A Győri Ítélőtábla Gf.20277/2013/4. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 75. §, 78. §, 81. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 272. §, 274. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 52. §, 54. §] Bírók: Ferenczy Tamás, Szalai György, Zámbó Tamás

Győri Ítélőtábla

Gf.II.20.277/2013/4. szám

A Győri Ítélőtábla a jogtanácsos által képviselt felperesnek a Dr. Szakál Ibolya Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen tartozás megfizetése iránt indított perében a Tatabányai Törvényszék 2013. február 7. napján 9.G.40.067/2011/40. sorszám alatti ítéletével szemben az alperes által 41. szám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja és az alperest terhelő marasztalás összegét 3.097.044. (Hárommillió - kilencvenhétezer - negyvennégy) Ft-ra leszállítja, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.

Mellőzi a perköltség viselésére és a kereseti illeték visszaigénylésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 896.800. (Nyolcszázkilencvenhatezer - nyolcszáz) Ft első- és másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy a magyar államnak az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására fizessen meg 544.890. (Ötszáznegyvennégyezer - nyolcszázkilencvenezer) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az alperes tulajdonostárs több olyan társasházban, amely felhasználóként táv-hőszolgáltatási szerződést kötött a távhőszolgáltató felperessel. Az alperes tulajdonában lévő társasházi lakásokat- illetve helyiségeket vagyonkezelési szerződés alapján vagyonkezelő cégek (az Város 1-i Ingatlankezelő Kft. illetve az "A" Zrt.), valamint a lakás- és helységbérleti szerződés alapján bérlők használják. Az alperessel szemben adósságrendezési eljárásban a felperes hitelezőként 2011. január 20-án jelentett be hitelezői igényt, melyből a pénzügyi gondnok 11.377.592 forint tőkekövetelést nyilvántartásba vett, míg 21.987.105 forint tőke - illetve 9.507.886 forint kamat követelést elutasított.

A felperes módosított keresetében az elutasított hitelezői igénye egy részét érvényesítette, 10.169.011 forint tőke megfizetésére kérve kötelezni az alperest, 9.874.370 forint táv-hőszolgáltatási díj, míg 294.641 forintot kártérítés címén. Az alperes helytállási kötelezettségét tulajdonosi minőségére alapította, mivel a bérlők (használók) a távhőszolgáltatás díját nem egyenlítették ki. Értelmezése szerint az alperes a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény (Tszt.) 3. § g.) pontja szerinti felhasználónak minősül társasházi tulajdonostársként. A távhőszolgáltatási jogviszonyban a főkötelezett a tulajdonos (felhasználó), míg a Tszt. 44. § (3) bekezdéséből következően az ideiglenes díjfizető bérlő (használó) a másodlagos kötelezett. Kereseti követeléséből 3.097.044.- forint az olyan távhődíj, amely behajthatatlannak minősült a másodlagos kötelezett bérlőktől. Behajthatatlannak a követelés a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számv.tv.) 3. § (1) bekezdés 10. pontjában meghatározottak szerint minősülhet, annak megállapításához elegendő, ha a kötelezettel szembeni végrehajtási eljárás a Vht. 52. § d.) pontja alapján szünetel.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a táv-hőszolgáltatási jogviszonyban a Tszt. 3. § g.) pontja szerinti felhasználónak a társasházközösség minősül, alperes pedig nem tekintethető lakossági felhasználónak. A Tszt. 44. § (3) bekezdése alapján tulajdonosként csak akkor terheli helytállási kötelezettség, amennyiben a bérlővel (használóval) együtt kérelmezte a távhőszolgáltatótól a díjnak közvetlen a bérlő (használó) részére számlázását és a számlázott díj igazoltan nem hajható be a bérlőtől. Utalt erre nézve az 1/2007. PJE. 4. pontjában foglaltakra. Megítélése szerint a felperes nem igazolta a főkötelezett bérlővel (használóval) szembeni behajthatatlanságot, mivel a végrehajtási eljárások csak szünetelnek, azok újra is indulhatnak.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel részben támadott ítéletével az alperest kötelezte 9.871.370 forint tőke megfizetésére, míg ezentúl a keresetet elutasította. Határozata indokolásában a Tszt. 3. § g.) illetve b.) pontjai alapján úgy ítélte meg, hogy a táv-hőszolgáltatási jogviszonyban a felhasználó a szolgáltatást igénybe vevő társasház volt, míg díjfizető - az épületrészenkénti (lakásonkénti) díjmegosztásra figyelemmel - az épületrész (lakás) tulajdonosa, az alperes. Ezt a díjfizetői minőséget álláspontja szerint nem érintette, hogy a felperes szolgáltató a Tszt. 44. § (3) bekezdése alapján számlázási megállapodást kötött a nem tulajdonos használókkal, melyek - másodlagos - díjfizetőnek minősültek. A törvényszék kifejtett álláspontja szerint a bérlő (használó) részére közvetlen számlázási lehetőséget tartalmazó jogszabályi rendelkezés nem érinti a távhőszolgáltató és tulajdonos között létrejött jogviszony anyagi jogi, kötelmi szabályait, így az alperes tulajdonos díjfizetői minőségét. A Tszt. 44. § (3) bekezdésében írt "számlázza" törvényszöveg csak számviteli aktust jelent és nem teremti meg az elszámolás tárgyát képező jogviszonyt.

Az ítéleti részben megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést. Jogorvoslati kérelmében annyiban egyetértett az elsőfokú bíróság jogi megítélésével, hogy a Tszt. 3. § g.) pontja értelmezési szabálya szerint a távhőszolgáltatási jogviszonyban a felhasználó a közüzemi szerződést megkötő társasházközösség volt. Hivatkozott ugyanakkor a Tszt. 3. § b.) pontja és 44. § (3) bekezdése szabályaira, melyből nem az következik, hogy a felperes, az alperes és a bérlő között számlázási megállapodás jönne létre, hanem az, hogy a távhőszolgáltató a díjat a bérlő, mint díjfizető részére számlázza. Ezért a szolgáltatás díjának megfizetésére a bérlő, mint főkötelezett köteles. Az alperes csak arra köteles, hogy amennyiben a szolgáltató igazolja, hogy a követelés a bérlőtől behajthatatlan a helytállási kötelezettsége alapján teljesítsen. (1/2007. PJE. 4. pont) Kiemelte, hogy a felperes is ezen értelmezés szerint járt el, amikor több bérlővel szemben pert indított, majd végrehajtási eljárást kezdeményezett, és az alperessel szembeni keresetét többször leszállította a bérlők teljesítésére figyelemmel.