A Szegedi Ítélőtábla Pf.20388/2019/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, (1) bek., 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, (3) bek., 136. §, 244. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Szeghő Katalin

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.388/2019/5.szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Kocsis László ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - a dr. Szabó Ákos ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - amely perbe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott a dr. Kocsisné dr. Gyuris Ilona ügyvéd által képviselt Alperesi beavatkozó - a Kecskeméti Törvényszék 2019. június 28. napján kelt 5.P.20.960/2016/142. számú ítélete ellen a felperes részéről 144. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

Í T É L E T E T:

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak személyenként 50 000 (ötvenezer) - 50 000 (ötvenezer) Ft másodfokú eljárási költséget.

A feljegyzett 48 000 (negyvennyolcezer) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperest terhessége 38. hetében, 2011. július 17-én 0 óra 45 perckor vették fel az alperesi kórház szülészeti és nőgyógyászai osztályára. A gyermek relatív téraránytalanság és akut magzati dystress miatt császármetszéssel született intraduralis érzéstelenítés mellett ugyanezen a napon 11 óra 37 perckor. Kiemelésekor a méhmetszés továbbrepedt, amelyet a szakma szabályai szerint elláttak. Hasűri revízióval vérzést, sérülést nem találtak, a szülést vezető orvos a gyermekágyas részlegen gondos intenzív observatiót írt elő, bár ennek orvosi indikációja nem volt.

A felperes 12 óra 30 perckor került a postoperatív gyermekágyas részlegre, amikor az ápolását végző nővérek által vezetett ún. észlelőlap adatai szerint vérnyomása 120/60, illetve 118/70, a pulzusa 89, illetve 90 volt, infúziót kapott. 13 óra 06 perckor 200 ml folyadékürítést rögzítettek, ekkor a felperes hasi fájdalomra panaszkodott, amit a nővér telefonon jelzett az ügyeletes orvosnak, aki egy ampulla Diclofenacot rendelt beadni. 14 óra 10 percre a felperes fájdalma csökkent és elaludt. 15 óra 05 perckor vérvétel céljából felébresztették, vért venni azonban másodszori kísérletre sem sikerült tőle, ugyanis mindkét ízben elrántotta a karját. Hasa és vérzése ekkor rendben volt. Az észlelési lapon 15 óra 15 perckor 105/60 vérnyomást és 99-es pulzusszámot jegyeztek fel, majd miután ekkor - teaivást követően - hányingerre és szédülésre panaszkodott, az ügyeletes orvos - ismét telefonon - egy ampulla Emetron beadását és az infúzió gyorsabb cseppszámra emelését írta elő. 15 óra 25 perckor az ügyeletes orvost a nővér újra értesítette telefonon, aki néhány percen belül megjelent a felperesnél. Ebben az időpontban a felperes vérnyomása 100/62, pulzusa pedig 102 volt. Ismét vérvételt kíséreltek meg, a tűt sikeresen bevezették, a teljes vérképhez elegendő mennyiségű vért viszont nem tudtak levenni. A felperes vérnyomása 15 óra 45 perckor 90/40, pulzusa 100/perc volt. Ekkor ultrahangvizsgálatot végeztek, amely jelezte, hogy a hasüregben nagy mennyiségű vér található, ezért a felperest haladéktalanul a műtőbe szállították, ekkor azonban már kivérzéses sokkos állapotban volt. A műtéti beavatkozás során a hasüregben 1 liter friss és alvadékos vért észleltek, s bár a vérzés forrását nem találták, a méhet eltávolították. A vérzés azonban nem szűnt meg, a kismedencét és a hasüreget újból nagy mennyiségű vér töltötte ki, ezért még ugyanezen a napon 20 és 23 óra között újabb műtétre került sor. Ennek során a vér eltávolítása után kisebb vérzésforrásokat találtak, amelyeket részben öltéssel, részben coagulatioval láttak el. A hasüregben további vérzést észleltek, amelyeknek csak egy részét sikerült elállítani. A felperesnél ún. DIC szindróma (disseminalt intravascularis coagulopathia) lépett fel, ezért a kismedencét és az alhasat öt nagy törlő segítségével tamponálták a nagyobb vérzések megállítása érdekében.

