A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40404/2020/10. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 237. §] Bírók: Balsai Csaba Zoltán, Sándor Ottó, Vasady Loránt Zsolt

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Marczingós Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Burai-Kovács, Perlaki, Stanka, Szikla és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2020. június 17-én kelt - a 34. sorszámú végzéssel kijavított - 13.G.40.609/2019/31-I. számú ítélete ellen a felperes által előterjesztett fellebbezés és az alperes által előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

A felek a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik.

A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 117.215 (száztizenhétezer-kétszáztizenöt) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

I.

[1] A felperes a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.254/2015/4/III. számú közbenső ítéletét követően fenntartott keresetében az alperessel 2008. március 10-én kötött kölcsönszerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeként a szerződés határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítását kérte azzal, hogy 2016. október 12-én 81.429 forint tartozása áll fenn az alperes felé, amely összeget és annak 2016. október 13-ától az ítélet meghozatala napjáig számított 5,33 % mértékű ügyleti kamatát, továbbá az ítélet jogerőre emelkedésétől a kifizetésig számított késedelmi kamatát vállalja megfizetni. Tiltakozott a szerződés érvényessé nyilvánításának minden módja ellen az Európai Unió Bíróságának (EUB) C-118/17. számú ítéletében foglaltakra utalással, mivel a semmis feltétel elhagyásával álláspontja szerint teljesíthető a szerződés. Az abban rögzített 2.200.000 forint kölcsönösszeg és ügyleti kamat (5,33 %), illetőleg a 23.903 forintos törlesztőrészlet figyelembevételével kell a felek között elszámolni, és a szerződést ekként kérte hatályossá nyilvánítani. Érvelése szerint az EUB számos határozatában kifejtette, hogy a tisztességtelen feltétel tartalmát nem jogosult módosítani a nemzeti bíróság, a tisztességtelenség joghatása az, hogy az érintett feltétel kiesik a szerződésből.

II.

[2] Az alperes a közbenső ítéletet követően akként tartotta fenn ellenkérelmét, hogy közbenső ítélettel megállapított kikötés érvénytelensége a teljes szerződés érvénytelenségét eredményezi. Az egyedül alkalmazható jogkövetkezmény az érvényessé nyilvánítás lehet, amelynek során azonban nem lehetséges a szerződésben kikötött ügyleti kamatmérték melletti elszámolást alkalmazni, mivel a kikötött ügyleti kamat a devizaalapú elszámoláshoz kapcsolódott kizárólag. Érvényessé nyilvánítás esetén az arányos ellenszolgáltatás meghatározásával teljesíthető a szerződés, az árfolyamkockázat kiesésével az árfolyamkockázat adós általi viselése miatt megállapított ügyleti kamatmérték is kiesik a megállapodásból. Akként kérte a szerződés érvényessé nyilvánítását, hogy kirovó pénznemmé a forint válik, és erre tekintettel az ügyleti kamat az irányadó forintkamat szerződéskötéskori értékének kamatfelárral növelt értéke, a Kúria 2019. június 19-i állásfoglalása alapján kiszámított elszámolás szerint. A/29. sorszám alatt benyújtotta az így elkészített számítását, melyben a szerződéses kamatot 10,64 %-ban, míg a felperes fennálló tartozását 2019. október 15-ével 1.465.191 forintban határozta meg.

III.

[3] Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével megállapította a perbeli szerződés érvénytelenségét és azt érvényessé nyilvánította akként, hogy az ügyleti kamat mértéke 10,64 %, valamint megállapította, hogy a felperesnek 2019. október 15-én 1.465.191 forint tartozása áll fenn az alperes felé. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek 140.970 forint elsőfokú és 63.500 forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 132.000 forint kereseti és 176.000 forint fellebbezési illetéket.

III.1.

