A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21334/2013/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (ÖRÖKLÉSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 665. §] Bírók: Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária, Véghné dr. Szabó Zsuzsanna

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.20814/2012/18., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21334/2013/5.*, Kúria Pfv.20145/2015/3. (BH 2016.6.139)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.21.334/2013/5.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Szűcs A. Gábor ügyvéd (Szűcs A. Gábor Ügyvédi Iroda) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Dr. Földvári László Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Földvári László ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2013. április 24. napján meghozott 13.P.20.814/2012/18. számú ítélete ellen az I-II. rendű alperesek részéről 18. sorszám alatt előterjesztett és 20. sorszám alatt megindokolt fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az egyetemlegesen jogosult I. és II. rendű alperesnek 635.000 (Hatszázharmincötezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására 900.000 (Kilencszázezer) forint elsőfokú eljárási és 1.200.000 (Egymillió-kétszázezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Felperes néhai K.T. (továbbiakban: örökhagyó) egyetlen gyermeke, II. rendű alperes az örökhagyó házastársa, I. rendű alperes a II. rendű alperes leánya.

Az örökhagyó 1/1 arányú tulajdonát képezte az é.-i R. utca 59. szám alatt fekvő ingatlan.

A 79 éves örökhagyót 2011. év május hó 20-25. napjáig a S. Klinikáján jelentős fogyás miatt orvosi kezelésben részesítették. Ekkor a colonoscopos vizsgálat tumoros elváltozást diagnosztizált. A Sebészeti Konzílium által javasolt lézeres tágítást az örökhagyó nem vállalta. 2011. év május hó 26. napján az örökhagyó kifejezett orvosi tanács ellenére, otthonába távozott. Újabb felvétele állapotrosszabbodás miatt 2011. év június hó 16. napján történt. A vizsgálat során a S. Belgyógyászati Klinikája rögzítette, hogy az örökhagyó elaggott, leromlott egészségi állapotban van, ismert tumoros megbetegedéssel, a műtétet azonban aneszteziológiai szempontból ellenjavallottnak találták, mindemellett a beteg aktuálisan tájékozott, beleegyezésre egyébként is alkalmatlan. Erre tekintettel aktív onkológiai kezelés nélkül 2011. év június hó 24. napján az örökhagyót otthonába bocsátották. 2011. év júniusától az örökhagyó teljes ellátásra szorult, melyet az alperesek nyújtottak a számára.

2011. év július hó 21. napján az örökhagyó és I. rendű alperes között öröklési szerződés jött létre, melyet S.-né dr. F.A. közjegyző ügyszám alatt foglalt írásba. Az öröklési szerződésben a felek tényként rögzítették, hogy az örökhagyó egészségi állapota nagyon megromlott, magáról gondoskodni nem tud. Felesége is közel 80 éves és teljes egészében a ház és férje körüli teendőket ellátni nem tudja. Az örökhagyónak egyetlen gyermeke van, aki bár közel lakik hozzá, nem foglalkozik vele, betegsége idején meg sem látogatta, segíteni pedig semmit nem segített. A szerződő felek kijelentették, hogy az örökös az örökhagyó házastársának a gyermeke, közöttük szeretetteljes kapcsolat volt és mióta segítségre, támogatásra van szükség, mindig mellettük áll. Az örökhagyó kizárólagos tulajdonosa az é.-i felvett, 1322 m2 területű, belterületi lakóház udvar és gazdasági épület megnevezésű ingatlannak. A szerződésben az örökös kötelezettséget vállalt arra, hogy az örökhagyó részére élete végéig természetbeni tartási szolgáltatásokat nyújt, az örökhagyó tulajdonában álló szerződés tárgyát képező ingatlanban. Ennek keretében biztosítja az örökhagyó részére a napi háromszori, egy alkalommal meleg ételből álló étkezést, a háztartás körében szükséges teendőket, így mosás, vasalás, a ház és örökhagyó rendben és tisztán tartását, továbbá a kert művelésére vonatkozóan is kötelezettséget vállalt. Örökös biztosítja továbbá az örökhagyó részére a gyógyszereket, valamint a gyógykezelést, halála esetén illő módon történő eltemetését. A szolgáltatások részletesebb körülírását a szerződő felek mellőzték, tekintettel arra, hogy azokat az örökös hosszabb ideje örökhagyó teljes megelégedésére nyújtja részére. A szerződés 5. pontjának rendelkezései szerint az örökhagyó minden ingó és ingatlan vagyona kizárólagos örökösévé I. rendű alperest nevezte, II. rendű alperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten. A szerződés 9. pontjában az örökhagyó kijelentette, hogy egyetlen gyermeke van, F.K.-né, akit végrendeleti juttatásban részesíteni nem kíván, illetve jelen szerződésével kívánja rendezni azt az elmaradását, hogy megtérítse házastársa részére az általa együtt töltött évek során a 2. pont által körülírt ingatlanba befektetett sok munkát és külön vagyoni beruházást.

Az öröklési szerződésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalmat az É. Földhivatal ügyszámú határozatával jegyezte be.

Az örökhagyó 2011. év július hó 26. napján elhunyt.

Dr. K.K. közjegyző ügyszámú ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzéssel az örökhagyó hagyatékát az öröklési szerződés alapján I. rendű alperesnek adta át, a II. rendű alperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy örökhagyó és I. rendű alperes között 2011. év július hó 21. napján létrejött öröklési szerződés a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján érvénytelen, a felperes a hagyaték tárgyát képező ingatlant törvényes öröklés címén megszerezte. Érvelése szerint nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütköző olyan kötelezettség vállalása, amelynek teljesítésére a szerződő félnek nincs lehetősége, alperesek pedig a szerződés aláírásakor - az örökhagyó egészségügyi állapotának ismeretében - egyértelműen tisztában voltak azzal, hogy tartást nem kell teljesíteniük. Utalt a BDT-ben közzétett 2008. évi 1868. számú jogesetre, és az abban kifejtett jogi érvelésre. Álláspontja szerint a jó erkölcsbe ütközést önmagában alátámasztja az örökséggel szemben nyújtott megfelelő ellenszolgáltatás hiánya. Amennyiben ugyanis az I. rendű alperes teljesítette volna a kötelezettségét, annak értéke 5 napra vetítve az 5.000 forintot nem haladta volna meg, ez pedig egyértelműen aránytalan az ingatlan 14.390.000 forint értékével, valamint a lakossági folyószámlán fellelhető 607.206 forint pénzösszeggel. Hivatkozott arra, hogy az öröklési szerződés indokaként megfogalmazott okok a valóságnak nem felelnek meg.

Az I. és II. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint az öröklési szerződés nem ütközött jó erkölcsbe, mert nem idegen személyek között jött létre, nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközésről pedig csak abban az esetben lehet szó, ha az örökhagyó eltartását idegen vállalja, olyan időpontban, amikor azzal lehet számolni, hogy az örökhagyó eltartásáról már nem kell gondoskodnia.