BH+ 2006.10.465 A munkáltató tudtával, a munkakörbe tartozó feladatok ellátása érdekében végzett túlmunka ellenértéke a közalkalmazottat a havi illetményén felül megilleti [Mt. 126. § (1) bekezdés, 147. § (1)-(2) bekezdés].

A felperes keresetében a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását, továbbá túlmunkavégzés ellenértékének megfizetését kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest a felperes javára 51 917 forint túlmunkadíj megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2004. május 27. napjától állt az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban adminisztrátor munkakörben. Kinevezésében 90 napos próbaidőt kötöttek ki. A felperes 2004. július 28-án közalkalmazotti jogviszonyának 2004. augusztus 24. napjával történő megszüntetését kérte. Tényként állapította meg a bíróság, hogy felperes a jogviszonya fennállása alatt 97 óra 40 perc túlmunkát végzett, amelynek a terhére igénybe vett egy szabadnapot (8 órát) beszámítva 89 óra 40 perc túlmunka ellenértékét igényelte a perben.

A munkaügyi bíróság a tanúvallomások alapján a felperes túlmunkadíj iránti keresetét alaposnak találta, mert bár a túlmunkavégzést az alperes nem rendelte el, annak elvégzése a munkáltató érdekében volt szükséges és indokolt.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes túlmunkadíj megfizetésére vonatkozó keresetét elutasította. A túlmunkavégzés tényét elfogadva a bíróság azt vizsgálta, hogy a túlmunka végzésére a felperes vagy az alperes érdekkörében került-e sor.

A megyei bíróság a tanúk vallomásából arra következtetett, hogy a túlmunkavégzést a felperes gyakorlatlansága tette szükségessé, ez pedig nem az alperes érdekkörében felmerült ok volt. Mivel a próbaidő alatt a felperesnek megfelelő rutinra, gyakorlottságra kellett volna szert tenni munkaköre ellátásához a munkaköréhez tartozó feladatok elvégzése végett, a saját érdekkörében felmerült okból került sor a túlmunkavégzésre.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, azaz alperesnek a túlmunkadíj megfizetésére való kötelezését kérte az Mt. 127. §-ába és 147. §-ába ütköző jogszabálysértésre hivatkozva. Vitatta, hogy a túlmunkavégzésre a saját érdekében került sor, mert amennyiben nem végzett volna túlmunkát, úgy a másnapi munkaindítás csúszott volna, és néhány napon belül a munkáltató működésének ellehetetlenüléséhez vezetett volna ez a helyzet, mivel nem volt más személy, aki az elmaradt munkát elvégezte volna. Ily módon a túlmunka egyértelműen a munkáltató érdekkörébe tartozóan történt.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Vitatta a túlmunkavégzés megállapíthatóságát a jelenléti ívek alapján, állította, hogy felperes a munkáltató érdekkörében túlmunkát nem végzett.

A felülvizsgálati kérelem alapos.