BH 1979.6.212 Hiányos az a kereseti kérelem, amely nem vagy hiányosan tartalmazza az érvényesíteni kívánt jogra vonatkozó adatokat, az igény alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait. Ezért az ilyen ügy bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül érdemben nem bírálható. Következésképpen bírósági meghagyás kibocsátásának nincs helye [Pp. 1., 23. §, 121. § (1) bek., 136. §, PK 400. sz.].

A felperes keresetlevélnek minősülő beadványában az alperest a felperesi tulajdonban álló bérlemény kiürítésére, valamint 24 750 forint lakáshasználati díj megfizetésére kérte kötelezni. A jogi képviselő nélkül eljáró felperes keresetleveléből az állapítható meg, hogy 1968-ban szerződést kötött az alperessel, amelynek értelmében egy évi időtartamra bérbe adta a perbeli bérleményt, amely egy szobából, konyhából, verandából és melléképületekből állott. A keresetlevélben írt tényállás szerint a meghatározott idő eltelte után az alperes a bérleményt nemcsak hogy nem hagyta el, de egy lezárva tartott szobát felnyitott és elfoglalt s ugyanígy elfoglalta a kertet is és az ingatlant jogtalanul birtokban tartja. A felperes felszólítására 1973-ban küldött választ, amely szerint szóban szeretné megbeszélni a részleteket. Az elfoglalva tartott ingatlan kiürítése elől azonban elzárkózott. A felperes e körülményekre hivatkozással fordult keresettel a bírósághoz.

Az első tárgyaláson az alperes szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, írásbeli védekezést sem terjesztett elő. E tárgyaláson bejelentette a felperes, hogy a "szoba használatból eredő lakbér igényét egyelőre" nem kívánja érvényesíteni; bírósági meghagyás kibocsátását kérte a lakáskiürítés vonatkozásában. A kérelemnek a bíróság helyt adott és bírósági meghagyással kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt hagyja el és kiürített állapotban bocsássa a felperes birtokába a házas ingatlant. Úgy rendelkezett, hogy az alperes elhelyezéséről maga köteles gondoskodni és köteles 216 forint részperköltséget fizetni a felperesnek.

Az alperes a törvényes határidőn belül ellentmondással élt és tárgyalás kitűzését kérte.

A kérelemnek a bíróság helyt adott, de az 1977. szeptember 27-i tárgyalási határnapon szabályszerű idézés ellenére az alperes nem jelent meg. A bíróság erre tekintettel végzést hozott, amellyel az előzőleg kibocsátott bírósági meghagyást hatályában fenntartotta. Ez a végzés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.

A bírósági meghagyást kibocsátó és az azt hatályban fenntartó végzés ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.