A Kúria Kfv.35292/2016/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 85. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

A szociális otthonba való bejutásért a szociális ellátás nyújtója számára közvetetten fizetett összeg áfamentes szolgáltatás.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.292/2016/4.

A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter tanácselnök, előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla bíró, Huszárné Dr. Oláh Éva bíró

A felperes:

A felperes képviselője: dr. Jobbágy Károly ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: Kerényiné dr. Gábor Imelda jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.27.642/2015/12. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.27.642/2015/12. számú ítéletét, valamint az alperes 2139603796 számú határozatát az alapítványi befizetések vonatkozásában tett megállapítások körében hatályon kívül helyezi, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

A felmerült kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2010-2013. adóévekre vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. 2815569916 iktatószámú határozatával a felperes terhére megállapításokat tett. A határozat indokolása rögzítette, hogy a felperes a vizsgált időszakban a M. ... alatt működő szociális otthont üzemeltette. Bevétele 2010. évben a gondozottak térítési díjából, állami támogatásból és adományokból származott. Az adományokat az otthonban elhelyezett személyek, illetve azok hozzátartozói nyújtották közvetlenül a felperesnek. A felperes bevétele 2011-ben az előbbieken felül kiegészült az I. Alapítvány (a továbbiakban: Alapítvány) nevű adózótól kapott támogatással. 2012-ben és 2013-ban felperes bevételei között kimutatásra kerültek a gondozottak térítési díjai, az állami támogatások és az Alapítványtól kapott támogatások, közvetlenül befizetett adományok azonban nem.

[2] Az Alapítvány 2011. augusztus 01. napján kötött támogatási szerződést a felperessel. Azon hozzátartozók általi befizetések, amelyek adományként a felperes részére kerültek megfizetésre tartalmilag belépési díjnak minősülnek az adózás rendjéről szóló 2003. évi. XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésének alkalmazása alapján. Az adóhatóság a belépési díjat továbbá az Alapítvány részéről a felperes javára átengedett követelésnek minősítette.

[3] A felperes által korábban alkalmazott struktúrához képest a változás annyi, hogy az ellátottak, illetve hozzátartozóik már nem közvetlenül fizetik a belépési díjat a felperesnek, hanem az Alapítványon keresztül közvetetten fizetnek számára. Mindezek alapján az alapítvány létrehozásával a felperes adóelkerülést valósított meg. Áfafizetési kötelezettsége ezen befizetések után fennáll, azok nem minősülnek adómentesnek az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 85.§ (1) bekezdés f) pontja alapján. A belépési díj ugyanis jogszerűtlen. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Sztv.) a tényállás időpontjában hatályos 119/A. §-a alapján a szociális szolgáltatás ellenértékeként ilyen díjat kérni nem volt jogszerű. Emiatt a belépési díj nem tekinthető felperes szociális szolgáltatásáért cserébe fizetett összegnek, ekképpen e díjjal szemben nyújtott szolgáltatás nem esik a szociális ellátás keretében nyújtott szolgáltatások közé, amelyekre vonatkozik az Áfa tv. 85.§ (1) bekezdés f) pontjában lefektetett mentesség. A belépési díjért kapott szolgáltatás az otthonba való bekerülés, amely nem mentes az áfa alól.

[4] Az alperes 2139603796 iktatószámú határozatával az elsőfokú hatósági határozatot megváltoztatva a felperes terhére 5.215.000 forint általános forgalmi adó adóhiánynak minősülő különbözetet állapított meg, amely után 2.607.000 forint adóbírságot, és 955.000 forint késedelmi pótlékot szabott ki. Határozata indokolásában rögzítette, hogy az adományokat számos esetben az otthonban elhelyezett személyek, illetve azok közeli hozzátartozói nyújtották. Az Sztv. 119/A. § (1) bekezdés kifejezetten tiltotta a térítési díjon és az egyszeri hozzájáruláson kívül más jogcímen az intézményben történő elhelyezésért pénz befizetés kérését. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú hatóság a tényállást teljes körűen tisztázva helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a magánszemélyek által az ellátásban résztvevő magánszemélyek, illetve azok hozzátartozója által teljesített befizetések nem a szociális ellátás részbeni ellentételezését, hanem az ellátásba történő bekerülés ellenértékének minősültek. A 2011. év második felétől az Alapítványba a szociális otthonban elhelyezett gondozottak, illetve hozzátartozóik által befizetett, majd az Alapítványtól a felperes részére támogatás címén juttatott összegek jogcímét tekintve szintén megegyeznek az alapítvány létrejötte előtti időszakban a felperesnek adomány címén befizetett egyszeri belépési díjakkal. Erre tekintettel az elsőfokú adóhatóság helytállóan állapított meg ezen összegek után az áfa fizetési kötelezettséget.

[5] Az alperes kiemelte, hogy az intézménybe történő bekerülés érdekében történő befizetés jellegét több körülmény együttesen támasztotta alá. A nyilatkoztatottak közül 18 fő határozottan állította, hogy az otthonban történő elhelyezés, néhány esetben a kedvezőbb elhelyezés feltétele volt a pénzösszeg befizetése. 10 fő akként nyilatkozott. hogy a pénzt adományként adta, míg további 7 fő esetén ezen magánszemélyek, illetve hozzátartozójuk elhelyezésére a szociális otthonban nem került sor. Nyilatkozatuk szerint a pénzt az Alapítvány részére adományként nyújtották. A bekerülés feltételeként nyújtott minősítést támasztották alá azon elsőfokú hatósági megállapítások is, mely szerint az új lakók hozzátartozói egyben, vagy részletekben közel azonos összeget fizettek be, a befizetéseken pedig több esetben szerepelt a gondozott neve, TAJ száma, adóazonosítója. Amennyiben a befizetést követő rövid időn belül az intézményi elhelyezés megszüntetésére került sor, úgy a befizetett pénzösszeg visszafizetésre került a befizető részére. Az Alapítvány megalakulásának időpontjától kezdve a gondozottak vagy hozzátartozók részéről egyetlen esetben sem került sor adomány nyújtására közvetlenül a felperes részére, azt kizárólag az Alapítvány részére teljesítették. Az Alapítvány pedig a készpénz befizetéseket különböző támogatások formájában a felperes részére átadta. Az Alapítvány kizárólag a D. Otthon részére nyújtott támogatást. A befizetett összegek nagyságrendje, a részletfizetés körülményei, az ehhez köthető gondozottak elhelyezése, körülményei körében feltártak alapján helytállóan állapította meg az elsőfokú adóhatóság a befizetésekkel összefüggésben, hogy azok a szociális törvényben rögzített tiltó rendelkezés ellenére belépési díjnak minősültek. E körben a felperes által hivatkozott a közös hozzáadott értékadó rendszerről szóló 2006/112. EK Tanácsi Irányelv (a továbbiakban HÉA irányelv) 132. cikk (1) bekezdés g) pontja nem volt alkalmazható, és nem is bírt relevanciával.