BH 2009.12.349 A lejárt érvényességű bankkártya nem lehet elkövetési tárgya a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés bűncselekményének [Btk. 313/C. § (7) bek. a) pont].

Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűnsegédként elkövetett 2 rb. lopás vétségében, 11 rb. közokirattal visszaélés vétségében és 1 rb. készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében mondta ki bűnösnek. Ellenben az ellene 1 rb. bűnsegédként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Halmazati büntetésként 8 hónap fogházra ítélte, aminek a végrehajtását 3 évre felfüggesztette. Elrendelte pártfogó felügyeletét.

Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege a következő:

A csekély súlyú vagyon elleni bűncselekmények miatt többször elítélt, de visszaesőnek nem minősülő vádlott 2006. augusztus 29-én ismerősét B.-re vitte. Beállt az autóval egy parkolóba, ott várakozott, társa pedig feltörte G. J. gépkocsiját. Eltulajdonította a táskáját 8000 forint értékben, elvitte a benne lévő 5 közokiratot és 2 bankkártyát. A táskát útközben eldobták, a közokiratok és bankkártyák sorsa ismeretlen. Az egyik bankkártya a B. Bank, a másik a M. T. Bank Rt. által kibocsátott volt, egyikük lejárt.

A fenti módszerrel egy másik parkolóban 2006. szeptember 19. napján L. I. lezáratlanul hagyott autójából a vádlott ismeretlenül maradt társa 5000 forint értéket és 6 közokiratot vitt el.

Az elsőfokú ítélet felmentő rendelkezése miatt az ügyész fellebbezett a vádlott terhére, 1 rb. készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében való bűnösségének megállapítása érdekében, valamint a fogház és a próbaidő tartamának súlyosbítása végett.

A főügyészség az ügyész fellebbezését ezzel a tartalommal tartotta fenn, indokolásként arra hivatkozott, hogy miként a közokirat-hamisítás lejárt személyi igazolványra, úgy a fenti bűncselekmény lejárt érvényességű készpénz-helyettesítő fizetési eszközre is elkövethető.

A fellebbezés alaptalan.

A másodfokú bíróság köztudomású tények - az interneten nyilvánosan közzétett adatok és banki üzletszabályzat - alapján az elsőfokú tényállás részleges megalapozatlanságát a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelő alkalmazásával - figyelemmel a Be. 75. § (3) bekezdésében írtakra - a következők szerint küszöbölte ki:

A G. sértett birtokában volt egyik bankkártyát a B. Bank bocsátotta ki. E bank üzletszabályzata értelmében a betéti bankkártya az érvényességi időn túl nem funkcionál készpénzfizetést helyettesítő eszközként (annak értéke is gyakorlatilag csupán a műanyag kártya előállítási értékének felel meg, lényegében véve az érvényességi lejárati időn túl a kártya értéktelen).

A másik a M. T. Bank Rt. által kibocsátott úgynevezett integrált bankkártya felhasználhatóságára is irányadó az előzőekben tett megállapítás.