A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20875/2017/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §] Bírók: Kepesné dr. Bekő Borbála, Lukács Zsuzsanna, Vasady Loránt Zsolt

Fővárosi Ítélőtábla

17.Pf.20.875/2017/3-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Tóth Éva Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe, ügyintéző: dr. Tóth Éva ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, az Asztalos Ügyvédi Iroda (I-II. rendű alperesi képviselő címe) által képviselt I. rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű, a személyesen eljárt III. rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértése iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2017. február 16. napján meghozott 22.P.21.181/2016/15. számú ítélete ellen a felperes részéről 16. és 20. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. és II. rendű alperesnek személyenként 50.000 (Ötvenezer) - 50.000 (Ötvenezer) forint másodfokú perköltséget.

A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 400.000 (Négyszázezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a B. Kft. az I. rendű alperes édesapja és annak testvére, R. L., valamint utóbbi idősebbik lánya tulajdonában állt. A két család kapcsolata megromlott. 2012. január 2-án létrejött egy megállapodás, mely alapján a R. L.-ék tulajdonában álló 50%-os üzletrészt eladják a testvére részére 20.000.000 forintért, azonban 2012 januárját követően a kialkudott összeget az eladók kevésnek találták. A malom területén keresztül szolgalmi úton lehet eljutni R. L. házáig, ahol leánya és az akkori élettársa (a későbbiekben férje), jelen per felperese lakik. 2013 szeptemberének egyik estéjén 21.00 óra körül egy alkalmazott akként közelítette meg a malmot, hogy reflektorral bevilágított a felperesékhez.

2013. december 3-án délután R. Z. és a felperes megjelentek a malom épületében és közölték az I. rendű alperessel, hogy az nem megfelelően működik és ezért leállítják. Felszólításra távoztak, majd ismét visszatértek. Ekkor dulakodás alakult ki a malomban dolgozó alkalmazott, III. rendű alperes neve III. rendű alperes és a felperes között. Az időközben megérkező K. S. II. rendű alperest majd az I. rendű alperest is érte egy-egy ütés a felperes részéről. Másnap a felperes R. Z.-vel és R. L.-lel ismét megjelent a malomnál, hogy azt leállítsák.

Az I. és II. rendű alperesek a csatolt orvosi látlelet szerint 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek. Az I. rendű alperes feljelentést kívánt tenni R. Z. és a felperes ellen, mivel beavatkoztak a malomvásárlási ügybe, a malomba folyamatosan bejártak, ellenszolgáltatás nélkül terményeket vittek el és a B. Kft. kukájában helyezték el a kommunális hulladékot. Könnyű testi sértés miatt magánindítvánnyal élt az I. rendű alperes a felperessel szemben, míg a II. rendű alperes a magánindítványában a könnyű testi sértés mellett zaklatásra is hivatkozott.

A ... Rendőrkapitánysága a ... szám alatti ügyében a zaklatás vétségének megalapozott gyanúja miatt ismeretlen tettessel szemben folytatott nyomozást megszüntette. A könnyű testi sértés iránti ügyet pedig áttette a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Ráckevei Járásbírósághoz. Az alperesek a nyomozást megszüntető határozat ellen panasszal éltek, melynek elutasítását az ügyészség azzal indokolta, hogy hosszan tartó eldurvult családi tulajdoni vita eredményezi az indulat-vezérelt kijelentéseket és cselekedeteket a felek részéről. A panaszt az ügyészség - egyebek mellett - azért is megalapozatlannak találta, mert I. rendű alperes neve ugyan tiltotta, de a hozzátartozói viszonyra figyelemmel hallgatólagosan eltűrte, hogy a malomból R. Z. terményeket vigyen magával. 2014. április 7-én a felperest gyanúsítottként hallgatták volna meg a Ráckevei Járásbíróságon, ahol a büntető bíróság a Be. 511. § (1) bekezdése alapján az eljárást megszüntette az 1.B.544/2017/7. számú ügyben, mivel a magánindítvány előterjesztői a tárgyaláson nem jelentek meg és a távolmaradásukat előzetesen ki sem mentették.

A felperes keresetet terjesztett elő az alperesekkel szemben, melyben kérte, hogy állapítsa meg a bíróság, hogy az alperesek megsértették a jóhírnevét. Kérte kötelezésüket bocsánatkérés útján történő elégtételadásra, továbbá 5.000.000 forint nemvagyoni kártérítés megfizetésére.

Kérelme ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy azzal sértették meg a jóhírnevét az alperesek, hogy hamis vádak, koholt bizonyítékok alapján őt feljelentették, másrészt a büntető ügy tárgyalására nem mentek el, így nem tisztázódhatott az ő ártatlansága a magánvádas ügyben, ami őt lelkileg megviseli. Hivatkozott arra is, hogy a büntetőügyből kifolyólag többször meg kellett jelennie a Ráckevei Járásbíróságon, az számos elfoglaltságot eredményezett, mindezekből pedig egyértelmű, hogy nem vagyoni kára keletkezett. A történtek miatt nem tud aludni, nincsen étvágya és az utóbbi időben munkát kapnia sem sikerült.

Az I. és a II. rendű alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségeikben történő marasztalását kérte. Érdemi védekezésükben előadták, hogy a jóhírnév megsértése körében alaptalanul hivatkozik az általa előadott kereseti tényállásra a felperes, ugyanis minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a büntetőeljárás kezdeményezésére éppen az ő magatartása adott okot. A nyomozó hatóság egyébként is hivatalból észlelte a történteket, ők maguk pedig csak a tényeket adták elő. A kereseti kérelem jogalapjának hiányában annak elutasítását indítványozták.

A III. rendű alperes érdemi védekezést nem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. és II. rendű alperesek részére egyetemlegesen 200.000 forint perköltséget, az állam javára pedig 300.000 forint le nem rótt kereseti illetéket.

Határozata indokolásában a perbeli események időpontját vizsgálva akként foglalt állást, hogy a kereseti kérelem mikénti elbírálására a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a későbbiekben: régi Ptk.) 78. § (2) bekezdése az irányadó, miszerint a jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő valótlan tényt állít, híresztel vagy való tényt hamis színben tüntet fel. Mindemellett azzal érvelt, hogy a büntető eljárásjogi rendelkezések alapján bűncselekmény elkövetése miatt bárki tehet feljelentést, melynek nyilvánvalóan ki kell terjednie mindazokra a tényállításokra, amelyek a bűncselekmény elkövetését valószínűsítik. Az egységes bírói gyakorlatra, a BH2009. 214. számú eseti döntésre utalással kiemelte, hogy önmagában nem alapoz meg személyiségvédelmet a feljelentés még abban az esetben sem, ha a feljelentő egy konkrét személyt gyanúsít, a büntetőeljárás pedig nem vezet a megnevezett bűnösségének megállapításához.