BH 1993.4.247 A polgári jogi társasági és a megbízási szerződéstípusnak elemeit tartalmazó, vagyonvédelemre vonatkozó atipikus szerződéstől való elállás jogosulatlan volta [Ptk. 474. § (1) bek., 478. § (2) bek., 483. § (4) bek., 568. § (1) bek., 575. § (2) bek., 577. § d) pont].

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes módosított keresetét, melyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes 1991. március 31-i felmondása érvénytelen, és 17 082 Ft őrszolgálati díj, annak késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a peres felek 1990. június 12-én - több szerződő féllel együtt - megállapodást kötöttek, melynek 1. pontja szerint a felek az M. városban a Hetedik u. 26. szám alatt bérleményként használt közös telephelyük őrzésére két főt kívánnak alkalmazni. Az őröket a felperes alkalmazza és fizeti a bérüket, valamint az utánuk járó társadalombiztosítási járulékot. A szerződő felek kötelezettséget vállaltak a költségek közös viselésére és arra, hogy a felperesnek az egy-egy szerződő félre járó költségtérítési részarányt minden hónap utolsó napjáig utólag megfizetik. Megállapodtak abban is, hogy a szerződés minden félre vonatkozóan addig van érvényben, amíg a közös telephelyen működik. Amennyiben onnan elköltözik, tevékenységét megszünteti, a költségtérítést a tárgyhónap végéig fizeti.

Az alperes a szerződést 1991. március 31-ével felmondta, és az őrzési költség rá eső részét eddig az időpontig megfizette. A felmondás okaként azt jelölte meg, hogy az őrzés ellenére a telephelyről értékes vagyontárgyakat vittek el, tehát az őrzési feladatok ellátása nem volt megfelelő és eredményes.

Az elsőfokú bíróság elutasító döntését azzal indokolta, hogy a peres felek és harmadik személyek a szerződést azzal a céllal kötötték, hogy a közös telephely őrzéséről gondoskodjanak. Ezt úgy kívánták megvalósítani, hogy a felperes két éjjeliőrt foglalkoztat, melynek költségeit a szerződő felek közösen viselik, havonta utólag a felperesnek megtérítik. Ez a szerződés leginkább a Ptk. 568. §-ának (1) bekezdése szerint, a felek közös gazdasági érdekeinek előmozdítására, erre irányuló tevékenységük összehangolására alapított polgári jogi társasági szerződésnek minősíthető. A társaság jogi személy tagját ugyanis a Ptk. 568. §-ának (4) bekezdése értelmében személyes közreműködés nem terheli, a vagyoni hozzájárulást pedig a közös költségek fedezetével szolgáltatják.

Az örök foglalkoztatása ellenére nagy értékű anyagokat tulajdonítottak el a telepről, ezek megakadályozására az őrszolgálat nem volt elégséges, ezért rendőri feljelentést is tettek ismeretlen tettesek ellen, ezt az őrszolgálati naplóba bejegyezték. A fenti események miatt nem valósult meg az a közös cél, amelyre a felek a társaságot létrehozták, illetve a szerződést kötötték. Ez esetben pedig a társaság a Ptk. 577. §-ának a) pontja szerint megszűnik. A társaság megszűnése folytán az alperest fizetési kötelezettség már nem terheli.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását, az alperesnek a keresete szerinti marasztalását kérte. Fellebbezésének indokolása szerint a megállapodás nem minősíthető polgári jogi társasági szerződésnek, mert annak a Ptk.-ban előírt feltételeit nem elégíti ki: nem irányul a felek gazdasági tevékenysége összehangolására, személyes közreműködési kötelezettsége az alperesnek nincs. A fizetendő költségtérítés sem minősül a Ptk. 568. §-a (1) és (4) bekezdése szerinti vagyoni hozzájárulásnak, mert azt utólag kell fizetni, azt a felek nem bocsátják közös rendelkezésre, nem kerül közös tulajdonba és használatba. Mivel a megállapodás nem minősíthető polgári jogi társasági szerződésnek, az - az ítélet indokolásával ellentétben - meg sem szűnhetett. Megállapodásuk a Ptk.-ban nevesített szerződéstípusok egyikének sem tekinthető, ezért annak 4. pontja, illetve - a Ptk. 228. §-ának (2) bekezdése, valamint a Ptk. 229. §-ának (1) bekezdése értelmében - a hatálya addig áll fenn minden megállapodó félre vonatkozóan, amíg az közös telephelyen működik. Az alperes a Ptk. 231. §-a alapján nem jogosult felmondásra, mert erre a megállapodás nem jogosítja fel, de jogszabálynál fogva sem, mert a felperes szerződésszegést nem követett el. Hivatkozott arra, hogy az eltulajdonítások kivizsgálásában az alperes a felperest nem vonta be, az őrök azonban az őrzésnél kellő gondossággal jártak el, és lopás észlelése esetén a rendőrséget mindig nyomban értesítették.

Az alperes fellebbezési kérelmet nem terjesztett elő, a fellebbezési tárgyalásokon nem jelent meg. Az alperes jogi képviselője képviselői minőségének megszűnését és azt jelentette be, hogy az alperes jogutód nélkül megszűnt.