A Kúria Kfv.35536/2018/10. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 1. §, 8. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 3. §, 15. §, 16. §, 81. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §, 97. §] Bírók: Darák Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Az Art. 1. § (7) bekezdése feljogosítja az adóhatóságot az átalakulási szerződés valódi tartalmának megállapítására. Mindaddig, míg egy múltban, akár az elévülési időn túlra mutató eseménynek a vizsgált időszakra vonatkozóan az adózásra kihatása van, addig vizsgálható és elemezhető az ott végbement eseménysor jogszerűsége.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.536/2018/10.

A tanács tagjai: Dr. Darák Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda (dr. Lakatos Péter Tamás ügyvéd)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: dr. Takács Dániel András kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes (20.sorszám)

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.33.584/2017/15. ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.33.584/2017/15. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000 (ötszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2008. július 24. napján alakult, tulajdonosa 2008. szeptember 8. napjától a W. holland anyavállalat (továbbiakban: anyavállalat), amely 2008. november 3-án a felperes saját tőkéjét fizetési ígérvényekkel és váltókkal megemelte. A felperes 2008. november 7-én 83,9 milliárd forint értékben megvásárolta az anyavállalatától a

W. H. Kft.-t és a szlovén W. d.o.o.-t. Az adásvételi szerződés szerint 24.430.000 forint jegyzett tőkével rendelkező W. H. Kft.-t a felperes 44.899.808.000 forintért vásárolta meg az anyavállalattól. A vételárat az anyavállalattól a jelen ügyletet megelőzően kapott váltókkal egyenlítette ki akként, hogy a váltókat a felperesnek vissza kellett adnia az anyavállalata részére, ami alapján a vételár kiegyenlítésre kerül.

[2] A W. d.o.o. felvásárlásáról szóló adásvételi szerződés 3. pontja szerint a 39.020.917.000 forint vételár kiegyenlítése azon váltókkal történik, amelyeket a felperes ezen tranzakciót megelőzően az eladó anyavállalattól egy másik, ettől független ügyletben kapott és amint a váltók teljes egészében kiegyenlítésre kerülnek, a vevőnek vissza kell adnia azokat az eladó anyavállalat részére. A felperes az anyavállalatától kapott váltók visszaadásával fizette meg a megvásárolt cégek értékének egy részét valódi pénzmozgás nélkül, a fennmaradó vételár a felperes anyavállalata felé fennálló kötelezettségként jelent meg. A felperes egyidejűleg kibocsátott egy 29.372.254.000 forint névértékű váltót az anyavállalata részére vállalva a névérték után évi 15,06%-os mértékű kamat és a törlesztő részletek megfizetését.

[3] A felperes 2008. november 17-ei döntése alapján a W. H. Kft.-t beolvasztotta magába, amit 2009. január 31-ei hatállyal a cégnyilvántartásba bejegyeztek. A beolvadó gazdasági társaság értékelését a KPMG készítette, az értékelés 53. oldalán korlátozó feltételeket határozott meg: "a vélemény az előre jelzett adatokra épül, elemzésünk felhasználja a vezetőség előrejelzéseit és prognózisait, ez azonban nem minősül a jövőbeli pénzügyi kimutatásoknak az amerikai Mérlegképes Könyvvizsgálók Intézetének szabványai szerint elvégzett vizsgálatnak vagy összeállításnak. Nem nyilvánítunk véleményt és semmi más formában nem erősítjük meg a mögöttes feltételezések valóságtartalmát, sem azt, hogy az esetleg felhasznált jövőbeli pénzügyi kimutatások megfelelnek-e a szabvány előterjesztési iránymutatásainak." Ezen korlátozó feltételt az értékelés több helyen megerősítette, például a 10. számú függelék első oldalán, ahol a 252,8 millió USD üzleti érték is kimutatásra került.

[4] A felperes a 2012. üzleti évben az eszközei között szereplő beolvasztott saját magyar társaságára vonatkozó üzleti vagy cégértéket 15.305.212.000 forinttal leértékelte, és az üzleti vagy cégérték terven felüli értékcsökkenését az egyéb ráfordítások között számolta el a 86610 főkönyvi számlán.

[5] Az elsőfokú hatóság a felperesnél a 2011-2012. évekre vonatkozóan valamennyi adónemre kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, melynek során 2012. évre a felperes terhére társasági adónemben 503.776.000 forint teljes egészében adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot állapított meg az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdés, 2. § (1) bekezdés, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao.tv.) 1. § (2) bekezdés, 8. § (1) bekezdés d) pontja alapján. Indokolása szerint a fenti cégügyletek valódi célja összességében az volt, hogy gazdasági tartalom hiányában is beépüljenek a felperes mérlegébe azok az elemek, amelyekből származó ráfordítások a beolvadó cég eredeti tevékenységéből származó bevételek terhére kerülhessenek elszámolásra, így csökkentve a beolvadó cég valós adóalapját. A csoporton belüli cégműveletek egymást 100%-ban tulajdonló vállalkozások között mentek végbe, nem volt indokolt, hogy ezen belső cégműveletek a cégcsoporton kívülre mutató, a cégcsoport eredményét csökkentő tételt keletkeztessenek. A felperes a saját magára vonatkozó üzleti vagy cégértéket értékelte le 2012-ben, amely értékkel így - mivel a ráfordítás alapját képező cégérték csoporton belüli, egymást 100%-ban tulajdonló cégek közötti cégműveletek során keletkezett - jogszerűen nem csökkentheti a cégcsoport,a saját jövedelmét, illetve társasági adóalapját. A fenti műveletek időpontjainak közeli egymásutánja is azt igazolja, hogy előre megtervezett cégművelet-sorozatról volt szó, amelynek célja a magyarországi leányvállalatban az anyavállalat által meghatározott üzleti vagy cégérték kerüljön megjelenítésre. Elemezte a váltók kibocsátásának és visszaadásának mechanizmusát és azok jelentőségét, továbbá, hogy a cégvásárlásokkal vállalt harmadik váltó összege és kamata megfizetésére a felperesnek a W. H. Kft. beolvasztásáig csak az általa megvásárolt cégek adózott jövedelméből volt lehetősége, a beolvadás után azonban a kötelezettség a jól működő beolvasztott társaság bevételéből vált fizethetővé, magyarországi adózás nélkül.