A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27642/2015/12. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 65. §, 85. §] Bíró: Szilas Judit

Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

24.K.27.642/2015/12. szám

A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság dr. Jobbágy Károly (felperesi képviselő címe.) ügyvéd által képviselt felperes neve Kft. (felperes címe sz.) felperesnek, alperesi képviselő neve jogtanácsos (alperesi képviselő címe. ) által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (1134 Budapest, Dózsa Gy. u. 128-132.sz.)jogutód alperes ellen, adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta és nyilvánosan kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A bíróság a felperes keresetét e l u t a s í t j a .

A bíróság megállapítja, hogy a perben felmerült állam által előlegezett 184.200.-(száznyolcvannégyezer-kettőszáz) forint eljárási illetéket az állam viseli.

Kötelezi felperest, hogy fizessen meg alperesnek tizenöt napon belül 20.000.-(húszezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

A bíróság az ügyben a következő tényállást állapította meg:

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2010-2013 adóévekre vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, amelynek megállapításait jegyzőkönyvben rögzítette. Az elsőfokú hatóság 2015. május 22. napján kelt ...6 iktatószámú határozatával a felperes terhére 4.928.000.-forint adókülönbözetet állapított meg, amely után további 2.464.000.-forint adóbírságot, és 958.000.-forint késedelmi pótlékot szabott ki. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a felperes a vizsgált időszakban a cím sz. alatt működő szociális otthont üzemeltette. Bevétele 2010 évben a gondozottak térítési díjából, állami támogatásból és adományokból származott. Az adományokat az otthonban elhelyezett személyek, illetve azok hozzátartozói nyújtották. A felperes bevétele 2011-2012 és 2013 években a gondozottak térítési díjából, állami támogatásból, 2011. évben részben adományból, valamint részben az alapítvány neve Alapítvány nevű adózótól kapott támogatásból származott. Rögzítette, hogy az alapítvány neve Alapítványt a ... Megyei Bíróság 15.Pk..... számú végzésével vette nyilvántartásba. Ezen alapítvány 2011. augusztus 01. napján kötött támogatási szerződést a felperessel. Határozatában leszögezte, hogy azon hozzátartozók általi befizetések, amelyek adományként a felperes részére kerültek megfizetésre, illetve az alapítványon keresztül jutottak a felpereshez, jogcímüket tekintve megegyeznek az adomány címén ilyen minőségben a felperes felé megfizetett összegekkel. Belépési díjnak minősülnek, mert a befizetés ellenében a szociális otthonban a hozzátartozók soron kívül, vagy magasabb komfort fokozatú, illetőleg kevesebb férőhelyű szobában nyertek elhelyezést. Mindezek alapján az alapítvány létrehozásával a felperes adóelkerülést valósított meg, és adófizetési kötelezettsége ezen befizetések után fennáll, azok nem minősülnek adómentesnek.

Felperes a határozattal szemben előterjesztett fellebbezésében elsődlegesen annak megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes kizárólag szociális szolgáltatást nyújtott, ennek figyelembevételével pedig mindegy, hogy milyen módon, milyen jogcímen és mennyi pénzhez jutott az ellátottaktól, illetve egyéb személyektől, mert a szolgáltatás az Áfa törvény 85. §-a alapján adómentesnek minősül. E körben hivatkozott a közös hozzáadott értékadó rendszerről szóló 2006/112. EK Tanácsi Irányelv (a továbbiakban HÉA irányelv) 132. cikk (1) bekezdés g) pontjában foglaltakra is. Fellebbezésében utalt arra, hogy az elsőfokú hatóság nem értékelte kellőképpen azt a tényt, hogy csak részben nyilatkoztak úgy a befizető személyek, hogy a támogatás fizetésére a bekerülés feltételeként került sor. A hatóság e körben elmulasztotta az érintettek meghallgatását, esetleges szembesítésüket. A határozat meghozatalakor nem vizsgálták a felperes körülményeit, gazdasági nehézségeit sem. Kiemelte, hogy a 2011. évben létrejött alapítványtól kapott támogatás teljesen másként értékelendő, mint a korábbi 2010. év tényállása, és a Kúria korábbi döntése, e körben nem teremthet precedenst az alapítványi támogatás megadóztatására.

