BH 1994.12.670 I. Nincs eljárási jogi lehetősége annak, hogy a bíróság az alperes öröklésből való kiesését erre irányuló kereseti kérelem nélkül hivatalból állapítsa meg [Ptk. 601. § (2) és (3) bek., Pp. 215. §].

II. A házastárs javára szóló végrendelet érvénytelenségének, illetőleg a házastárs öröklésre való érdemtelenségének megállapítására irányuló kereset sikertelensége esetén a bíróságnak tájékoztatnia kell a törvényes örököst, hogy keresetét a házastárs öröklésből való kiesésének megállapítása iránt is kiterjesztheti [Pp. 146. § (3) bek.*].

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes T. J. örökhagyó 1981. június 27-én kelt írásbeli magánvégrendelete alapján nem örökölhet. Az ítélet indokolása szerint az örökhagyó az alperessel 1981. június 6-án kötött házassága fennállása alatt, 1981. június 17-én alkotott írásbeli magánvégrendeletében minden ingó és ingatlan vagyoni örököséül az alperest nevezte meg. Az örökhagyó és az alperes házasságát azonban a bíróság 1982-ben jogerősen felbontotta. Az örökhagyó - aki 1991. március 17-én hunyt el - utóbb a végrendeletet nem vonta vissza. Az örökhagyó gyermeke, a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a végrendelet a kereseti kérelmében hivatkozott okból érvénytelen lenne; nem nyert ugyanis bizonyítást, hogy az alperes tisztességtelen befolyással vette rá az örökhagyót a végrendelkezésre [Ptk. 649. § (1) bek. c) pont]. Nem volt megalapozott a felperesnek az alperes öröklésre való érdemtelenségére történt hivatkozása sem, nem tudott ugyanis olyan magatartást megjelölni, amely a Ptk. 602. §-ában foglaltak szerint érdemtelenséget eredményezett volna. "Észlelte azonban a bíróság hogy az alperes kiesik az öröklésből a Ptk. 601. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel. Az életközösség megszakadása előtt tett végintézkedés alapján nem örökölhet ugyanis az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn, kivéve, ha a körülményekből az következik, hogy az örökhagyó végintézkedését azért nem vonta vissza, mert házastársát az életközösség megszakadása ellenére is juttatásban kívánta részesíteni." Ezért a bíróság a kiesés bekövetkezését megállapította.

A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban, hogy a felperes által felhozott okból a végrendelet érvénytelensége nem volt megállapítható, és megalapozatlan az érdemtelenségre irányuló kereseti kérelem is. Eljárási szabályt sértett azonban az elsőfokú bíróság akkor, amikor a Pp. 215. §-ának az érdemi döntés korlátaira vonatkozó rendelkezését figyelmen kívül hagyta, és a jogi képviselővel eljáró felperes kereseti kérelmein túlterjeszkedve a Ptk. 601. §-ának (2) bekezdése alapján állapította meg az alperes öröklésből való kiesését. "Mindezekre tekintettel a megyei bíróság a Ptk. 601. §-ában foglalt rendelkezésekre alapított indokolást figyelmen kívül hagyva megállapította, hogy a felperes keresete alaptalan, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította." A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és a sérelmezett határozat megváltoztatásával a törvénynek megfelelő határozat hozatalát kérte. Elsődlegesen azzal érvelt, hogy kereseti kérelme valójában örökrésze kiadására irányult, és abban - mint többen a kevesebb - benne foglaltatik az alperes öröklésből való kiesésének megállapítására irányuló kérelem is. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy ha a kereseti kérelmek nem merítették ki az őt megillető jogokat, erre a bíróságnak őt figyelmeztetnie kellett volna.

A felülvizsgálati kérelem az alábbi körben megalapozott. A Ptk. 601. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a házastársak között az öröklés megnyílásakor életközösség nem állott fenn, az örökhagyó házastársának az öröklésből való kiesésére csak az hivatkozhat, aki a házastárs kiesése folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől, illetőleg más tehertől mentesülne. E rendelkezésből következik, hogy a házastárs kiesését nem lehet hivatalból figyelembe venni, az csak akkor vizsgálható, ha arra az érdekelt hivatkozik. Ennek egyik következménye, hogy a kiesés megállapítása iránti igény önálló kereseti kérelem, amelyet az érdekeltnek - esetleges egyéb kereseti kérelmei mellett - kifejezetten elő kell terjesztenie.