BH+ 2006.4.158 Személyhez fűződő jogok megsértése esetén a sérelmet szenvedett fél az általános szabályok szerint igényelhet kártérítést. Bizonyítania kell, hogy őt a jogsértéssel releváns okozati összefüggésben vagyoni vagy nem vagyoni kár érte [Ptk. 84. §, 339. §].

A felperesek üzemeltették (1999. évben) a tulajdonukban álló H., K. u. C. számú ingatlanban az F. elnevezésű sörözőt.

Az alperes műsorszolgáltató tevékenysége keretében az F. című magazinműsorban hozta nyilvánosságra az előző napokban H.-án készített riportjait. A riportokban arról tudósított, hogy H.-án rendőri túlkapások történnek, esetenként a rendőrök durván bántalmazzák a gyanúsítottakat. Az adás H.-án nagy visszhangot váltott ki, az elhangzottak miatt a helyi rendőrség tevékenységét az illetékes belügyi szervek is vizsgálták.

1999. márciusában egy helyi lakos sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmény kapcsán a nyomozóhatóság gyanúja V. J. nevű személyre terelődött, emiatt nála házkutatást tartottak, és gyanúsítottként a rendőrség hivatalos helyiségében kihallgatták. Ezt követően V. J. - ismerősén keresztül - az alpereshez fordult, azt állítva, hogy kihallgatása során őt a rendőrök bántalmazták. Az alperes riportere 1999. március 17-én H.-ra utazott és kapcsolatot vett fel a panaszosokkal. Megtudta, hogy a helyi rendőrök az F. sörözőben töltik szabadidejüket, ezért elhatározta, hogy a rendőröknek a gyanúsítottakkal szemben - nyilvános helyen - tanúsított magatartását rejtett kamerával rögzíti. Ennek érdekében V. J.-ét és egy másik riportalanyát (R. I.-t) rábeszélte, hogy menjenek be a sörözőbe, ahol egyik munkatársa már korábban - rejtett kamerával - helyet foglalt. Nevezettek felkeresték a sörözőt, ahol több, szolgálaton kívül lévő rendőr is tartózkodott. Az egyik rendőr vitát kezdeményezett R. I.-vel és V. J.-vel, amely kölcsönös szóváltássá, majd dulakodássá fajult. A dulakodás közben a vitában részt vevő rendőr ököllel megütötte V. J. fejét, aki az ütést viszonozta. A dulakodásnak a sörözőben jelenlévő - ugyancsak szolgálaton kívüli - rendőrök vetettek véget. Az alperes rejtett kamerával készült felvételén ezek az események kerültek rögzítésre. Az I. r. felperes akkor szerepel a felvételen, amikor a verekedőket szétválasztják. A felvétel őt úgy mutatja be, hogy szemléli a verekedők szétválasztását. A II. r. felperes azonban a felvételen egyáltalán nem látható, mert az események idején nem tartózkodott a sörözőben.

A verekedés miatt büntetőeljárás indult, amelynek során az I. r. felperest és a felperesek fiát, M. T.-t tanúként hallgatták ki. Az I. r. felperes és M. T. vallomásában tagadta, hogy a sörözőben verekedés volt. Emiatt velük szemben is büntetőeljárás indult. A H.-B. Megyei Bíróság ítéletével I. r. felperes és M. T. bűnösségét büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás büntettében, a verekedő rendőr bűnösségét garázdaság és könnyű testi sértés vétségében állapította meg. Az L. B. jogerős ítéletével a verekedő rendőr bűnösségét megállapító részében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, az I. r. felperes főbüntetését pedig pénzbüntetésre enyhítette.

Az alperes a rejtett kamerával készült felvételt - vágott és szerkesztett formában - az F. című műsor két adásában sugározta. A műsorban elhangzott, hogy a felvétel a F. sörözőben készült. Az adásban közöltek miatt H. város lakossága felháborodott, demonstrációt szervezett, amelyen az alperes magatartását provokációnak minősítette és elítélte. A műsorral az önkormányzat is foglalkozott, határozatot is hozott, amelyben az alperes magatartását jogsértőnek minősítette. A helyi lakosok és a képviselőtestület tagjai számára a műsorban megnevezett F. söröző alapján beazonosítható vált a felvétel - felperesek tulajdonában álló - helyszíne.

