A Fővárosi Ítélőtábla Bf.139/2015/9. számú határozata vesztegetés bűntette (hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 217. §, 267. §, 348. §, 351. §, 352. §, 363. §, 371. §, 373. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 293. §, 294. §, 459. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Magócsi István, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.139/2015/9. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2015. év december hó 9. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő

V É G Z É S T:

A hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette és más bűncselekmény miatt az I.r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 29.B.654/2013/46. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a II.r. vádlott lakcíme helyesen 3. szám.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A Fővárosi Törvényszék a 2015. március 2. napján kihirdetett 29.B.654/2013/46. számú ítéletével az I. r. vádlottat folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntettében (Btk. 294. § (1) és (2) bekezdés) mondta ki bűnösnek és ezért 2 év, végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre és 14.414.405 forint vagyonelkobzásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozat börtön, és annak végrehajtása elrendelése esetén a vádlott a kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

A II. r. vádlottat folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében (Btk. 293. § (1) bekezdés) mondta ki bűnösnek és ezért 1 év 2 hónap, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozat börtön, és annak végrehajtása elrendelése esetén a vádlott a kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről és kiadásáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlottak terhére, büntetésük súlyosítása érdekében, míg a vádlottak és védőik felmentés céljából jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.417/2015/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le az eljárást, ennek keretében körültekintő és alapos bizonyítási eljárásban derített fel és vizsgált meg minden olyan tényt és körülményt, amely az ügy tárgyilagos megítélése szempontjából szükséges és lehetséges volt. A rendelkezésre álló bizonyítékokat hiánytalanul, a logika szabályainak megfelelően egyenként és egymással is összevetve értékelte, mérlegelte. Az ily módon megállapított tényállás mentes a megalapozatlansági hibáktól, ezért irányadó a másodfokú eljárásban is.

A tényállásban írt magatartások minősítése megfelel az anyagi jogi rendelkezéseknek. Helyesen tárta fel a büntetés kiszabását befolyásoló alanyi és tárgyi körülményeket is, azonban azokat nem kellő súllyal értékelte, és nem adta indokát, hogy a középmértéktől miért tért el a vádlottak javára. Figyelmen kívül hagyta a súlyosító körülmények körében a hasonló jellegű cselekmények elszaporodottságát, valamint hogy a vádlott vezető beosztásban követte el cselekményének jelentős részét. A kiszabott büntetés eltúlzottan enyhe, a további súlyosításuk mindkét vádlott esetében szükséges és indokolt.

Ezért indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét nyilvános ülésen felülbírálva, azt változtassa meg, a vádlottak főbüntetését súlyosítsa, mellőzze a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztését és a vádlottakat tiltsa el a közügyek gyakorlásától, míg egyebekben az ítéletet hagyja helyben.

Az I. r. vádlott védője fellebbezését a 2015. november 13. napján előterjesztett beadványában írásban indokolta, melynek lényege a következő:

Álláspontja szerint a törvényszék meg sem kísérelte vizsgálni az I. r. vádlott által a Zrt. részére végzett munka és a Zrt. által biztosított gépkocsihasználat közötti összefüggést. E körben továbbra is arra hivatkozott - mint az eljárás során mindvégig -, hogy a gépkocsihasználat a vádlott által végzett munka ellenértéke volt. Nem adta indokát továbbá az elsőfokú bíróság annak, hogy az I. r. vádlott 2009. májusáig milyen okok miatt tekinthető hivatalos személynek. E tekintetben továbbra is arra hivatkozott, hogy a vádlott projektekhez való kapcsolódása nem tekinthető hivatalos személyként való közreműködésnek.

Az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 137. § 1/l. pontjának rendelkezését elemezve kifejtette, hogy a vádlott jogszabályon alapuló olyan jogosítvánnyal, mely alapján feladatait ellátta nem rendelkezett. Utalt az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 7. § (2) bekezdésében írt szabályra, mely a közhatalmi tevékenység körébe eső tevékenységi formákra ad eligazítást, továbbá a Nemzeti Közlekedési Hatóságról szóló 263/2006. (XII.20.) Kormányrendeletnek e szerv feladat- és hatáskörére, valamint a 8. §-ban írt feladataira vonatkozó rendelkezésekre. Ezek egybevetésével kifejtette, hogy a 2009. május 6-tól megbízás alapján az I. r. vádlott által vezetett igazgatóság nem látott el olyan feladatot, mely az NKH rendeltetésszerű működéséhez tartozott volna, azaz még kinevezését követően sem volt tekinthető hivatalos személynek. Emellett utalt arra, hogy egyszerű előadó besorolása során az I.r. vádlott projektvezetői feladatokat látott el, és e tevékenység szintén nem minősítette őt hivatalos személynek.

Ezen túlmenően a gépkocsi használat biztosítása és az I. r. vádlott későbbi hivatali működése között nem áll fenn oksági összefüggés. Védence a Kft1-n keresztül jelentős mértékű munkát végzett a Zrt. részére, amelynek ellenértéke a mai napig nem került kiegyenlítésre. Ennek alátámasztására fellebbezéséhez csatolta a BM Központi Hivatala és a Zrt. között 2005. szeptember 22. napján kötött vállalkozói szerződés és az ennek alapján megindított projekt dokumentációi közül az I.r. vádlott által 2005. november 6-án készített igazgatási rendszertervet, a projektalapító dokumentumot, továbbá a járművek előzetes eredetiségének hatósági megállapítását támogató központi informatikai rendszer kialakítására kiírt beszerzési eljárások egyes dokumentumait. Ezen felül csatolta a 2006. május 19-én kelt, a II.r. vádlott vezérigazgató által aláírt és tanú1 hivatalvezető helyettesnek megküldött iratokat, nevezetesen a fent jelzett vállalkozói szerződés módosításának tervezetét. Végül csatolta az I.r. vádlott feladótól a II.r. vádlottnak 2006. május 11-én küldött elektronikus levél másolatát. Ezekkel azt kívánta igazolni, hogy az I.r. vádlott mikor és milyen jellegű munkákat végzett az Eclipse Zrt. részére és milyen minőségében (az e-mail a vádlott t-online.hu e-mail címéről került megküldésre).

A munkavégzésre figyelemmel került sor a két gépjármű átadására, ráadásul az I.r. vádlott hivatalos személlyé válását jóval megelőzően. Ebből az következik álláspontja szerint, hogy a gépjármű használat biztosítása egyrészt nem volt jogtalan, másrészt előnynek sem tekinthető, mivel a vádlott hivatalos személlyé válását követően a korábbi helyzeténél kedvezőbb helyzetbe nem került, hiszen a gépkocsikat ekkor már huzamosabb ideig használta.