A Fővárosi Törvényszék Pf.633154/2006/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 228. §, 239. §, 244. §, 247. §, 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 203. §, 685. §] Bírók: Boda Dalma, Mecsér Györgyi, Szolnoki Józsefné

A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

43. Pf. 633154/2006 /4.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a László Ügyvédi Iroda (1053. Budapest, Kecskeméti u. 9. ügyintéző: dr. László Éva ügyvéd) által képviselt felperes neve felperesnek,

a Békés-Németh-Vékás és Társai Ügyvédi Iroda (1053. Budapest, Egyetem tér 1-3. ügyintéző: dr. Szentirmay Gyula ügyvéd) által képviselt dr. I.rendű alperes neve, dr. II.rendű alperes neve és III.rendű alperes neve alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Budai Központi Kerületi Bíróság 13. P. XI. 22.514/2004/29. sorszámú, 2006. február 22. napján kelt ítélete ellen az alperesek 30. sorszámon előterjesztett fellebbezése és a felperes Pf. 2. sorszámú csatlakozó fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

A felperes csatlakozó fellebbezését hivatalból elutasítja.

Kötelezi az alpereseket, hogy 15 napon belül külön-külön fizessenek meg a felperesnek 36.000.- (harminchatezer) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. és III. rendű alperesek között az .... hrsz-ú, Budapest XI. kerület .... alatti ingatlanra 2003. december 29-én kötött adásvételi szerződés, valamint az I. és II. rendű alperesek között az .... hrsz-ú, Budapest XI. kerület .... alatti ingatlanra 2003. december 1-jén kötött adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan.

Kötelezte a II. és III. rendű alpereseket annak tűrésére, hogy a felperes 3.600.000.- Ft és annak 2002. május 17-től a kifizetésig járó évi 11 % kamata és 97.500.- Ft perköltség iránti követelése a fenti ingatlanokra vezetett végrehajtás útján nyerjen kielégítést.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Kötelezte a bíróság az alpereseket, hogy fizessenek meg külön felhívásra a Magyar Államnak egyetemlegesen 221.850.- Ft illetéket, míg kötelezte a felperest, hogy fizessen meg szintén külön felhívásra a Magyar Államnak 438.150.- Ft - a felperes illeték-feljegyzési joga folytán le nem rótt

illetéket.

Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek 224.400. - Ft perköltséget.

Ítéletének indokolásában kifejtettek szerint az alperesek között létrejött adásvételi szerződések színleltsége nem volt megállapítható, mert a felperes nem bizonyította, hogy a szerződő feleknek ne lett volna adásvételre irányuló tényleges szerződési akarata.

A szerződési akarat megléte szempontjából irreleváns, hogy milyen indító okokra vezethető vissza az ingatlan-vásárlási szándék.

Megjegyezte, hogy a felperest terhelte az okiratokkal szemben az ügylet ingyenességének bizonyítása, amely a perben nem vezetett eredményre. A vételár meg nem fizetéséből pedig önmagában nem következik a színleltség megállapíthatósága.

Mindezek alapján a bíróság a keresetet az elsődleges jogcímen nem látta megalapozottnak.

A Ptk. 203. §-ára alapított keresettel összefüggésben a bíróság azt állapította meg, hogy az I. rendű alperes nyilatkozatával alátámasztottan az ellene indult végrehajtás eredménytelennek bizonyult, mivel sem ingó, sem ingatlan vagyonnal nem rendelkezik.

A felperes részére jogerősen megítélt követelés az I. rendű alperesen nem hajtható be.

Nem volt alapos az az alperesi hivatkozás, mely szerint a felperes kielégítési alapjának elvonása nem valósulhatott meg, mivel a szerződések megkötésekor a másodfokú eljárás még folyamatban volt, mert a hitelező és az adós közötti jogviszonyból származó kötelezettség az igény állapotába került, és bírói úton kikényszeríthetővé vált. Az I. rendű alperest a szerződések megkötésének időpontjaiban az elsőfokú bíróság már ítéletében marasztalta.

Tekintettel arra, hogy az alperesek egymás hozzátartozóinak minősülnek a Ptk. 685. § b) pontja értelmében, ezért az adásvételi szerződések esetében az ingyenességet és a rosszhiszeműséget vélelmezni kell. Ebből következően az alpereseknek kellett bizonyítaniuk ezek ellenkezőjét, melynek a teljes bizonyító erejű magánokiratoknak minősülő adásvételi szerződésekkel eleget tettek.

A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megerősítést nyert a vételár átadásának ténye.

Az alperesek ugyanakkor nem bizonyították rosszhiszeműségük hiányát, ezzel összefüggésben bizonyítási indítványt sem terjesztettek elő.

A II. és III. rendű alperesek tudomással bírtak az I. rendű alperes felperessel szemben fennálló tartozásáról, ezt a III. rendű alperessel kötött adásvételi szerződés rögzítette, a II. rendű alperes pedig perbeli nyilatkozatával elismerte.

Az I. rendű alperes jóhiszeműségének alátámasztására nem volt alkalmas a bírói letétbe helyezett 1.600.000.- Ft-ra történt hivatkozás, mert ez csak őrzési letétben volt elhelyezve, továbbá annak visszautalását kérte az I. rendű alperes az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezését követően.