A felperesek keresetükben eredetileg 100 000 000 forint kártérítés megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Pontosított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes a felvétel készítésével és nyilvánosságra hozatalával az I. r. felperes képmásával visszaélt. Álláspontjuk szerint a felvétel alapján a nézőkben az a benyomás alakult ki, hogy az I. r. felperes a sörözőben történtekkel egyetért, illetve azzal azonosul. A helyi lakosok ezért azt feltételezték a felperesekről, hogy a felvételek készítését ellenszolgáltatás fejében engedélyezték. Ezzel az alperes az I. r. felperes becsületét (emberi méltóságát) és jó hírnevét megsértette. Az I. r. felperes (férj) megítélése az adott környezetben kedvezőtlenül befolyásolja házastársa, a II. r. felperes megítélését is, a felvétel nyilvánosságra hozatalával tehát az alperes a II. r. felperes becsületét és jó hírnevét is megsértette. Miután az alperes magatartása miatt társadalmi szerepvállalásuk egy időre ellehetetlenült, leszállított keresetükben 10 millió forint összegű nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérték az alperes kötelezését.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felvételen az I. r. felperes nem ismerhető fel, a II. r. felperes pedig nem szerepel. Miután a felperesek a felvételen nem beazonosíthatók, a felvétel nyilvánosságra hozatalával személyhez fűződő jogaikat nem sértette meg. A felperesek kártérítés iránti igényét jogellenes magatartás és a kár bizonyítottsága hiányában kérte elutasítani.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperesek tulajdonát képező h.-i F. sörözőben rejtett kamerás felvétel elkészítésével és nyilvánosságra hozatalával az I. r. felperes képmáshoz fűződő személyiségi jogát, a felvételnek az F. című műsorban történő sugárzásával az I. és II. r. felperes jó hírnevét megsértette.

Egyúttal eltiltotta az alperest a felvétel újbóli sugárzásától és az alperest az I. r. felperes javára 500 000 forint, a II. r. felperes javára 200 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Az ezt meghaladó keresetet elutasította és a felpereseket 300 000 forint perköltség, valamint az állam javára 700 000 forint le nem rótt illeték, az alperest az állam javára 50 000 forint le nem rótt illeték megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság a csatolt videofelvétel alapján megállapította, hogy az I. r. felperes a felvételen felismerhető. Miután a felvétel elkészítéséhez és nyilvánosságra hozatalához az I. r. felperes nem járult hozzá, a Ptk. 80. § (1) és (2) bekezdése alapján megállapította, hogy az alperes az I. r. felperes képmásával visszaélve jogsértést követett el. Az elsőfokú bíróság a felvétel alapján azt is megállapította, hogy az I. r. felperes képmásának az adott módon való közzététele önmagában nem alkalmas negatív értékítélet kiváltására. A sörözőben lezajlott esemény - a dulakodás és verekedés - nyilvánosságra hozatala azonban alkalmas volt arra, hogy a felperesekről negatív vélemény alakuljon ki. Az alperes szándéka és az események bemutatása szempontjából indifferens volt, hogy a cselekmény hol (melyik sörözőben) valósult meg, ehhez képest szükségtelen volt a söröző nevének megemlítése. A helyszín megnevezése következtében a felvétel közzététele a felperesek jó hírnevének megsértését eredményezte. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesek becsülete, emberi méltósága az alperes magatartása miatt nem csorbult. A jó hírnév megsértése miatt alkalmazta a jogsértésnek a felperesek által kért objektív jogkövetkezményeit. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperesek számára a rejtett kamerás felvétel sugárzása nem vagyoni kárként érvényesíthető hátrányt okozott, mert a felperesek az ország nyilvánossága előtt - akaratuktól függetlenül - egy olyan történet közvetlen és közvetett szereplőivé váltak, amelynek negatív a társadalmi megítélése. A felperesek nem vagyoni kárát mérlegeléssel állapította meg.