A Kúria Kfv.35524/2013/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 116. §, 142. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

Az adóhatósági irat akkor is szabályszerűen kézbesített, ha az adózónak az irat átvételére jogosult meghatalmazottja az átvételt megtagadta.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30065/2013/13. (14/2014. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2014/11.)), *Kúria Kfv.35524/2013/6.* (14/2014. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2014/11.))

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.V.35.524/2013/6.szám

A Kúria a dr. Lukács Szilvia ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Novoth Zoltán György jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Elnöke alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. május 8. napján kelt 11.K.30.065/2013/13. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 15. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.K.30.065/2013/13. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 40.000 (azaz negyvenezer) forint perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 495.900 (azaz négyszázkilencvenötezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága a felperesnél 2007. és 2008. évekre általános forgalmi adó /áfa/ adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2011. december 7. napján kelt és első fokon december 13-án jogerőre emelkedett határozatával megállapítást nem tett. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Elnöke az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 116.§ /1/ bekezdés b) pontja alapján felülellenőrzést rendelt el a felperesnél ugyanazon időszakra és adónemre vonatkozóan.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Központi Hivatala az elvégzett felülellenőrzés eredményeként a 2012. szeptember 25. napján kelt határozatával a NAV Megyei Adóigazgatósága határozatát megváltoztatta és a felperest 4.959.000 Ft - adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 2.479.000 Ft adóbírság és 2.113.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2012. november 22. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az adózó tejtermék, zsiradék nagykereskedelemmel foglalkozott a vizsgált időszakban. A felülellenőrzés részére átadta a vizsgált időszakra vonatkozó beszerzési és értékesítési számláit. Az elsőfokú adóhatóság termékféleségenként kimutatást készített a rendelkezésére bocsátott leltáradatok, beszerzési és értékesítési számlák alapján és megállapította, hogy a mérlegsoros kimutatás eredményeként magasabb a zárókészlet, mint a bemutatott leltár szerinti készlet. Adózó nyilatkozott, hogy a vizsgált években az árukészletek tekintetében nem történt selejtezés, rongálódás, káresemény, az áruforgalmazása során forgalmazási veszteséget nem számolt el, minőségromlás sem fordult elő, minden terméket szavatossági időn belül értékesítettek. Áruféleségenként nem alkalmaztak egységes haszonkulcsokat, azt mindig megrendelésenként alakították ki az aktuális piaci árak - megrendelések mennyisége és a partnerek hosszútávú magatartásának figyelembe vételével. A felülellenőrzés megállapította, hogy az általa kimutatott zárókészlet és a leltár szerinti készlet különbségéből adódó mennyiségű áru értékesítéséről az adózó nem állított ki bizonylatot, azt nyilvántartásaiban, bevallásaiban nem szerepeltette, azaz az általa beszerzett termékek értékesítésének egy része nem szerepel a nyilvántartásaiban. A bizonylat nélküli értékesített termékek értékének, az áfa alapjának meghatározására az elsőfokú hatóság az Art. 108.§ /1/ bekezdése alapján becslést alkalmazott. Az adózó által átadott értékesítési számlák adataiból évenkénti és áruféleségenként súlyozott számtani átlaggal határozta meg a bizonylat nélkül értékesített áruk nettó eladási árát. A mennyiségben kimutatott készleteltérések és a nettó eladási árak szorzataként állapította meg a nyilvántartásokban nem szerepeltetett nettó árbevételt, amelyet 0,2%-os mértékű normalizált hiány figyelembe vételével korrigált. Az így korrigált értéket tekintette az áfa alapjának. Figyelemmel arra, hogy nem volt ismert, az adózó az év melyik szakában, és kinek értékesítette a hiányzó készleteket, az eljárt adóhatóság az ismert értékesítési adatokból számolt átlagárat, mégpedig a mennyiségi adatokkal súlyozva, ami azt jelenti, hogy nem csak az alkalmazott eladási árat vette figyelembe, hanem azt is, hogy az egyes eladási árak milyen arányban kerültek érvényesítésre az adózó számlával igazolt értékesein belül. Az eljárt adóhatóság a nyilvántartásokból hiányzó mennyiséget az adózó által átadott dokumentumokból, a mennyiséghez tartozó árat az adózó által alkalmazott árakból határozta meg oly módon, hogy figyelembe vette az átlag alakulását leginkább befolyásoló lényeges körülményeket, mely módszer alkalmas az adó alapjának valószínűsítésére. A nyilvántartásokban nem szerepelt, eltitkolt bevétel áfa kötelezettségét így a 2007. évre vonatkozóan az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény /a továbbiakban: régi Áfa tv./ 16.§ /1/ bekezdése, 22.§ /1/ bekezdése és 28.§ /1/ bekezdése alapján, a 2008. évre az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény /a továbbiakban: új Áfa tv./ 55.§ /1/ bekezdése, 65.§ /1/ bekezdése, és 82.§ /1/ bekezdése alapján megfelelően állapította meg az elsőfokú adóhatóság.

A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatva a becslés jogalapját és összegszerűségét is. Sérelmezte, hogy a jegyzőkönyvből és a határozatból nem ismert, miért került sor a felülellenőrzés elrendelésére. A jegyzőkönyvi megállapításokat a revizorok előzetesen nem tárták elé, így nem adtak lehetőséget bizonyítékai benyújtására. Álláspontja szerint az adóhatóság megszegte az Art. 142.§ szerinti súlyosítási tilalmat, mert az alapeljárásban meghozott határozat 2011. december 13. napján emelkedett jogerőre, amely időponttól számított egy éven túl, 2012. december 17. napján vette át másodfokú határozatot, a tértivevény tanúsága szerint. Az alperes nem vizsgálta a fellebbezését teljes körűen, a megjelölt számítási hibáit sem javította ki. Az elsőfokú hatóság nem hívta fel nyilatkozattételre annak tisztázására, hogy a feltárt készletmozgási és leltárzárási összegek közötti eltérésnek mi az oka, azonnal azt feltételezte, hogy feketén értékesített.

A felperes előadta, hogy 2006.-2007. években raktárában az egyik partnere: a L a.s. /cseh cég/ is raktározott, a saját tulajdonát képezett 10 tonna vajat és 7 tonna sovány tejport. Azt hitte, hogy a közeljövőben a tulajdonába kerül partnere áruja, így azt nem elkülönítve tárolta, és 2006. év végén a leltározáskor saját árui között szerepeltette. A cseh céget az adóhatóság meg sem kereste, a kapcsolódó vizsgálat elmaradása súlyos eljárási jogszabálysértés.