A Kúria Kfv.37470/2013/8. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ÉPÍTÉSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 19. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XIII. cikk, XXIV. cikk (1) bek.] Bírók: Balogh Zsolt, Kozma György, Marosi Ildikó

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.IV.37.470/2013/8.szám

A Kúria Dr. Szabó Csaba Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek dr. Egervári Éva jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat alperes ellen építési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. április 30. napján kelt 10.K.28.589/2013/4. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.28.589/2013/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

F. R. és a Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat között közterület-használati megállapodás jött létre 2011. január 23-án az alperes kizárólagos tulajdonában álló B. S. utca 26. számú, ... helyrajzi szám alatti, közterület besorolású ingatlanból 876 nm területre.

A megállapodásban a felek rögzítették a területhasználat ideiglenes jellegét, amely meghatározott feltételek bekövetkeztéhez, illetve a használatba adó egyoldalú nyilatkozatához kötődött.

F. R. a közterületi ingatlanon álló felépítmény tulajdonjogát 2004-ben elidegenítette a felperes részére. A felépítmény tulajdonjogában és ezzel a közterület használatában beálló változást az alperes határozatával elismerte, és immár a felperessel új közterület-használati megállapodást kötött 2004. április 6-án 566 nm terület használatára. A felek a megállapodásban ez alkalommal is rögzítették, hogy a használat ideiglenes jellegű, az alperes érdekkörében felmerülő okból az megszűnik, megszűnés esetére a felperesnek a pavilont el kell bontania és a közterületet eredeti állapotában, kártalanítási igény nélkül kell elhagynia.

Időközben az alperes telekalakítási engedélyezési eljárást kezdeményezett. A közigazgatási eljárás eredményeként a földhivatal 2011. december 6-án kelt, az ingatlannyilvántartásban átvezetett határozata révén a kivett közterület két önálló helyrajzi szám alatti ingatlanná alakult.

A megosztással a perben érintett terület közterületi jellege megszűnt, művelési ága megváltozott. Ezért az alperes első fokon eljárt hatósága 2012. február 1-én meghozott határozatával kötelezte felperest a terület elhagyására, a felépítmény elbontására, a közterület saját költségén történő, eredeti rendeltetésének megfelelő állapotában való visszabocsátására.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2012. április 10-én kelt határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Érvelését a felek közötti megállapodásban foglaltakra alapította. Álláspontja értelmében a felperes egyértelműen vállalta a használati jog megszűnése esetére a terület kártérítési igény nélküli elhagyását, a tulajdonában álló felépítmény elbontását.

Az alperes határozatát 2012. május 24-én módosította annak megállapításával, hogy a felperes közterület-használati joga 2011. december 6-án megszűnt. Erre tekintettel módosított határozatában felhívta a felperest a korábbi közterületnek minősülő terület eredeti állapotának helyreállítására, végül tájékoztatta, hogy az eredeti állapot a felépítmények kártalanítási igény nélküli elbontását jelenti.

A felperes keresettel fordult a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz (a továbbiakban: Bíróság) a határozat felülvizsgálata iránt. A Bíróság a felperes keresetét elutasította. Érvelését az épített környezet alakításáról és védelméről szóló módosított 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 54. § (5) bekezdése, a Fővárosi Közgyűlés 59/1995. (X. 20.) Kgy rendelete (a továbbiakban: Kgyr.) , valamint az alperes 21/2011. (VI. 20.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) mellett a felek közötti megállapodásra alapította. Azzal érvelt, hogy az alperes a fenti szabályozásra tekintettel jogszerűen kezelte a megszűnt közterület-használatot hatósági ügyként. Eldöntendő kérdésnek azt tartotta, hogy jogszerűen rendelkezhetett-e a jegyzői hatáskörbe tartozó bontásról az alperes. Megállapította, hogy az alperes módosító határozata a közterület-használat megszűnésének tényét rögzítette módosított határozatában, de nem rendelkezett a felépítmény elbontásáról. Annak szükségességéről csupán tájékoztatta a felperest. A közterület eredeti állapotának helyreállításáról, a korábbi közterület igény nélküli elhagyásáról az alperes területhasználatot engedő korábbi, jogerős határozata rendelkezett, amelyet a felperes bíróság előtt nem támadott meg, a jelen perben pedig annak felülvizsgálatára a Bíróságnak nem volt hatásköre. Így a felperes kártérítési igényét polgári úton látta érvényesíthetőnek.

A felperes felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, amelyben a Bíróság ítéletének és az alperes határozatainak hatályon kívül helyezése mellett keresetének megfelelő ítélet meghozatalát kérte.

Felülvizsgálati kérelme jogalapját az alábbiakban jelölte meg:

- az alperes a kérdéses terület közterületi jellegének megszűnése miatt nem járhatott volna el hatóságként, arra nem volt hatásköre;

- az alperes megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) kizárásra vonatkozó szabályait, mert saját tulajdonával összefüggésben nem gyakorolhatta hatósági jogkörét;

- az alperes és a bíróság nem tárta fel a tényállást, így nem vizsgálta, hogy milyen típusú és mikor megépített felépítményről van szó; ehhez képest nem tisztázta azt sem, hogy mi a "eredeti állapot"; a bíróság nem vizsgálta a közterület-használat megszűnésének körülményeit, a kérdéses felépítmény jellegzetességeit; a jogerős ítélet sérti a felperes Alaptörvény XIII. cikke szerinti tulajdonhoz való alapjogát;

- az alperes megsértette a felperes Alaptörvény XXIV. cikkében szabályozott tisztességes eljáráshoz való jogát azzal, hogy nem tárta fel megfelelően a tényállást és az "eredeti állapot" mibenlétét; az alperes arra törekedett, hogy kikerülve az építési hatósági eljárást, a felperes tulajdoni ingatlanát a jelen eljárásban meghozott hatósági döntésével elbontassa; így hatósági jogkörével visszaélve megsértette a Ket. 1. § (2) bekezdését; valós közérdek és ellenérték nélkül kívánta a felperes használati jogát megszüntetni.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és perköltségeinek megállapítását kérte.