A Kecskeméti Törvényszék Pf.21058/2010/2. számú határozata házasság felbontása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §] Bírók: Maróti Rozália, Szántó Éva, Vajda László

Kapcsolódó határozatok:

Kecskeméti Járásbíróság P.22248/2008/33., *Kecskeméti Törvényszék Pf.21058/2010/2.*, Kúria Pfv.20105/2011/5. (BH 2012.2.39)

***********

BÁCS-KISKUN MEGYEI BÍRÓSÁG

KECSKEMÉT

1.Pf.21.058/2010/2. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság dr. Mocsai Gellért ügyvéd (felperesi képviselő címe által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperesnek - dr. Mihala Ferenc ügyvéd (alperesi képviselő címe) által képviselt alperes neve alperes címe szám alatti lakos alperes ellen házasság felbontása iránt indított perében a Kecskeméti Városi Bíróság 2010. március 25. napján kelt 16.P.22.248/2008/33. számú részítélete ellen az alperes által 34. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

RÉSZÍTÉLETET:

A megyei bíróság az elsőfokú részítéletét - a megyei bíróság ítéletében foglalt kiegészítéssel - helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült költségét az alperes maga köteles viselni.

A részítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS:

Az elsőfokú bíróság részítéletével a peres felek házasságát felbontotta.

Kötelezte az alperest a felperes javára 6.000 forint perköltség megfizetésére.

Részítélete indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a peres felek kezdetben harmonikus házassága fokozatosan megromlott. A felperes gyermekeikkel, az 1997. május 10. napján született B nevű gyermek-kel, 2001. június 7. napján született C nevű gyermek-kel folyamatosan gyermekgondozási segélyt vett igénybe, majd 2004-től munkaviszonyt létesített. 2007. novemberétől az E Kft-nél három műszakos munkarendben dolgozott. Munkaviszonya mellett a felperes a háztartást vezette, a gyermekneveléssel kapcsolatos feladatokat ellátta, segített az alperesnek szamócaszedésben, illetve egyéb alkalmi munkát is végeztek az alperessel együtt. A sok munka mellett az alperes a felperes terhére rótta, hogy közben a háztartási munkák nem voltak kifogástalanul elvégezve. Az alperes a felperesre egyre féltékenyebb volt, már-már beteges jellegűnek érezte ezt a felperes. Állandó kontroll alatt tartotta. A család anyagi biztonságának megteremtéséhez mindketten hozzájárultak, ennek ellenére az anyagi dolgokat illető döntések meghozatalában a felperesnek nem volt beleszólása. A felperes egyre fáradtabb, kimerültebb, ingerültebb volt. Úgy érezte, hogy az alperes által elvárt, beszabályozott életet nem tudja elviselni. Gyakoriak voltak a felek között a viták, nézeteltérések, ilyen alkalmakkor a felperes a kelleténél jobban felemelte a hangját. 2008. július 1. napján a felek közötti hangos szóváltást követően a felperes nem tért haza a volt közös lakásba, ettől az időponttól különváltan élnek.

A felperes az életközösség megszakadását követően A.D-vel élettársi kapcsolatot létesített.

A részítélet ellen az alperes fellebbezett, melyben az indokolás megváltoztatásával kérte a házasság végleges és helyrehozhatatlan megromlásának megállapításán túlmenően az alperes magatartására visszavezethető okokra való hivatkozás mellőzését, továbbá a felperes élettársi kapcsolatának időpontjára vonatkozóan a rendelkezésre álló bizonyítékok figyelembevételét.

Kérte az alperesre háruló bizonyítási teherre vonatkozó részítéleti indokolás mellőzését.

Fellebbezésbeli álláspontja szerint a házasság megromlásához vezető okokat nem lehet csak az egyik, vagy másik fél megnyilatkozása alapján egyoldalúan megállapítani tekintettel arra is, hogy a felperes tanúi közeli hozzátartozók voltak, akik - mint ahogy a felperes is - el kívánták hallgatni a felperes új kapcsolatát. F.G. pedagógiai véleményéből kitűnően a felperes 2009. február elején már új kapcsolatával élt együtt.

Gy.H. szakorvosi véleményében leírta, hogy a kisebb gyermek megszületése óta a felperes kapcsolata B nevű gyermek-kel megromlott. Ezt az támasztja alá, hogy a felek viszonyát megrontó veszekedések a tartósan beteg B nevű gyermek nevelésével kapcsolatban keletkeztek.

Hivatkozott arra, miszerint nem kívánta bizonyítani, hogy az életközösség megszakadásához a felperes új kapcsolatának kialakulása vezetett. A felperes elköltözését követően a gyermekek elmondása alapján tudomást szerzett az új kapcsolatról, de erre bizonyítást nem kívánt. Tudomásulvéve a történteket azt állította, hogy a felperes elhidegült és az új kapcsolat reményében szakította meg az életközösséget. Ehhez képest tanúival azt kívánta igazolni, hogy ismerősei, a szomszédok a házassági kapcsolat megléte alatt rosszul működő házasságra utaló jeleket nem észleltek, veszekedésekről nem tudtak. Megítélése szerint a felperes által megjelölt házasság megromlásához vezető okok, melyek felperesi állítás szerint az ő magatartására vezethetők vissza, az általános felfogás szerint nem tekinthetők súlyos, vagy kirívóan súlyos magatartásnak. Emiatt nem indokolt az egyoldalú alperesi magatartásra való hivatkozás sem.