A alperes 2015. szeptember 28. napján kelt ...6 iktatószámú határozatával az elsőfokú hatósági határozatot megváltoztatva a felperes terhére 5.215.000.-forint általános forgalmi adó különbözetet állapított meg, amely után további 2.607.000.-forint adóbírságot, és 955.000.-forint késedelmi pótlékot szabott ki. Határozata indokolásában rögzítette, hogy az elsőfokú adóhatóság által feltártak szerint a felperesnek 2010. évben, illetve 2011. év első felében térítési díjból, állami támogatásból és adományokból származott bevétele, míg 2011. év második felétől, valamint 2012. és 2013 években a bevétele a gondozottak térítési díjából, állami támogatásból, valamint az alapítvány neve Alapítványtól kapott támogatásból tevődött össze. Rögzítette, hogy adományok nyújtására 2010. évben és 2011. év első felében a gazdasági társaság javára, 2011. szeptembertől, az alapítvány megalakulásától kezdve kizárólag az alapítvány részére került sor. Az adományokat számos esetben az otthonban elhelyezett személyek, illetve azok közeli hozzátartozói nyújtották. Rögzítette, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 85. § (1) bekezdés f) pontja alapján a felperes által végzett tevékenység, vagyis a gondozottak részére nyújtott szociális ellátás tárgyi adómentes tevékenységnek minősült. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Sztv.) 119/A. § (1) bekezdés kifejezetten tiltotta a térítési díjon és az egyszeri hozzájáruláson kívül más jogcímen az intézményben történő elhelyezésért pénz befizetés kérését. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú hatóság a tényállást teljes körűen tisztázva helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a magánszemélyek által az ellátásban résztvevő magánszemélyek, illetve azok hozzátartozója által teljesített befizetések nem a szociális ellátás részbeni ellentételezését, hanem az ellátásba történő bekerülés ellenértékének minősültek. A 2011. év második felétől az alapítvány neve Alapítványba a szociális otthonban elhelyezett gondozottak, illetve hozzátartozóik által befizetett, majd az alapítványtól a felperes részére támogatás címén juttatott összegek jogcímét tekintve szintén megegyeznek az alapítvány létrejötte előtti időszakban a felperesnek adomány címén befizetett egyszeri belépési díjakkal. Erre tekintettel az elsőfokú adóhatóság helytállóan állapított meg ezen összegek után általános forgalmi adó fizetési kötelezettséget. E körben kiemelte, hogy az intézménybe történő bekerülés érdekében történő befizetés jellegét több körülmény együttesen támasztotta alá. A nyilatkoztatottak közül 18 fő határozottan állította, hogy az otthonban történő elhelyezés néhány esetben a kedvezőbb elhelyezés feltétele volt a pénzösszeg befizetése. 10 fő akként nyilatkozott, hogy a pénzt adományként adta, míg további 7 fő esetén ezen magánszemélyek, illetve hozzátartozójuk elhelyezésére a szociális otthonban nem került sor. Nyilatkozatuk szerint a pénzt az alapítvány részére adományként nyújtották. A bekerülés feltételeként nyújtott minősítést támasztották alá azon elsőfokú hatósági megállapítások is, mely szerint az új lakók hozzátartozói egyben, vagy részletekben közel azonos összeget fizettek be, a befizetéseken pedig több esetben szerepelt a gondozott neve, TAJ száma, adóazonosítója. Amennyiben a befizetést követő rövid időn belül az intézményi elhelyezés megszüntetésére került sor, úgy a befizetett pénzösszeg visszafizetésre került a befizető részére. Az alapítvány megalakulásának időpontjától kezdve a gondozottak vagy hozzátartozók részéről egyetlen esetben sem került sor adomány nyújtására a felperes részére, azt kizárólag az alapítvány részére teljesítették. Az alapítvány pedig a készpénz befizetéseket különböző támogatások formájában a felperes részére átadta. Az alapítvány kizárólag a felperes neve részére nyújtott támogatást. A befizetett összegek nagyságrendje, a részletfizetés körülményei, az ehhez köthető gondozottak elhelyezése, körülményei körében feltártak alapján helytállóan állapította meg az elsőfokú adóhatóság a befizetésekkel összefüggésben, hogy azok a szociális törvényben rögzített tiltó rendelkezés ellenére belépési díjnak minősültek. E körben a felperes által hivatkozott HÉA irányelv 132. cikk (1) bekezdés g) pontja nem volt alkalmazható, és nem is bírt relevanciával.