BH 1996.7.364 Pénzintézet kártérítési felelőssége a szerződés teljesítésével kapcsolatos együttműködési kötelezettség elmulasztása miatt [Ptk. 4. § (1) és (4) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 533. § (1) bek.].

Az alperes 1992. március 9. napján 6 db 100 000 és 1 db 10 000 Ft névértékű postai takarékjegyet váltott a felperesi pénzintézetnél. A bemutatóra szóló értékpapírok lejárati ideje 12 hónap volt, az éves kamat mértéke pedig 33%. A szerződés 3. pontjában rögzítették a kifizetés esedékességének számítási módját, valamint azt, hogy a lejárat előtti visszavásárlás a névértéken történik. Az alperes 1993. március 8-án 610 000 Ft tőkét és 160 040 Ft kamatot váltott ki a felperesnél, amelyet ugyanott újabb befektetésbe fordított.

A felperes keresetében a 160 040 Ft kamat visszafizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Jogi álláspontja szerint a lejárat előtt 1 nappal kiváltott takarékjegyek csak névértéken lettek volna visszavásárolhatók, ezért a tévesen kifizetett kamattal az alperes jogalap nélkül gazdagodott.

A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság keresetnek helyt adó döntését, és a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a felperesnek a takarékjegyeket beváltó dolgozójától elvárható lett volna, hogy a lejárat előtt egy nappal figyelmeztesse az alperest az idő előtti kiváltás jogkövetkezményére. Mivel azonban a Ptk. 4. §-ának (1) és (4) bekezdéseiben előírt kötelezettségeinek nem tett eleget, és ebből az alperest a kamat elvesztése miatt kár érte, a felperes azt köteles megtéríteni.

A felperes - jogszabálysértésre hivatkozással - felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése iránt. Csak feltételezésnek minősítette, hogy megfelelő tájékoztatás mellett az alperes a takarékjegyeket nem váltotta volna be. Hangsúlyozta, hogy az alperes sem úgy járt el, ahogy az tőle elvárható volt, mert a lejárati idő előtt jelent meg a postán, és az ügyintéző tévedése miatt a neki nem járó kamatokkal jogtalan előnyhöz jutott.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság a peres felek hozzájárulása alapján, a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése folytán a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem megalapozott.