A Kúria Kfv.35234/2015/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §, 108. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 6. §] Bírók: Darák Péter, Mudráné dr. Láng Erzsébet, Sisák Péter

A határozat elvi tartalma:

Az adóigazgatási eljárásban az ügyfelet együttműködési kötelezettség terheli. Ennek megsértése, iratok csatolásának elmulasztása esetén az adóhatóság jogszerűen alkalmaz becslési eljárást.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.234/2015/6.szám

A Kúria a dr. Bakonyiné dr. Fest Edit ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Falucskai Adrienn jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. november 27-én kelt 16.K.30.229/2014/10. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 12. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.30.229/2014/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 810.400 (nyolcszáztízezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperesnél az adóhatóság 2004-2007. évekre bevallások utólagos vizsgálatát végezte valamennyi adónemben. Az elsőfokú hatóság a felperes terhére 19.618.879 Ft adókülönbözetet, ebből 19.603.394 Ft adóhiányt, javára 50.554 Ft adókülönbözetet állapított meg, és az adóhiány után adóbírságot, valamint késedelmi pótlékot is felszámított. A felperes fellebbezése nyomán eljárt másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot megsemmisítette, és további tényállás tisztázási kötelezettséget írt elő.

A megismételt eljárásban az elsőfokú hatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 164. § (1) bekezdésében foglalt elévülés szabályaira tekintettel 2004., 2005. évekre, valamint általános forgalmi adó (áfa) adónemben 2006. I-III. negyedévet érintően adómegállapítást már nem tett. Rögzítette, hogy a felperes vegyes kiskereskedelemmel, élelmiszer diszkont jellegű kereskedésével foglalkozó vállalkozó, akit az új eljárásban az Art. 95. § (4) bekezdésben foglaltak szerint felhívott a vállalkozásával kapcsolatos nyilvántartások, bevételi és költségszámlák, valamint bankszámla kivonatok átadására. A felperes azonban azt nyilatkozta, hogy az iratokat az alapeljárásban az adóhatóságnak már átadta, annak pótlására sem másolatban, sem eredetben nincs lehetősége. Ezzel szemben az ellenőrzés azt állapította meg, hogy az iratokat a felperes korábbi képviselője igazoltan átvette, tehát azok a felperes számára visszaadásra kerültek. Az új eljárást elrendelő másodfokú határozat a vizsgálati szempontokat előírta, így szükséges lett volna a felperes egyéni vállalkozásával kapcsolatos könyvelésének, nyilvántartásának, bizonylatainak ismételt áttekintése, de ezt a felperes az új eljárásban nem bocsátotta rendelkezésre, így a gazdálkodására vonatkozó iratait, a bejövő, kimenő számlákat, könyvelési bizonylatokat, leltárt, egyéb nyilvántartásokat, pénztárnaplót a revízió nem tudta figyelembe venni. Az elsőfokú adóhatóság az új eljárásban elsősorban a felperes általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó bevallásai alapján tette meg megállapításait. Az általános forgalmi adóban rögzítette, hogy felperes a vizsgált időszakban vállalkozói tevékenységet folytatott, ebből bevétele származott és költségei merültek fel. 2006. IV. negyedévre és 2007. I., IV. negyedévekre áfabevallást nyújtott be, az I-II. negyedévek bevallásait önellenőrzéssel korrigálta. Felperes tehát az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban régi Áfa tv.) 4. § (1) bekezdés, 3. § a) pontja értelmében az áfa alanya volt, adófizetési kötelezettség terhelte. Az Art. 108. §-ának alkalmazásával a fizetendő adó összegét a bevallásban írtaknak megfelelően állapította meg az adóhatóság, ugyanakkor a levonható adót nem fogadta el, figyelemmel az Áfa tv. 35. § (1) bekezdés a) pontjára és 32. §-ára. A vizsgált időszakra ugyanis a felperes költségszámlákkal hitelesen nem tudta igazolni a levonásba helyezett áfa összegek valódiságát. Ennek eredményeképpen került sor a felperes terhére áfa adónemben kötelezettség megállapítására.