BH 1995.1.34 A végrendelet értelmezésénél irányadó szempontok [Ptk. 623. § (1) bek., PK 82. sz., PK 85. sz.]

A jogerős részítélet a felpereseknek a végrendelet érvénytelensége megállapítására irányuló keresetét elutasította. A megállapított tényállás szerint a Németországban 1990. augusztus 10-én baleset következtében elhunyt T. F. örökhagyó után a következő szövegű végrendelet maradt: "Végrendeletem! 1989. június 10-én 11 óra 25 perc! Tar. Haszonélvezet I. I.-nére száll! Az örökös az édes fiam, Ferenc! Segítsék támogatni A.-t és M.-et! Saját kezűleg T. F." A végrendeletben megnevezett "I. I.-né" az örökhagyó élettársa: a II. rendű alperes, "Ferenc" az élettársi együttélésből származó fia: a kiskorú I. rendű alperes, míg "A." és "M." az örökhagyó korábban felbontott házasságából származó két leánya: a kiskorú felperesek. A bíróságok megállapították, hogy a végrendelet a Ptk. 629. §-ának (1) bekezdése szerinti alaki kellékeknek megfelel; a beszerzett írásszakértői véleményt elfogadva megállapították továbbá, hogy annak szövege és a névaláírás az örökhagyótól származik.

Nem helytálló a felpereseknek az az álláspontja, hogy a végrendelet azért érvénytelen, mert nem tartalmazza a hagyaték tárgyát. A hagyaték tárgyainak részletes felsorolása ugyanis nem szükségszerű eleme a végrendeletnek. Az alperesek javára történt rendelkezés egyértelműen kifejezésre juttatja azt az örökhagyói szándékot, hogy hagyatékában nem kívánta a törvényes öröklés érvényesülését. A részítélet indokolása kiemelte, hogy a végrendelet értelmezésénél a bíróságnak úgy kell eljárnia, hogy az örökhagyó akarata a lehetőség szerint a legmesszebbmenően érvényre jusson, a végrendelet érvényes legyen és hatályban maradjon. A végakarat értelmezésénél nemcsak a végrendelet tartalmát lehet figyelembe venni, hanem egyéb olyan tényeket is, amelyek az örökhagyói akaratra fényt deríthetnek. Az adott esetben a kihallgatott tanúk vallomása alátámasztotta az örökhagyónak azt a végrendeletből is kitűnő akaratát, hogy az alpereseket kívánja hagyatékából részesíteni. Mindezek alapján megállapítható, hogy az örökhagyó a felpereseket a köteles részt meghaladóan a törvényes öröklésből kizárta.

A végrendeletnek a felperesek támogatására vonatkozó és a felperesek szerint érthetetlen és nem konkretizálható része valójában a Ptk. 642. §-ának (1) bekezdése szerinti meghagyásnak minősül. Egyébként ennek a rendelkezésnek az esetleges érvénytelensége sem érinti az egész végrendelet érvényességét - figyelemmel a Ptk. 652. §-ában foglaltakra.

A jogerős részítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, és annak megváltoztatásával a végrendelet érvénytelenségének megállapítását kénék. Vitatták, hogy a végrendelet az örökhagyótól származik, és ellenőrző írásszakértő bevonását kénék. Érveltek azzal is, hogy a hagyatéki vagyontárgyak megjelölésének hiánya miatt a végrendelet tartalmi okból érvénytelen, mert nem felel meg a PK 85. számú állásfoglalás szerinti feltételeknek. Végül álláspontjuk szerint az irat eredetiségét alaposan gyengíti a felperesekre vonatkozó - és a bíróságok által meghagyásnak értelmezett - mondat, amely egyébként is bizonytalan és érthetetlen.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

A Pp. 275/A. §-a jogszabálysértés esetére biztosít lehetőséget a jogerős ítélet megváltoztatására vagy hatályon kívül helyezésére; a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése pedig a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát.

A Legfelsőbb Bíróság e rendelkezések szerint eljárva bírálta felül a jogerős részítéletet, és ennek eredményeként megállapította, hogy az eljárt bíróságok döntésük meghozatalánál jogszabálysértést nem követtek el.