A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.2131/2015/11. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 233. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 76. §, 77. §, 87. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 27. §, 42. §, 43. §, 52. §, 66. §, 82. §, 85. §, 208. §, 209. §, 210. §] Bíró: Kurucz Ákos

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

40.M.2131/2015/11. szám

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete (1068 Budapest, Városligeti fasor 46-48., üi.: ... titkár) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Nagy Judit ügyvéd (jogi képviselő címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság megállapítja, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg az felperes munkaviszonyát.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2.786.149.- (kétmillió hétszáznyolcvanhatezer-száznegyvenkilenc) Ft elmaradt jövedelem címén járó kártérítést és 6.250.- (hatezer-kétszázötven) Ft cafeteria-juttatást. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000.- Ft perköltséget.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy az államnak külön felhívásra fizessen meg 432.000.- (négyszázharminckettőezer) Ft illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a Fővárosi Törvényszékhez címezve a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon lehet 3 példányban előterjeszteni.

I n d o k o l á s :

A bíróság a felek nyilatkozatai és a rendelkezésre álló iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

a peres felek 2010. november hó 19. napján munkaszerződést kötöttek egymással határozatlan időtartamra, a Kollektív Szerződés rendelkezései szerint a munkaviszony kezdetétől számított 60 nap próbaidőnek minősült.

A felperes a 2010. november hó 22. napján kelt és az alperes vezérigazgatója által ugyanezen a napon tudomásul vett tájékoztatásában bejelentette, hogy "a főállásom mellett alkalomszerűen végzek műszaki tervezést, szaktanácsadást, műszaki ellenőrzést, felelős műszaki vezetést. Természetesen ezen tevékenységeket úgy végzem, hogy hátrányosan ne érintsék a napi/heti munkavégzésemet. Tevékenységem során az összeférhetetlenségi előírásokat betartom."

A munkaszerződés 2.1. pontja határozta meg a munkakört: e szerint az alperes a felperest műszaki igazgató munkakörben alkalmazta. A 2.1. pont rögzítette továbbá, hogy a felperes munkaköre alapján vezető állású munkavállalónak minősült. A munkaszerződés megkötéskor a felperes személyi alapbére havi bruttó 600.000.- Ft-ban került meghatározásra, az éves cafeteria összege 200.000.- Ft volt. A felperes munkaideje kötetlen, heti 40 óra volt, munkáját az alperes székhelyén végezte.

A munkaszerződés 4.2. pontja rögzítette, hogy a felperes számára teljesítmény-követelményt, valamint ahhoz kapcsolódó juttatást a munkáltató vezérigazgatója határozhatott meg a felügyelőbizottság egyetértésével a munkáltató "Javadalmazási Szabályzatában" megállapított kritériumok szerint. A munkaszerződés 4.2.2. pontja szerint a teljesítmény-követelményhez kapcsolódó juttatás mértéke legfeljebb a munkavállaló havi személyi alapbérének háromszorosa lehet.

A munkaszerződés 4.3. pontja rögzítette, hogy a munkavállaló az alábbi béren felüli juttatásokra volt jogosult: mobiltelefon használat nettó 25.000.- Ft összeghatárig történő költségtérítéssel, munkavégzésre havonta bruttó 67.000.- Ft adó-és járulékköteles gépjármű költségtérítést kapott, amely után a munkáltató a havi elszámolás keretében havonta levonta és befizette a munkavállalót terhelő adó - és járulékkötelezettséget.

A felperes részére az alperes a 2015. évi prémium munkaviszony-megszüntetésig időarányos részét megfizette. A 2015. évre járó cafetéria-juttatást az alperes a felperes részére teljesítette. A költségtérítést (telefon, gépkocsi) az alperes megtérítette a felperes részére a munkaviszony megszűnéséig terjedő időre.

A munkaszerződés 9. pontja rendelkezett a munkaviszony megszűnéséről. A 9.1. pont rögzítette, hogy "A felek egyezően megállapítják, hogy a munkaviszony kizárólag közös megegyezéssel, illetve rendkívüli felmondással lehet megszüntetni."

Az alperes szervezeti és működési szabályzata - a munkaköri leírásban a munkakör céljaként meghatározottakkal egyezően - rögzítette, hogy a felperes irányította, szervezte, ellenőrizte az alá rendelt szervezeti egységek munkáját. Gondoskodott az alapító és a vagyonkezelő közötti - a feladat ellátására vonatkozó - szerződés alapján portfólióba vont - az alapító, illetve a vagyonkezelők tulajdonában lévő - lakóépületek, lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek, helyiségcsoportok valamint oktatási-, egészségügyi-, szociális-, kulturális- és sportcélú intézmények teljes körű vagy részleges üzemeltetése során a fenntartással, üzemeltetéssel, karbantartással, felújítással kapcsolatos műszaki-, előkészítő-, lebonyolító tevékenység ellátásáról, hibaelhárítás, az életveszély elhárítás megrendelésének és a szükséges kivitelezői kapacitás meglétének biztosításáról. Gondoskodott új létesítményekkel kapcsolatos, továbbá harmadik fél tulajdonában és üzemeltetésében lévő ingatlanokon önkormányzati részfinanszírozásban megvalósult projektek beruházói feladatainak ellátásáról. Ellátta a vagyonkezelő saját önerőből finanszírozott, valamint az alapító és a vagyonkezelő közötti - a feladat ellátására vonatkozó szerződés alapján - a vagyonkezelő vállalkozásában megvalósuló projektek műszaki és pénzügyi előrehaladásának nyomon követését, amelyről rendszeres információt szolgáltatott a funkcionális szervezetnek, továbbá eleget tett a jelentős szolgáltatási kötelezettségének, információ - és adatszolgáltatással részt vett a projektek műszaki kontrolling tevékenységében.

A felperes nem minősült a munkáltató vezetőjének, nem állt a munkáltató vezetőjének közvetlen irányítása alatt (a felperes a vezérigazgató-helyettes közvetlen irányítása alá tartozott). A felperesnek nem volt helyettesítési jogköre a munkáltató vezetője vonatkozásában, illetve nem gyakorolt munkáltatói jogokat. A felperes alapbére a munkaviszony megszüntetésekor nem érte el a kötelező legkisebb munkabér hétszeresének összegét.

A felperes 2015. június hó 8. napjától a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól felmentésre került.

A 2015. június hó 8. napján kelt és a felperes által ugyanezen a napon átvett tájékoztatás az alábbiakat tartalmazta: "Tisztelt Munkavállaló! Ezúton tájékoztatom, hogy munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól mai naptól kezdődően 2015. június 22. napjáig mentesítem azzal, hogy legközelebb a megjelölt napon köteles munkavégzés céljából társaságunk székhelyén munkára köteles állapotban megjelölni a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 52. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Tájékoztatom továbbá, hogy a mentesítés fentiek szerinti időtartama alatt munkabérére és a munkaviszonyára tekintettel járó egyéb juttatásaira épp úgy jogosult, mintha nem állna mentesítés hatálya alatt. Kérem tájékoztatásom elfogadását és a fentiek megtartását."