A Legfelsőbb Bíróság Bhar.1215/2010/6. számú határozata alárendelt megsértésének bűntette tárgyában. Bírók: Belegi József, Mészár Róza, Szabó Péter

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága

Bhar.I.1215/2010/6.

A Magyar Köztársaság Nevében!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint harmadfokú bíróság Budapesten, a 2011. év március hó 22. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

Az alárendelt megsértésének bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen folyamatban lévő büntetőügyben a vádlott és védője által benyújtott másodfellebbezést elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának 6.Kbf.11/2010/7. számú ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s:

A Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsa a 2009. december 8-án kihirdetett Kb.II.13/2009/29. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondotta ki a Btk. 358. § (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett alárendelt megsértésének bűntettében; 3 rendbeli, részben folytatólagosan megvalósított, a Btk. 180. §-ának (2) bekezdése szerint minősülő becsületsértés vétségében; 2 rendbeli a Btk. 176/A. §-ának (1) bekezdése szerint minősülő zaklatás vétségében; a Btk. 177/A. §-ának (3) bekezdése szerint minősülő különleges személyes adattal visszaélés bűntettében. Ezért halmazati büntetésül egy év - végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte, és kötelezte az eljárás során felmerült 97.420 Ft bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen felmentés érdekében a vádlott és védője fellebbezett. Fellebbezésüket másodlagosan hatályon kívül helyezés végett tartották fenn.

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a 2010. szeptember 29-én meghozott 6.Kbf.11/2010/7. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a vádlottat az ellene különleges személyes adattal visszaélés bűntette [Btk. 177/A. § (1) bekezdés a) pontja és (3) bekezdése] miatt emelt vád alól felmentette; a vele szemben 2 rendbeli, folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétsége [Btk. 180. § (2) bekezdése] és a zaklatás vétsége [Btk. 176/A. §-ának (1) bekezdése] miatt indult büntetőeljárást megszüntette; a vádlott egyéb cselekményeit folytatólagosan elkövetett alárendelt megsértése bűntettének [Btk. 358. § (1) bekezdése és (2) bekezdés c) pontja] és folytatólagosan megvalósított becsületsértés vétségének [Btk. 180. § (2) bekezdése] minősítette; a vádlott főbüntetését 300 napi tétel - napi tételenként 500 Ft - pénzbüntetésre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 7440 Ft bűnügyi költség megfizetésére is.

A másodfokú ítélet ellen a katonai fellebbviteli ügyész a vádlott terhére a büntető jogszabályok téves alkalmazása miatt, a felmentéssel, illetőleg az eljárás megszüntetésével érintett cselekményekben a vádlott bűnösségének ismételt megállapítása végett, valamint az elsőfokú bíróság által alkalmazottal azonos büntetés kiszabása érdekében, míg a vádlott és védője a vádlott teljes felmentése érdekében fellebbezett.

A Katonai Főügyészség BF.IV.649/2010. számú átiratában az ügyészi fellebbezést visszavonta, és - a vádlott és védője fellebbezését alaptalannak tartva - a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A vádlott, valamint védője fellebbezésük írásbeli indokolásában elsődlegesen a vádlott teljes felmentését, másodlagosan az elutasított bizonyítási indítványoknak megfelelő, további bizonyítás teljes lefolytatását, illetőleg, ha erre a nagy terjedelem miatt a harmadfokú eljárásban nem kerülhet sor, az ítéletek hatályon kívül helyezését és új elsőfokú eljárás elrendelését kérték. Indítványuk szerint a vádlott a másodfokú bíróság által terhére megállapított bűncselekményeket sem követte el; a mérlegeléssel megállapított tényállás megalapozatlan, emiatt felülbírálatra alkalmatlan. A további bizonyítás lefolytatásával mindez kiküszöbölhető lenne.

A nyilvános ülésen a Katonai Főügyészség képviselője a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, míg a vádlott és védője fellebbezését a kiegészítésekkel együtt fenntartotta.

A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéseket az alábbiak szerint alaptalannak találta.

Mivel az ítélőtábla egyes cselekmények tekintetében a vádlott bűnösségét az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően ítélte meg, az ügyben a Be. 386. §-a (1) bekezdésére figyelemmel helye volt a harmadfokú felülbírálatnak.

A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 387. §-a (1) és (2) bekezdésének megfelelően az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt valamennyi rendelkezése tekintetében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az eljárt bíróságok a büntetőeljárási rendelkezéseket megtartották. Ez alól kivétel volt, hogy a elsőfokú bíróság a nyilvánosság kizárására vonatkozó, egyébként helytálló döntését nem indokolta meg, ami azonban csupán relatív eljárási szabálysértést képezett.