A Szegedi Ítélőtábla Bf.1/2010/9. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 66. §, 69. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §, 371. §, 372. §] Bírók: Cserháti Ágota, Gyurisné dr. Komlóssy Éva, Katona Tibor

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.1/2010/9.

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N

A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Szegeden, 2010. március 18. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Csongrád Megyei Bíróság 2009. október 6. napján kihirdetett 2.B.180/2009/40. számú ítéletét

m e g v á l t o z t a t j a

az alábbiak szerint:

A vádlott élet elleni cselekményét emberölés bűntettének [Btk. 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), b), c), d), f) pont],

míg a kifosztás bűntettét a Btk. 322. § (1) bekezdés b) pontja szerint m i n ő s í t i .

A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 40 (negyven) évben h a t á r o z z a m e g , ennek az ítélet jogerőre emelkedésétől történő számítására vonatkozó rendelkezést m e l l ő z i .

Megállapítja, hogy a két végrehajtani rendelt szabadságvesztés nem hajtható végre.

A Bjk.41/2009/III/31. tétel alatti Nokia 3510 típusú mobiltelefon lefoglalását tekinti megszüntetettnek, (1. sz. név) és (2. sz. név) részére kiadottnak.

A vádlottat az elsőfokú eljárásban felmerült 3.594.378,- (hárommillió-ötszázkilencvennégyezer-háromszázhetvennyolc) Ft bűnügyi költség megfizetésére kötelezi, míg az állam terhén maradó bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést m e l l ő z i .

Egyebekben az elsőfokú ítéletet h e l y b e n h a g y j a .

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe b e s z á m í t j a .

Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 13.500,-(tizenháromezer-ötszáz) Ft bűnügyi költség megfizetésére az államnak, a Csongrád Megyei Bírósági Gazdasági Hivatal felhívása szerint.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettében [Btk. 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), c), d), f) pont], emberölés bűntettében [Btk. 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont], kifosztás bűntettében [Btk. 322. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont] és jármű önkényes elvételének bűntettében [Btk. 327. § (1) bekezdés] állapította meg. Ezért halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontját az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 évben határozta meg. A vádlott által 2008. május 18. napjától előzetes fogtartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. Elrendelte a vádlott korábbi ügyeiben kiszabott, de végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztések végrehajtását. Rendelkezett a bűnjelekről, a vádlottól lefoglalt készpénzről és a bűnügyi költségről, melyből 8.230,- Ft vonatkozásában azt állapította meg, hogy az az állam terhén marad.

Az elsőfokú ítélet ellen ellenérdekű fellebbezéseket jelentettek be:

- az ügyész a vádlott terhére, a tényállás és a minősítés téves megállapítása miatt, a vádlott bűnösségének a vádmódosításban írtak [társtettességben elkövetett emberölés bűntette, Btk. 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), b), d), f) pontja] szerinti megállapítása (1. sz. sértett és 2. sz. sértett sérelmére) és tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása végett;

- a vádlott és a védő egybehangzóan elsősorban téves minősítés miatt, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítéséért.

A Csongrád Megyei Főügyészség fellebbezését írásban részletesen megindokolta. Azt azzal a módosítással tartotta fenn, hogy a vádlott terhére súlyosabb büntetés, tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását indítványozta.

A fellebbviteli főügyészség átiratában, majd a nyilvános ülésen jelenlévő ügyész perbeszédében a vádlott terhére bejelentett fellebbezést további módosításokkal tartotta fenn. Indítványozta:

- a vádlott élet elleni bűncselekményeinek egységesen a Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a), c), d), f) pontjai szerint minősülő és büntetendő emberölés bűntettekénti minősítését,

- a kifosztás bűntettének jogszabályi helyesbítését,

- a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés mellőzését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását.

A másodfokú eljárásban a vádlott fellebbezését írásban többször is megindokolta (Bf. 2., 6. és 7. sorszám). Ezekben fenntartotta a tárgyaláson bejelentett fellebbezését, azaz sérelmezte 1. sz. sértett és 2. sz. sértett sérelmére elkövetett bűncselekményben történő bűnösségének megállapítását. E körben tehát fellebbezése felmentésre irányult. (3. sz. név) vonatkozásában megállapított bűncselekmény esetében azzal védekezett, hogy azt jogos védelmi helyzetben, illetve erős felindulásban követte el. Ezen kívül sérelmezte bűnösségének megállapítását a kifosztás bűntettében és a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát, ezzel összefüggésben a felfüggesztett szabadságvesztések végrehajtásának elrendelését is. A részbeni felmentésre irányuló fellebbezésében a vádlott egyúttal a kiszabott büntetés enyhítését kérte, illetve Bf. 2. sorszám alatti egyik beadványában az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére is indítványt tett.

A vádlott védője fellebbezését írásban szintén részletesen indokolta (Bf. 8. sorszám). Ebben az általa kifejtett indokok alapján kérte a vádlott felmentését (3. sz. név) sérelmére elkövetett bűncselekmény kapcsán elsősorban büntethetőséget kizáró ok, jogos védelem címén, másodlagosan indítványozta e körben az aljas indokból történő elkövetés mellőzését, mindezekre figyelemmel a vádlottal szemben határozott tartamú szabadságvesztés kiszabását kérte.

A fellebbezési nyilvános ülésen a jogorvoslattal élők fellebbezéseiket azonos tartalommal fenntartották.

Az ítélőtábla kizárólag az ügyész által bejelentett fellebbezést ítélte részben alaposnak.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást rendkívül széles körben, maradéktalanul lefolytatta, és az eljárás során az eljárási szabályokat mindenben megtartotta. A bizonyítékok értékelésén alapuló tényállása megalapozott, indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett, ezért ez okból sincs indok az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére. Emiatt a vádlott erre irányuló fellebbezése alaptalan.