A Székesfehérvári Törvényszék Pf.20770/2009/4. számú határozata kötelesrész kiadása tárgyában. Bírók: Hegyi Antalné, Márton Zoltánné, Nyírőné dr. Kiss Ildikó

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fejér Megyei Bíróság a dr. Rónai Ferenc pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek-, a Lévainé dr. Szijártó Mariann ügyvéd által képviselt I.rendű alperes és II.rendű alperes alperesek ellen kötelesrész megfizetése iránt indított perében a Székesfehérvári Városi Bíróság 11 .P.20.396/2008/32. számú ítélete ellen az alperesek által 33. és 37. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az I. és II.r. alpereseket, hogy -az államnak külön felhívásra személyenként fizessenek meg 142.500 (Egyszáznegyvenkettőezer-ötszáz) forint fellebbezési illetéket.

A bíróság megállapítja, hogy a párfogó ügyvéd által képviselt felperes a másodfokú eljárásban teljes egészében pernyertes, ezért a pártfogó ügyvédi díj fizetésére az alperesek kötelesek.

Ezen ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

A keresetnek helyt adó, és az alpereseket kötelesrész pénzbeli kiadására, és ennek kamatai megfizetésére kötelező elsőfokú ítélettel szemben benyújtott fellebbezésükben az alperesek az ítélet megváltoztatásával elsődlegesen a kereset elutasítását és perköltségük megtérítését kérték. Másodlagos fellebbezésükben kamatfizetési kötelezettségük kezdő napját a kötelesrész iránti igény előterjesztésének időpontját figyelembe véve 2008. június 9. napjában kérték meghatározni.

A fellebbezésükben állították, a helyesen megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság téves jogi következtetésre jutott, amikor úgy foglalt állást, hogy a felperes jogelődje a II.r. örökhagyó, leánya, az I.r. örökhagyó után kötelesrész iránti igényét érvényesítette volna. Álláspontjuk szerint a perben erre semmilyen bizonyíték nem merült fel, mert a jogelőd nem volt olyan állapotban, hogy nyilatkozatot tehessen. Miután pedig a II.r. örökhagyó gondnokság alá helyezési eljárása életében nem fejeződött be, puszta feltételezésnek tekinthető, hogy a részére kirendelendő gondnoka a kötelesrész iránti igényt mindenképpen érvényesítette volna.

Ezen felül a végrendeletnek a felperesi jogelőd magánszanatóriumi elhelyezése nem volt a feltétele, az csupán az I.r. örökhagyó által az alperesek édesanyja részére adott meghagyás volt, egyébként pedig nem a felperesi jogelőd kívánsága, hanem az I.r. örökhagyó elképzelése volt.

A II.r. örökhagyó a felperesi jogelőd ellátása a székesfehérvári Szociális Otthonban állapotának megfelelő volt, ezért a fent hivatkozottaknak a jogvita elbírálása szempontjából jelentősége nincs. Hivatkoztak még arra is, hogy a II.r. örökhagyó kötelesrész iránti igényét gyermekei közül a 2001. évben elhalt István utónevű fia után sem érvényesítette, amely körülményből is arra lehet következtetni, hogy leánya utáni hagyatékkal szemben sem volt ilyen igénye.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

Az alperesek fellebbezése alaptalan.