BH 2006.3.75 Hivatalos személy ellen, több emberen elkövetett emberölés kísérlete helyett hivatalos személy elleni erőszak és életveszélyt okozó testi sértés kísérlete állapítandó meg, ha a több személlyel dulakodó terhelt, az egyik sértettől megszerzett lőfegyverrel nem célzott lövést ad le, és ölési szándékára nem lehet következtetni [Btk. 13. §, 16. §, 166. § (2) bek. e) és f) pont, 170. § (5) bek., 229. § (1) bek.].

A Megyei Bíróság a 2003. december 10. napján kihirdetett ítéletével R. A. terheltet hivatalos személy ellen, több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt 13 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogva tartás beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről is.

A megállapított tényállás lényege szerint a kettős állampolgár terhelt a vele szemben külföldön kiszabott több évi szabadságvesztés letöltése elől 2001 októberében Magyarországra, a S.-on lakó édesanyjához menekült.

A külföldi igazságügyi hatóságok kérelme alapján a magyar rendőrség illetékes szervei elfogatóparancsot bocsátottak ki ellene, majd tartózkodási helyének megállapítása után akciót szerveztek az elfogására.

Az ORFK beosztottjai mindannyian hivatásos rendőrök, ún. "kommandósok" 2002. január 30-án reggel 8 óra 20 perckor megkülönböztető jelzést használó gépkocsikkal érkeztek a családi házhoz, ahol a terhelt tartózkodott, és körülvették azt. Fekete ruházatukon nagy betűkkel, jól olvasható sárga színű "Police" és "ORFK" felirat volt; fegyverzetük marok-lőfegyverből és nagy tűzgyorsaságú, másodpercenként 25 lövés leadására képes géppisztolyból állt, amit hordheveder tartott a felső testükön.

A ház körbevétele után az akció parancsnoka, H. J. hadnagy hangosbeszélőn több esetben felszólította a bent tartózkodókat - és név szerint a terheltet is - a ház elhagyására, de ennek csak a terhelt édesanyja és féltestvére tett eleget.

Közben H. J. már parancsot adott az udvarra történő behatolásra, majd - mivel észlelték, hogy egy fehér ruhás, szemüveges férfi az épület emeleti szintjén mozog - újabb, a terhelthez intézett eredménytelen felszólítás után a házba történő behatolásra is. A helyszínre érkezésüktől számítva ekkor már kb. 15 perc eltelt.

A behatolást végrehajtó egység tagjai a már említett H. J.-n kívül G. A. rendőr főhadnagy, Sz. J. rendőr százados, M. L. rendőr zászlós, és Zs. Z. rendőr törzszászlós voltak; akik mindannyian felvették a gázálarcot is.

M. L. feladata az volt, hogy társai tevékenységét fegyverrel biztosítsa, ezért ő a marok-lőfegyverét csőre töltve, lövésre készen végig a kezében tartotta.

A behatolás után a rendőrök a nappaliból a dolgozó szobán át egy előtérbe jutottak, ahol az emeletre vezető lépcsőfeljáró előtt Zs. Z. megállt.

Társai egy folyosórészre mentek tovább, ahonnan H. J. Sz. J.-vel lement a garázsba, hogy átkutassák azt. G. A. és M. L. a folyosó végén, marok-lőfegyverüket is kézben tartva - G. A. pedig a nála lévő golyóálló pajzsot is maga előtt fogva - figyelték, biztosították a folyosó területét. Kb. másfél perc múlva hirtelen kivágódott a fürdőszoba ajtaja, és fehér ruhában, jobb kezét teste mellett szabadon, bal kezét maga mögött tartva - láthatóan vizes testtel - kilépett onnan a 181 cm magas, erős, izmos testalkatú terhelt.

A terhelt a ház emeletén tartózkodott, amikor látta, hogy a rendőrség körbevette a házat; hallotta a felszólításokat is. Elhatározta, nem adja meg magát; megpróbál ellenállni és megszökni. Magához vett egy 15 cm hosszú ún. tapétavágó kést, amiből egy 22 mm széles és 25 mm élhosszúságú - rendkívül élesre köszörült - penge "csúsztatható" ki. Ezután lement a fürdőszobába, ahol a zuhanytálca lefolyócsövét elzárva zuhanyozott; samponnal bekente a testét, majd a zuhany alól kiszállva egy áram alá helyezett hajszárítót a kb. 15 cm magasan álló vízbe bedobott. Ilyen előzmények után bal kezében a tapétavágó késsel kilépett a fürdőszobából és szembetalálkozott a tőle 2-2,5 méter távolságra lévő G. A.-val és M. L.-val.

