BH 1993.7.401 I. A vádlott bezárt lakrészébe erőszakkal történő jogellenes behatolás alkalmas lehet arra, hogy a közvetlenül fenyegető támadás lehetőségét felidézze, de a jogtalan behatolás után - támadás nélkül - nyomban eltávozó személy sérelmére elkövetett bűncselekmény tettesének a javára a jogos védelem nem állapítható meg [Btk. 29. §, 170. § (5) bek. l. ford.].

II. A gondatlan magatartással okozott könnyű testi sértés bűncselekményt nem valósít meg [Btk. 14. §, 170. § (1) bek.].

III. Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette távoli kísérletének a megállapítása megalapozhatja az ún. kétszeres enyhítés alkalmazását, ugyanakkor ennél a bűncselekménynél a szándék eshetőleges volta nem értékelhető enyhítő körülményként [Btk. 87. § (3) bek., 170. § (5) bek. 1. ford.].

A megyei bíróság a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A tényállás szerint a vádlott élettársi kapcsolatot létesített O. J.-néval, és annak a bérlakásában éltek együtt. O. J.-nénak négy gyermeke van, akik részben intézetben, részben pedig a nagyapjuknál nevelkedtek.

Tizenkét év elteltével O. J.-né két nagykorú gyermeke - O. M. és O. A. - az anyjukhoz jöttek azzal, hogy a továbbiakban nála akarnak lakni. A lakáson belül a szobát elfoglalták, anyjuk a konyhából - amit addig a vádlottal használt - beköltözött hozzájuk. A vádlott ezután a konyhát egyedül lakta, ott is aludt, és az ellátásáról is maga gondoskodott.

A vádbeli napon a vádlott a délelőtti óráktól nagy mennyiségű szeszes italt fogyasztott, amitől a cselekmény elkövetése időpontjára igen súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotába került. Ebben az időben a szomszéd kertben - többek között - a vádlott élettársa és a gyermekei magnetofont hallgattak. Eközben O. J.-né többször elmondta, hogy problémák vannak közte és a vádlott között, mert a vádlottnak nem tetszik, hogy hazajöttek a gyermekei.

A vádlott, miután megebédelt, a konyha helyiségben aludni akart, a magnetofon hangja azonban erősen behallatszott, ezért kiszólt a társaságnak, hogy azt vegyék halkabbra, kérését azonban nem teljesítették.

Ezután a házban veszekedés alakult ki közte és az élettársa között. Ennek zajára O. M. hazaszaladt, és látta, hogy a vádlott egy zöld szigetelőszalaggal áttekert nyelű bajonett-kést tart az anyjára a fürdőszoba helyiségében. O. M. a vádlottól a kést el akarta venni, a kést ő is megfogta, azt mindketten mozgatták, és ennek következtében O. M-nek a has tájékán két, felületes hámhorzsolásos sérülése keletkezett. Mivel ilyen módon a kést nem sikerült megszereznie, azt a jobb kezével továbbra is fogva tartotta, a bal kezével pedig a vádlott ujjait akarta a késről szétfeszíteni. Ennek során a bal kezének az I. ujján felületes, metszett sérülés keletkezett. Sérülései véreztek, a kést a vádlottnál hagyta, kiment és a kint levőknek azt kiabálta, hogy a vádlott megszúrta.

Rövid idő múlva ismét veszekedést hallottak a vádlott és élettársa lakásából. Ezért M. R., O. M. és O. A., valamint K. A. is a lakáshoz ment, a lakás előterében csak M. E., M. R. és O. J.-né maradt. A vádlott a konyha helyiségben tartózkodott, és annak ajtaját magára zárta. A kint levők belülről beszédhangokat és csattogást hallottak, ezért abban a feltevésben, hogy esetleg a vádlottnál bennrekedt valaki, be akartak menni. Az ajtót először ásóval feszegették, de nem sikerült kinyitni. Ezért K. A. előbb vállal esett az ajtónak, majd pedig azt lábbal berúgta. Ennek hatására az ajtó teljesen kinyílt, és elöl K. A., mögötte pedig M. E. és M. R. beléptek, az előtérből pedig O. J.-né az ajtó benyílásán nézett befelé.

A helyiségben félhomály volt, mert a sötétítő függöny be volt húzva. A vádlott az ajtó mögötti ágyon ült. Mivel K. A. a vádlotton kívül mást nem látott bent, megfordult, hogy kimenjen. A vádlott ekkor az ágyból magához vett egy kést, melynek zajára K. A. visszafordult. Így teljesen közel, szemközti helyzetbe kerültek egymással. Ekkor a vádlott a jobb kezét - amelyben a kés volt - először K. A. bal térde felé lendítette, majd egy hirtelen mozdulattal a mellkasa bal oldalán, lentről felfelé, a VI. bordaközben, kb. 1,5 cm-es bemeneti nyílású szúrt sebet okozva megszúrta.

K. A. a vádlottnál a kést nem látta, a mellkasán olyan fájdalmat érzett, mintha csak megütötte volna. M. E. szintén látta a vádlottnak ezt a mozdulatát, és a kést is meglátta, melyre felhívta a többiek figyelmét. A helyiségből rögtön ki is szaladtak. K. A. az utcán meglátta, hogy a vádlott valóban megszúrta, majd az eszméletét elvesztette.

A vádlott kiment a konyha helyiségből, először a szobaajtót nyomta, oda akart bemenni, majd pedig az utcára ment, a kint levőket késsel fenyegette, ezután pedig visszament a konyhába és lefeküdt. A rendőrség itt találta meg.

A vádlott K. A. szúrt sérülését vagy a fanyelű vagy a barna bakelitnyelű késsel okozta, egyébként mindkettő alkalmas az emberi élet kioltására.