A felperesen 2011. július 21-én újabb műtétet hajtottak végre, amelynek során a korábban behelyezett öt nagy törlőkendőt eltávolították. Számos helyről kisebb vérzést észleltek, amelyeket részben aláöltésekkel, részben coagulálással látták el. A jobb oldalon 12 cm-es haematomát találtak, baloldalt az adnexum kissé vérzett. Miután a vérzés elállítása többszörös kísérlettel sem volt sikeres, adnexectomiát végeztek. Ezzel a vérzés megszűnt, a revízió során újabb vérzés először nem jelentkezett, de várakozás után ismét vérzések mutatkoztak a véralvadás hiánya miatt. A vérző források újabb aláöltése után a helyzet megnyugtatóvá vált, és a felperest visszaszállították az intenzív osztályra.

2011. július 25-26. napján ismételt műtéti beavatkozást végeztek, amikor a hasüregben 500-600 ml vért találtak. A kismedencében a baloldali paracolpiumban, valamint a hüvelycsonk bal sarkában részben vénás jellegű, de egy helyen kisebb arteriás vérzésforrást is észleltek. Ezeket megfelelő módon ellátták.

A DIC szindróma következtében a felperesnél veseelégtelenség alakult ki, emiatt dialízis kezelésben részesült, majd 2013. augusztus 12. napján vesetranszplantációt hajtottak végre rajta, eredménytelenül. A későbbi vesetranszplantáció már sikeresnek bizonyult, azonban a felperes továbbra is rendszeres orvosi kezelésre szorul.

A felperes keresetében az alperest 2 000 000 Ft vagyoni, 40 000 000 Ft nem vagyoni, továbbá havi 200 000 Ft járadék jellegű kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. Követelését arra alapította, hogy egészségromlása az ügyeletes orvos szakmai szabályszegése miatt következett be, mert panaszainak jelzését követően nem vizsgálta meg, csak telefonon rendelt gyógyszereket, emiatt nem lett időben felismerve a belső vérzés, holott annak korábbi észlelése esetén megelőzhető lett volna a későbbi károsodása. Hangsúlyozta, az alperes elmulasztott gondoskodni a délután vizitről is, amelynek megtartása esetén a vérzés ténye már ekkor felismerhető lett volna. Állította, az alperes alkalmazottai az egészségügyi törvényben rögzített dokumentációs kötelezettségüket is megszegték. Álláspontja szerint ugyanis az ápolási betétlap és az észlelési lap nem tekinthetők hiteles dokumentumnak, mivel azok egymásnak részben ellentmondó adatokat tartalmaznak, emellett az észlelőlap adatai hiányosak, tekintve hogy nem tartalmazzák a sikertelen vérnyomásmérést, valamint a bejegyző nevét és a bejegyzés időpontját sem. Kifogásolta továbbá, hogy a császármetszést követően elrendelt teljes vérkép nem készült el.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kifejtette, a felperes gyógykezelésében résztvevő alkalmazottai az elvárható gondossággal, a szakmai, etikai szabályok és irányelvek betartásával jártak el, nem tanúsítottak olyan jogellenes, felróható magatartást, amely a felperes kártérítési követelését megalapozná. Kiemelte, a felperes állapotára vonatkozó, 2011. július 17-én 15 óráig rögzített adatok nem igazolták, hogy műtét utáni utóvérzés következett be, az erre utaló tünetek csak 15 óra után voltak észlelhetők, ekkortól azonban alkalmazottai a szükséges intézkedéseket haladéktalanul megtették. Állította, a felperesnél végzett vizsgálatok, egészségügyi mérések eredményeit az orvosi dokumentumok hitelesen tartalmazzák, az észlelési lapon és az ápolási betétlapon szereplő bejegyzések valósak. Nem vitatta, hogy az ügyeletes orvos mulasztott, amikor a nővér jelzése alapján csak telefonon rendelt gyógyszert és személyesen nem vizsgálta meg a felperest, álláspontja szerint azonban ez a mulasztás nem áll okozati összefüggésben a felperes egészségkárosodásával, ekkor ugyanis a vérzés ténye még nem volt felismerhető. Állította, munkaszüneti napon alakult ki a felperesnél a DIC szindróma, amikor a belső szabályzat szerint nem volt kötelező délutáni vizitet tartani az ügyeletes orvosnak.