BH 2017.6.182 A testi épséghez fűződő személyiségi jog megsértésének megállapíthatósága szempontjából nincs jelentősége a sérülés gyógytartamának. Az elszenvedett nem vagyoni hátrány jellegét a nem vagyoni kártérítés mértékének meghatározásakor kell értékelni [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 76. §, 84. § (1) bek. e) pont, 339. § (1) bek., 355. § (1) és (4) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Nyírbátori Járásbíróság P.20150/2014/51., Nyíregyházi Törvényszék Pf.20741/2016/4., Kúria Pfv.20050/2017/4. (*BH 2017.6.182*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2013. december 6-án közlekedett, amikor az alperes az elektromos kerékpárjával hátulról elütötte. A balesetkor 87 éves felperes a fejtető bal oldalán és a bal könyökcsúcs területén elhelyezkedő kis terjedelmű lágyrész zúzódást, valamint a bal lábszár hátsó felszínén elhelyezkedő gyermektenyérnyi felszínes hámsérülést szenvedett el.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes keresetében 250 000 forint vagyoni kártérítés és 760 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

[3] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 250 000 forint vagyoni kártérítést és 200 000 forint nem vagyoni kártérítést, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A határozat indokolásában utalt arra, hogy az alperes elektromos meghajtású kerékpárral közlekedett, amely fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül, és ezért a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 345. §-ának (1)-(2) bekezdéseit kellett alkalmazni. Ehhez képest a felperes részéről felróható magatartás nem történt, és az alperes nem bizonyította, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. A nem vagyoni kártérítés megfizetése iránti keresetnek részben helyt adó döntését az elsőfokú bíróság azzal indokolta, hogy a felperes bizonyította, hogy a baleset következtében az élete elnehezült. Amellett ugyanis, hogy huzamos ideig ellátásra szorult, a háziorvosának tanúvallomása szerint az önbizalma, a gyógyulásba vetett hite jelentősen csökkent. Figyelembe kellett venni azonban azt is, hogy a felperesnek progresszív jellegű betegségei voltak, amelyek önmagukban is az állapotának rosszabbodását okozzák, valamint a baleset bekövetkezésekor előrehaladott életkorban volt, ezért a jövőre nézve az életkilátásai beszűkültek.

[5] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A kereset jogalapját illetően kiemelte, hogy az elektromos kerékpárral való közlekedés nem tekinthető veszélyes üzemi tevékenységnek, s emiatt a felek jogvitájában a régi Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése volt irányadó. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor az elsőfokú bíróság a tanúvallomások, az orvos szakértői vélemény és az orvosi dokumentumok alapján téves jogkövetkeztetést vont le a nem vagyoni hátrány bekövetkezésének, valamint e károsodás és a baleset közötti okozati összefüggés hiánya miatt. Figyelmen kívül hagyta azt, hogy az orvos szakértő egyértelműen állást foglalt abban, hogy a balesettel összefüggésben keletkezett zúzódások és hámsérülések a felperes jelenlegi önellátásra nem képes állapotával nem állnak okozati összefüggésben, s így a balesettel oksági kapcsolatban egészségromlás, maradandó testi fogyatékosság nem alakult ki. A felperes a pszichés károsodásának bizonyítására pszichológus szakértő kirendelését nem kérte, és annak igazolására nem elegendő a pszichológus szakmai képzettséggel nem rendelkező háziorvos tanúvallomása. Emellett a felperes testi épségének átmeneti idejű sérelme sem alapozza meg a nem vagyoni kártérítési igényt, tekintettel arra, hogy ezzel összefüggésben a felperes az életvitelében bekövetkező hátrányt bizonyítani nem tudott.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[6] A jogerős ítéletet a felperes támadta felülvizsgálattal, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Hivatkozása szerint a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 76. §-át és 339. §-át. A másodfokú bíróság ugyanis teljesen figyelmen kívül hagyta azokat a tényeket, amelyek igazolják, hogy a baleset során a testi épséghez és egészséghez való személyiségi joga sérült. A felperes kiemelte, hogy bár az igazságügyi orvos szakértő maradandó sérülést nem állapított meg, de azt rögzítette, hogy "a bal lábszár hátulsó felszínén a kp. harmadban egy 4×3 cm-es részen a bőr barnán elszíneződött". Ez a maradandó esztétikai elváltozás pedig a nem vagyoni kártérítés iránti igényt megalapozza.

[7] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének a vagyoni kártérítésre vonatkozó részét hivatalból elutasította.

[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Kúria döntése és jogi indokai

[9] A felülvizsgálati kérelem alapos.

[10] A jogalap tekintetében a keresetben hivatkozott és az elsőfokú bíróság által is irányadónak tekintett veszélyes üzemi felelősségi szabály [régi Ptk. 345. § (1) bekezdés] helyett a régi Ptk. 339. § (1) bekezdésében írt általános kárfelelősségi szabály alkalmazása a felülvizsgálattal nem volt támadott, mint ahogy az sem, hogy az alperes érdemi védekezésében állított károsulti közrehatás a felperes részéről nem volt megállapítható. A nem vagyoni kártérítés megfizetése iránti kereset elutasításának indoka az volt, hogy a felperes az általa megjelölt nem vagyoni hátrányok bekövetkeztét nem bizonyította, a jelenlegi önellátásra képtelen állapota nem áll okozati összefüggésben a perbeli balesettel, az átmeneti jellegű testi sérülések pedig nem vagyoni kártérítés megállapítását nem teszik lehetővé.

[11] Az igazságügyi orvos szakértő szakvéleménye valóban tartalmazta, hogy a felperes jelenlegi egészségi állapotára a baleseti sérüléseknek kihatása nincs, azokkal a kézremegés és a szédülés oksági kapcsolatban nem állnak. A másodfokú bíróság helyesen utalt arra is, hogy a balesetre visszavezethető pszichés károsodás kialakulását a felperes nem bizonyította, szakértő kirendelését e körben nem indítványozta. A csatolt orvosi dokumentumok és az azokon alapuló orvos szakértői vélemény alapján ugyanakkor megállapítható volt, hogy a felperes bal lábszárán kb. egy hónap alatt gyógyuló hámsérülés, annak helyén pedig egy jelenleg is látható elszíneződés alakult ki, amire a felperes a per során maradandó esztétikai károsodásként utalt.

[12] A felperesnek tehát a régi Ptk. 76. §-ában nevesített testi épséghez fűződő személyiségi joga sérült. Minthogy a törvény e személyiségi jogot a sérülések gyógytartamára tekintet nélkül védi, az igazságügyi orvos szakértő ezzel kapcsolatos megállapításainak, valamint az általa szintén hivatkozott, az esetleges büntetőjogi felelősség szempontjából lényeges minősítő körülmények (maradandó testi fogyatékosság és súlyos egészségromlás) hiányának a személyiségi jogsértés megtörténtét illetően nem volt jelentősége. A felperes ezért a régi Ptk. 84. § (1) bekezdésének e) pontja és a régi Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján, a régi Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdéseire tekintettel nem vagyoni kártérítésre volt jogosult, amelynek mértékét az elsőfokú bíróság a felperes által elszenvedett nem vagyoni hátrány jellegét és annak következményeit figyelembe véve, helyesen állapította meg.