BH+ 2006.2.71 Az egyik házastárs különvagyonához tartozó lakás használatáról a Csjt. alapján a bíróság csak akkor dönthet, ha abba a házastársak beköltöztek és azt házastársi közös lakás céljára használták [Csjt. 31/B. §].

A felülvizsgálati kérelemmel érintett körben megállapított tényállás szerint a felperes és az alperes több év ismeretség és egy év együttélést követően 1997. augusztus 23. napján kötöttek házasságot. A házasság megkötését megelőzően a felek a felperes Z., K. u. M. szám alatt található társasházi lakásában éltek, melyet a felperes 1999. április 20. napján eladott.

Az adásvételt követően a házasfelek a Z., A. tér X. szám alatti társasházi lakásba költöztek, melyet a felperes a testvérétől színlelt adásvételi szerződéssel szerzett meg.

A felperes 2000. január 6. napján a K. utcai ingatlan vételárából vásárolta meg az Ő., B. Y. szám alatt található beépítetlen belterületi ingatlant, melyen a peres felek a házastársi életközösség fennállása alatt építkezésbe kezdtek.

Miután a felperes a Z., A. tér X. szám alatti ingatlant 2000. szeptember 15-én eladta, a felek az alperes szüleihez költöztek P.-re, ahonnan azonban a felperes két hónap elteltével elköltözött, ezután pedig a felek a házassági életközösségüket már nem állították helyre. A házassági életközösség tehát 2000. év decemberében, az építkezés időtartama alatt megszűnt. Az építési munkák ezt követően fejeződtek be, a felek nevére a helyi építési hatóság 2001. március 20. napján adta ki a lakóház használatba vételi engedélyét.

Az első fokon eljárt bíróság részítéletével a peres felek házasságát felbontotta, a házasságból született G. utónevű kiskorú gyermek elhelyezésével és a kapcsolattartással összefüggésben pedig a felek egyezségét jóváhagyta, melynek értelmében a gyermek az alperesnél került elhelyezésre.

Az alperes többször módosított viszontkeresetében - egyebek mellett - kérte, hogy a bíróság jogosítsa fel őt a peres felek kiskorú gyermekével az Ő., B. Y. szám alatti házasingatlan földszintjén lévő egy szoba kizárólagos használatára, és a közös használatban lévő helyiségek osztott használatára.

A felperes ellenkérelmében az alperes lakáshasználat iránt előterjesztett viszonkeresetének az elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a peres ingatlan vonatkozásában a lakáshasználat rendezésére nincs jogi lehetőség, mert abban a felek életvitelszerűen nem éltek, nem ez volt az utolsó közös lakásuk.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az Ő., B. Y. szám alatti, a felperes kizárólagos tulajdonát képző családi ház osztott használatát rendelte el oly módon, hogy a földszinten lévő lakóegységből egy szoba kizárólagos használatára az alperest és a felek G. utónevű kiskorú gyermekét, a földszinti lakótérben lévő másik szoba kizárólagos használatára a felperest, míg a földszinti lakótérben lévő helyiség használatára a feleket együttesen jogosította fel.

Az ítélet indokolása szerint a Csjt. 77. § (1) bekezdéséből, valamint az Alkotmánybíróság 2299/B/1991. számú határozatából következik, hogy a felek kiskorú gyermekének törvény adta joga az, hogy megfelelő elhelyezést biztosítson számára az a szülő, amelyik ingatlanvagyonnal rendelkezik. A városi bíróság megállapította, hogy az Ő., B. Y. szám alatti ingatlan a felperes különvagyona, azonban a felperes a gyermek méltányos elhelyezésére irányuló törvényi és alkotmányos kötelezettsége alól nem vonhatja ki magát. A peres felek az életközösség megszűnésekor az alperes szüleinél szívességi lakáshasználók voltak, a házassági életközösség fennállása alatt az ő.-i ingatlanba nem költöztek be, azonban a bizonyítékok alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a felperes szándéka a család részére önálló otthon megteremtésére irányult, a felek pedig a szívességi lakáshasználatot az alperes szüleinél csak ideiglenesnek tekintették, véglegesen az ő.-i ingatlanban kívántak letelepedni. A peres felek tehát objektíve nem voltak abban a helyzetben, hogy az ő.-i ingatlanba beköltözzenek. Mindezekre tekintettel alaposnak találta az alperes lakáshasználattal kapcsolatos viszontkereseti kérelmét, és az alperes, valamint a peres felek kiskorú gyermeke lakáshelyzetét méltányolva hozta meg döntését.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen annak részbeni megváltoztatása, az alperes lakáshasználat iránti viszontkeresetének az elutasítása, és a felperest megillető perköltség összegének a felemelése iránt a felperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatta meg, hogy az alperes által a felperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét felemelte.

A másodfokú bíróság az ítéletét a lakáshasználat vonatkozásában azzal indokolta, hogy a házastársi közös lakás fogalmának meghatározása nem értelmezhető megszorítóan arra az esetre, ami az életvitelszerű ott lakást jelenti a házasfelek részéről. Az eset körülményeire figyelemmel az Ő., B. Y. szám alatti ingatlant annak ellenére a házastársak közös lakásának kell tekinteni, hogy életvitelszerűen az életközösségük időközbeni megszűnésére tekintettel egyikük sem tartózkodott az ingatlanban, azonban a szándékuk a közös lakhatásuk biztosítása volt. Ez okból az ingatlan használatának szabályozásával kapcsolatban a peres ingatlanra a Csjt. 31/B. §-ában foglaltakat alkalmazni kell. Tekintettel arra, hogy a peres adatok alapján a másodfokú eljárás alatt az alperes a peres felek kiskorú gyermekével albérletben lakott, míg állandó lakása P. községben, az alperes édesapjának tulajdonát képző ingatlanban volt, a Csjt. 31/B. § (2) bekezdése szerint a közös kiskorú gyermek lakáshasználati jogát az ő.-i ingatlanban kell biztosítani, mert az albérleti elhelyezés, valamint a járulékos jellegű szívességi lakáshasználat nem tekinthető a közös kiskorú gyermek életvitelszerű folyamatos lakhatásának. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság - az elsőfokú bírósággal egyezően - utalt az Alkotmánybíróság 2299/B/1991. számú döntésének indokolására, valamint a Csjt. 1. § (2) bekezdésének a gyermek mindenek fölötti érdekét hangsúlyozó általános alapelvére a törvény rendelkezéseinek alkalmazása során.

A jogerős ítélet ellen annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és az alperes viszontkeresetének elutasítása iránt felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.