G. A. felszólította a terheltet: "Rendőrség! Kezeket fel! Feküdjön hasra! Adja meg magát!"

A terhelt nem engedelmeskedett; a kést átvette a jobb kezébe és "nekitámadt" a pajzsot maga előtt tartó G. A.-nak, aki megpróbálta a terheltet a falnak szorítani. Ez nem sikerült, a terhelt a folyosón a kijárat felé szaladt. A lépcsőfeljáróban tartózkodó Zs. Z. a menekülő terhelt elé lépett, - s mivel a kezében lévő géppisztolyával lőni nem akart - azt két kézzel megragadta és azzal nagy erővel a terheltet a feje tetején megütötte, aki a kezében lévő késsel "Zs. Z. felé vágott". A kés a gázálarcban lévő sértett arcának bal oldalát találta el. A kis-közepes erejű behatás a járomív vetületében 1,5 cm-es metszett-vágott, vérző sérülést okozott, ami nyolc napon belül gyógyult.

Zs. Z. ezt követően még két ütést mért fegyverével a terheltre, de ezzel sem tudta megakadályozni a menekülésben. G. A. - ledobva a védőpajzsot - M. L.-val együtt a terhelt után szaladt. Az előtérben ekkor már Zs. Z. dulakodott a terhelttel; próbálta ártalmatlanná tenni, de nem sikerült, mivel a terhelt csapkodott, szúrt a késsel, másrészt nem talált fogást a testén, kicsúszott a kezéből. Odaérve G. A. is rávetette magát a terheltre, de közösen sem tudták megfékezni.

A terheltnek a megadásra történő felszólítását H. J. és Sz. J. is hallották; a garázsból ők is a földszintre szaladtak. Látták, hogy egy "földhöz közeli harc folyik" két társuk és a terhelt között, míg "fölöttük" állt és marok-lőfegyverét a dulakodókra tartotta M. L. Azonnal döntöttek, hogy a náluk lévő fegyvert nem használhatják, mert veszélyeztetik társaik és a célszemély életét, testi épségét. H. J. a marokfegyverét a ruhájába tette, ugyanúgy fegyver nélkül közelítette meg a dulakodókat Sz. J. is.

Sz. J. a térdénél átkarolta a terhelt mindkét lábát, hogy a földre kényszerítse. "Ez azonban nem vezetett teljes sikerre", mert a terhelt továbbra is igen nagy erővel védekezett; gyorsan mozgott, csúszott a teste és a késsel is szúrt, vágott feléjük.

H. J. a félig térdelő helyzetben lévő terhelt mögé lépett és hátulról próbálta őt megfékezni, azonban sem ujjának hátrafeszítése, sem az általa alkalmazott fojtófogás nem törte meg a terhelt ellenállását. Miközben az egyik lábával a kövezeten térdelő, másik lábát kinyújtva tartó H. J. a terhelt testét a saját felsőtestéhez szorítva nagy erővel végrehajtotta a fojtófogást, a terhelt "egy gyors mozdulattal hátracsapott a késsel" és megszúrta, megvágta H. J.-t a bal fültövénél. Neki 1 cm-es szúrt-metszett sérülést okozott, ami ténylegesen 8 napon belül gyógyult.

H. J. sértett érezve a szúrást, jobb kezével a nyakához kapott; "ezzel a fojtófogásból engedett", s ekkor a teste mellett hevederen lévő géppisztoly előremozdult, a mellére csúszott. Ezt használta ki a terhelt és szembefordulva H. J.-vel "bal kezével ráfogott" - az egyes lövésre állított - géppisztoly markolatára, s azonnal meghúzta az elsütő billentyűt. H. J. észlelve, hogy a terhelt ráfogott a markolatra, bal kezével megpróbálta megakadályozni a használatot, de csak annyit ért el, hogy a fegyver csövét lefelé nyomta a kövezet irányába. A terhelt így adta le az első lövést, ami az álló helyzetben lévő M. L. jobb lábszárát találta el. A lövedék a belboka felett 8 cm-re hatolt be a lábszárba, és a külboka felett ugyanilyen magasságban elhagyta azt. Vízszintesen, a homloksíkkal párhuzamosan haladt át a testen, s a lőcsatorna területén a csontok darabos, szilánkos törését, nyolc napon túli, ténylegesen 3-6 hónap alatt gyógyuló sérülést okozott. M. L. a lövéstől megroggyant, hátrább ugrált, végül a kövezetre esett.