A Fővárosi Törvényszék Pf.637559/2017/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 81. §, 84. §, 164. §, 206. §, 239. §, 253. §, 355. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. §, 559. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) 12. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 39. §] Bírók: Bodor Krisztina, Haupt Egon, Póta Henriett

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.52184/2016/35., *Fővárosi Törvényszék Pf.637559/2017/5.*, Kúria Pfv.20982/2018/6. (BH 2020.3.68)

***********

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

43. Pf. 637.559/2017/5.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság dr. Schablauer Katalin ügyvéd (.fél címe1.) által képviselt felperes neve(felperres címe.) felperesnek képviselő neve jogtanácsos által képviselt alperes neve(alperes címe.) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2017. július 11-én kelt 3. P. 52.184/2016/35-1. számú ítélete ellen a felperes által 37. sorszám, az alperes által 38. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybehagyja.

Kötelezi a feleket, hogy fizessenek meg az állam javára külön felhívásra fejenként 200.000 (azaz kettőszázezer) Ft fellebbezési illetéket.

Meghaladó perköltségüket a felek maguk viselik.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

A felperes felesége fél1 2010. május 25-én az alperesi biztosított által vezetett jármű utasaként életét vesztette, amikoris a jármű a vasúti fényjelző készülék piros jelzése ellenére az átjáróba hajtva vonattal ütközött. A gépkocsivezető megszegte a KRESZ 39. § (3) bekezdését és 48. § (8) bekezdését, ezzel halált okozó közúti baleset gondatlan okozásának vétségét követve el - szól a gyanúsított halála miatt a nyomozás megszüntetéséről rendelkező határozat.

A baleset bekövetkeztekor a felperes 58 éves volt, házasságuk kb. 20 éve állt fenn, melyből három gyermekük született : Gyermek1 (17), Gyermek2 (15), Gyermek3 (12). A család vidéki otthonukban élt, a néhai dolgozott, a felperes rokkantnyugdíjas volt, a gyermekek tanulók. A család több ezer négyzetméteres földterületen gazdálkodott, jelentős állatállománnyal bírt. A családon belüli munkamegosztás alapján a felperes feladata főként a ház körüli fizikai munkák ellátására korlátozódott, míg felesége a háztartást vezette, illetve a gyermekek mindennapos nevelésével kapcsolatos teendőket látta el.

A néhai után gyermekei személyenként 7.000.000 Ft, szülei személyenként 2.500.000 Ft, testvére 2.000.000 Ft kártérítésben részesült.

A felperes keresetében 5.000.000 Ft, valamint annak 2010. május 25. napjától számított törvényes késedelmi kamatai megfizetését kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2.500.000 Ft-ot, valamint annak 2010. május 25. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatát, meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a feleket, hogy személyenként 150.000 Ft-ot fizessenek meg az állam javára külön felhívásra, a felperes továbbá 26.433 Ft, az alperes 41.073 Ft 15 napon belüli megfizetésére köteles az FTGH javára.

Az ítélet - Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban : rPtk.) 345. § (1) bekezdésére, 559. § (1) bekezdésére és a 2009. évi LXII. törvény 12. §-ára épülő - jogi indokolása szerint nem volt vitás, hogy a személyiséget ért károk miatti felelősség az alperesi biztosítottat terhelték, ahogy a helytállási kötelezettség az alperest. Az alperesi biztosított megsértette a felperes családi élethez, valamint testi és lelki egészséghez fűződő személyiségi jogát, mely 2,5 millió Ft nem vagyoni kárpótlás útján kompenzálandó.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok Pp. 206. § (2) bekezdése alapján történő mérlegelése alapján a következőket állapította meg. A felperes és néhai házastársa házassága fennállott, annak felbontása szándékára mutató jelek nem álltak fenn, a csupán formális házasság ténye bizonyítást nem nyert. A három közös gyermeket nevelő házaspár családi élete - gyermekeik iskoláztatása, sportolása, a felnőttek sajátos munkamegosztása, mindannyiukat érintő közös programok, a néhai egykori vérszerinti családjával való szoros kapcsolattartás mentén - a néhai hangsúlyos családösszetartó szerepe mellett működőképes volt, funkcionált, társadalmilag elvárt rendeltetését betöltötte, még ha a család működése objektív értelemben - a felperes tettlegessége miatt - harmonikusnak nem is volt tekinthető. A néhai tragikus halálát követően a család egysége megbomlott, a családon belüli szerepek megváltoztak, a felperes gyermekeihez és felesége egykori családjához fűződő kapcsolata negatív irányt vett.

Az ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezéssel élt, kérve annak megváltoztatását : a felperes a keresetnek történő helyt adást, az alperes a kereset elutasítását. Az alperes másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra új határozat hozatalára utasítását kérte.

Felperesi fellebbezés :

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat a józan realitás szűrőjén át vizsgálva a lényeges tényállási elemeket feltárta (a családszerkezetet, a kialakult életviteli modellt, a munkamegosztást, az egymás iránti elkötelezettséget, kötődést, mindazt, ami alapján megállapítható a sok szereplős családot ért veszteség), azonban alulértékelte a felperest ért sérelmeket.

Az egyszerű tanyasi család harmóniát nélkülöző működése egy más generációs, nagyvárosi értelmiség nézőpontjából nyert objektívnek mondott megállapítást. Márpedig a felperest ért nem ahhoz mérendő, hogy mások mit gondolnak ideális családmodellnek, hanem ahhoz, amit ő a feleségével huszon év alatt kialakított, s nekik aktuálisan és hosszú távra is megfelelt. Alap jellemvonásaik alapján vezérelten, két életét egymással összekötő ember alakítja ki családjuk működési modelljét, mely jelen viszonylatban azt jelenti, hogy egy domináns, szervező, extrovertált, magasabb érzelmi hőfokon működő nő találkozott egy befelé forduló, alacsony viszonyulási hőfokú, rigid férfival, akik ebben a rendszerben találták meg a fenntartható állandóságot. Az érzelmi kapcsolaton alapuló házasságban a három gyermeket nevelő házaspár személyiségüknek, jellemüknek és igényeiknek megfelelően olyan családi rendszert alakított ki, amelyben gyerekeiknek biztonságot nyújtva, egyértelmű szerepek és stabil jövőkép mellett zajlottak a hétköznapok. Mindenki tette a kialakult rendszer szerinti saját feladatát, számíthattak egymásra, a családtagok működő közösséget alkottak.