztók használatáért a kiskereskedőknek bérleti díjat számít fel, már a vitatott határozat (127) preambulumbekezdése felidézte, és azt az általános kérdést, hogy ezen társaságnak volt-e lehetősége a fagyasztóit használó kiskereskedőktől bérleti díj fizetését megkövetelni, a felek részletesen megvitatták. Emellett, ahogy azt a jelen végzés 89. pontja megállapítja, az Elsőfokú Bíróság nem csak a HB által Észak-Írországban követett gyakorlatra hivatkozott annak bemutatása érdekében, hogy ezen társaságnak volt lehetősége az érintett piacon a fagyasztói valamelyikét használó kiskereskedőtől bérleti díjat kérni, de a megtámadott ítélet 114. pontjában a HB által nem vitatottan azt is megállapította, hogy a HB nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy nem lenne praktikus külön bérleti díjat számítani a fagyasztók írországi biztosítására.
153 A HB e tekintetben felhozott érvei ezért ennek megfelelően - mint nyilvánvalóan megalapozatlanok - elutasítandóak.
154 Végezetül, mivel jelen végzés 106. pontjában a Bíróság elutasította a HB érvét, amely szerint az Elsőfokú Bíróság megfordította volna a bizonyítási terhet a Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének vonatkozásában, nincs szükség ezen érvelés kapcsán további megfontolásokra.
155 A negyedik jogalapot ezért - mint nyilvánvalóan megalapozatlant - el kell utasítani.
156 Mivel a HB által a keresete alátámasztására felhozott egyetlen jogalap sem elfogadható, a fellebbezés elutasítandó.
A költségekről
157 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 118. cikke a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A HB-t, mivel pervesztes lett, a Bizottság, a Mars és a Richmond kérelmének megfelelően kötelezni kell a jelen eljárás költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács):
1) A fellebbezést elutasítja.
2) Az Unilever Bestfoods (Ireland) Ltd-t kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások
*Az eljárás nyelve: angol.
Lábjegyzetek:
[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 62003CO0552_SUM - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:62003CO0552_SUM&locale=hu