A Debreceni Ítélőtábla Bf.823/2011/7. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 16. §, 99. §, 166. §, 170. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 352. §, 371. §] Bírók: Balla Lajos, Nagy Éva, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra

Debreceni Ítélőtábla

Bf.I.823/2011/7. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2012. január 17. napján tartott fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

v é g z é s t :

Az emberölés bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2011. évi október hó 03. napján kihirdetett 4.B.1725/2011/10. számú ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe.

A másodfokú eljárásban 48.376 (Negyvennyolcezer-háromszázhetvenhat) Ft a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

I n d o k o l á s :

A megyei bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést, az ügyész az ítéletet tudomásul vette.

Az ítélőtáblához eljuttatott fellebbezés részletes indokolásában a védő fellebbezését minősítés változtatás érdekében is fenntartotta. Kifejtette, hogy védence cselekménye a Btk. 170.§ (6) bekezdése szerint minősülő és büntetendő életveszélyt okozó testi sértésnek, másodlagosan a Btk. 166.§ (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntette Btk. 16.§-a szerinti kísérletének minősíthető.

Kitért arra a védő, hogy a sértett orvosi ellátása körében megismert orvosi, szakmai hiányosságokat az eljáró orvos-szakértők nem a vádlott által végrehajtott szúrásos jellegű cselekményhez, hanem kizárólag és csak a lépsérülés fel nem ismeréséhez kapcsolták.

A védő indítványt tett a történeti tényállás kiegészítésére a 2011. június 6-ai, a 2011. január 11-ei orvos-szakértői vélemények tartalmára figyelemmel, illetőleg az orvos-szakértőknek az elsőfokú bírósági tárgyaláson 2011. október 3-án tett nyilatkozataira figyelemmel.

A védő kifejtette azon álláspontját, hogy a szakértői véleményekből megállapíthatóan a tüdősérülés fel nem ismerése ellenére az alkalmazott gyógymód alkalmas volt arra, hogy a sértett a neki okozott szúrt sérülésből felgyógyuljon és egészségkárosodás nélkül teljes értékű életet éljen.

Ugyanakkor megállapítható, hogy a sértett halála nem a szúrt sérülés, vagy a szúrt sérülés következményei fel nem ismerése, illetve nem a szúrt sérülés helytelen gyógykezelése miatt, hanem azért következett be, mivel a sértettnél szúrásos sérüléstől és a vádlott cselekménysorozatától független bekövetkezési móddal kétszakaszos lépsérülés is kialakult és ennek orvosi kezelése során jelentkezett az az orvosi - szakmai hiányosság, amely végső soron elvezetett a sértett halálához.

A védő álláspontja szerint mindez nem eredményezheti azt, hogy a szúrt sérülés a sértett halálának okaként megjelölhető és kizárja annak megállapíthatóságát is, mely szerint a vádlottól független lépsérülés gyógykezelése körében tapasztalt orvosi, diagnosztikai tévedések a vádlotti cselekménysor érdekkörében bekövetkezettként lennének értékelhetőek.

A védő szerint tekintettel arra, hogy a kellőképpen nem bizonyított körülmények a vádlott terhére nem értékelhetőek, az elsőfokú bíróság ítélete 21. oldal első bekezdéséből annak 2. mondata mellőzendő és a vád tárgyává tett szúrásos cselekményt és annak következményét, a tüdősérülést a sértett halálához vezető okfolyamat és a halálát eredményező okok köréből kirekeszteni indítványozta.

A fellebbviteli főügyészség az ítélet helybenhagyását indítványozta.

Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§ (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával ügyfelderítési kötelezettségének csaknem hiánytalanul eleget tett.

A tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte, de a rögzített tényállás azon része, mely az orvos-szakértői adatokon alapul hiányos és részben ellentmondásos (Be.351.§ (2) bekezdés a) és c) pontok).

A Be. 352.§ (1) bekezdés a) pontja alapján a megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a másodfokú bíróság bizonyítás felvételét rendelte el a boncjegyzőkönyvi adatok pontosítása, a tüdősérülés, illetőleg a lépsérülés mibenléte vonatkozásában.

Az igazságügyi orvos-szakértők személyes meghallgatását követően az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a következőkkel egészíti ki a Be. 352.§ (1) bekezdés a) pontja értelmében:

A sértetti tüdősérülés ellátására nem került sor, csupán a szúrásos jellegű sérülést látták el.