[4] Határozatában tényként állapította meg, hogy a felperes mint adós és az alperes mint hitelező között 2008. március 10-én változó kamatozású, CHF alapú, változó futamidejű fogyasztói hitelszerződés jött létre gépjárművásárlás céljából. A szerződés szerint a hitel összege 2.220.000 forint, futamideje 120 hónap, a havonta esedékes törlesztőrészlet 23.903 forint. Az éves induló ügyleti kamatlábat 5,33 %-ban a THM induló mértékét 6,15 %-ban határozták meg a felek.

[5] 2015. március 16-án az alperes a 2014. évi XL. törvényben (DH 2 törvény) előírt elszámolási kötelezettségének eleget téve tájékoztatta a felperest, hogy a szerződés alapján tisztességtelenül felszámolt összeg 427.479 forint volt, melyet a nem esedékes tőketartozásra elszámolt, egyúttal közölte, hogy a nem esedékes tőketartozás az elszámolás után 2.076.890 forint. Tájékoztatta a felperest arról is, hogy a szerződés nem tartozik a forintosítási törvény hatálya alá, ezért a kölcsön devizaneme változatlan marad. Az elszámolás felülvizsgáltnak minősül.

III.2.

[6] Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában rámutatott, hogy a jogerős közbenső ítéletben foglaltakra figyelemmel elsődlegesen abban kellett döntenie, hogy a közbenső ítélettel megállapított kikötés érvénytelensége a szerződés teljes vagy részleges érvénytelenségét eredményezi. Megítélése szerint az érvénytelenséggel érintett kikötés a főszolgáltatást megállapító szerződési feltételnek minősül, ezért az a szerződés egészének érvénytelenségét vonja maga után.

[7] Kifejtette, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeit oly módon kell alkalmaznia, hogy a törekednie kell az érvényessé nyilvánításra, valamint arra, hogy a szerződésből eredően kialakult egyensúlytalanságot kiküszöbölje.

[8] Megállapította, hogy a feleknek nyilvánvalóan volt a kölcsön felvételére, illetőleg annak nyújtására szerződéskötési akaratuk, amelyet bizonyít az aláírt okirat. Az előtte folyamatban lévő nagyszámú perekből származó hivatalos tudomására utalással rögzítette, hogy a gazdasági válság előtti 2008-as időszakban azért nyújtottak jellemzően devizaalapon kölcsönt a pénzintézetek, illetve a fogyasztók azért ezt a konstrukciót választották, mert ahhoz jelentősen alacsonyabb kamatmérték volt meghatározva, s ennek folytán jóval kedvezőbb összegű törlesztőrészletek mellett tudtak szerződni. A felperes szándéka nyilvánvalóan a kedvező törlesztőrészlettel bíró kölcsönszerződés megkötésére irányult, de a közbenső ítélet értelmében nem volt tisztában ennek árával, az árfolyamkockázat korlátlan viselésével. Az alperes - profitorientált lévén - kölcsönt akart nyújtani, ügyleti szándéka fennállt, ugyanakkor forintalapon is nyújtott volna kölcsönt, de nem a perbeli szerződés szerinti kamat és törlesztőrészlet kondíciókkal. Amennyiben a felek konszenzusa nem az írásba foglalt kondíciókkal egyező, az alperes által szolgáltatott 2.220.000 forint tőke azonban ismert, akkor ebből és a szerződésben rögzített 5,33 % kamatmértékből kiindulva meghatározható az a kamatmérték, amely egyik fél méltányos érdekeit sem sérti, s nem okoz egyensúlytalanságot az érvényessé nyilvánított szerződés megállapított tartalmában sem. A felperes által támogatott elszámolási metódus az alperes gazdasági érdekeire nézve hátrányos és méltánytalan, mivel a forintalapúvá váló szerződés esetén az alperes érdekeiben jelentős hátrány keletkezik összehasonlítva az adott időszakban forintalapon megkötött szerződések kondícióval, vagyis a felperes jogalap nélkül gazdagodna ezzel az elszámolással.