A Legfelsőbb Bíróság Bfv.140/2010/9. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 61. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 426. §] Bírók: Demeter Ferencné, Márki Zoltán, Varga Zoltán

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.III.140/2010/9.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2010. év június hó 1. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A rablás bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budai Központi Kerületi Bíróság 3.B.XI.1892/2004/21. számú és a Fővárosi Bíróság 24.Bf.XI.9296/2005/9. számú ítéletét a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás során felmerült 75.800 (hetvenötezer-nyolcszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Budai Központi Kerületi Bíróság a - II. rendű terhelt terhére is bejelentett fellebbezés alapján történt hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban - 2005. szeptember 5.-én kihirdetett 3.B.XI.1892/2004/21. számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében. Ezért őt 3 évi börtönbüntetésre és a Magyar Köztársaság területéről 3 évi kiutasításra ítélte.

Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2006. március 3.-án meghozott 24.Bf.XI.9296/2005/9. számú ítéletével az elsőfokú határozatot - a II. rendű terhelt tekintetében - akként változtatta meg, hogy a kiutasítás tartamát 5 évre súlyosította. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet büntetőjogi főkérdésekre vonatkozó rendelkezéseit, a II. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által helyesbített - tényállás, II. rendű terhelt cselekményére vonatkozó 1. pont alatti részének lényege a következő.

2000. augusztus 22.-én 15 óra előtt pár perccel a II. rendű és az I. rendű terhelt bement Budapest XI. kerületében lévő postahivatalba, ahol a három dolgozó éppen záráshoz készülődött. Mindkét terhelt egy-egy fegyvernek látszó tárgyat tartott kezében, amivel fenyegették a postahivatal dolgozóit az ott lévő pénz megszerzése érdekében.

Az I. rendű terhelt az ügyfélablaknál ülő egyik dolgozó felé pisztolynak látszó tárgyat tartott és pénz átadására szólította fel, majd az ügyféltérben maradva biztosította társát.

Eközben a II. rendű terhelt beugrott a munkaterületre, és az ott lévő két dolgozót a főpénztárba terelte, ahol őket és további egy dolgozót a bevétel átadására szólította fel, majd a kasszában lévő 160.796 forintot és 68 db 5.000 forintosból álló stancolt pénzt magához vett. Ezután a II. rendű terhelt a három dolgozót az öltözőbe terelte, majd társával elhagyta a postahivatalt.

Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a II. rendű terhelt társtettesként a Btk. 321. § (1) bekezdése szerinti rablás bűntettét valósította meg.

Az elsőfokú bíróság a Btk. 2. § értelmében az elkövetéskor hatályos büntetőtörvényt alkalmazta. A fegyvernek látszó tárggyal fenyegetés ugyanis az elbíráláskor már fegyveresen elkövetettnek, ekként súlyosabban - 5-10 évig terjedő fegyházbüntetéssel büntetendőnek - minősül. Ehhez képest pedig a végrehajtási fokozathoz kapcsolódó feltételes szabadságra bocsátás is az elkövetéskori büntetőtörvényben a kedvezőbb. Ennélfogva a II. rendű terhelttel szemben a kiutasítást is az elkövetéskor hatályos Btk. 61. § (1) és (3) bekezdése alapján alkalmazta.

A másodfokú bíróság a bűnösségre vont jogi következtetéssel és a cselekmény minősítésével, valamint az elkövetéskori büntetőtörvény alkalmazásával egyetértett.

Kifejtette, hogy a kiutasítás kapcsán az elbíráláskor hatályos Btk. 61. § (7) bekezdés a) pontja valóban kedvezőbb, mivel annak alapján a terhelt esetében a mellékbüntetés nem lenne alkalmazható. Ugyanakkor - álláspontja szerint - ez nem ellensúlyozza azt a hátrányt, amit a bűncselekmény elbíráláskori súlyosabb minősülése jelent. Összhatásában tehát nem enyhébb az elbíráláskori törvény.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a kiutasítás alkalmazása miatt, megváltoztatás és a mellékbüntetés mellőzése érdekében.

Indokai szerint 1992-ben hontalanként érkezett Magyarországra. Így az elsőfokú ítélet meghozatalakor már több mint 10 éve jogszerűen tartózkodott itt. Ehhez képest pedig - hivatkozva a Btk. 2. §-ára is - kiutasítása az elbíráláskor hatályos Btk. 61. § (7) bekezdésének a) pontjába ütközik, így törvénysértő.

A Legfőbb Ügyészség BF.584/2010. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.

Arra hivatkozott, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a Btk. időbeli hatályára vonatkozó 2. §-a csak egységesen alkalmazható. Az eljárt bíróságok pedig helyesen következtettek arra, hogy a II. rendű terhelt esetében az elbíráláskori büntetőtörvény egyedül a kiutasítás tekintetében enyhébb, összhatásában viszont nem.

A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a terhelt és védője felszólalásában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. A védő szerint azért lehetséges a jogerős határozat megváltoztatása, mivel - álláspontja szerint - nem szabható ki olyan mellékbüntetés, aminek személyi hatálya alá az elbíráláskor már nem tartozik a terhelt. Ez pedig a Btk. 2. §-ához fűződő következetes - a büntető törvényi rendelkezések összhatásán alapuló - ítélkezési gyakorlat mellett kivételes helyzet. Hivatkozott továbbá arra, hogy a kiutasítás törvényi feltételei az elbírálás óta is jelentősen változtak. A kiutasítás jelenleg már büntetés és nem mellékbüntetés, szabályozása következetlen.

Az ügyész a nyilvános ülésen szintén fenntartotta az átiratában foglaltakat, és kifejtette, hogy nincs lehetőség a védő szerinti érvek alapján eltérni a Btk. 2. §-ának alkalmazására vonatkozó töretlen bírói gyakorlattól.

A felülvizsgálati indítvány alaptalan.

Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. rendű terhelt esetében az elkövetéskor hatályos büntető törvény alkalmazásával kiutasítást szabott ki.

A büntető törvény időbeli hatályára, ekként az alkalmazandó törvényre vonatkozó Btk. 2. §-a alapján - főszabályként - a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni. Jelen ügyben utóbbinak van jelentősége.

Következetes ítélkezési gyakorlat, hogy az enyhébb elbírálás lehetőségét biztosító törvény kérdése kapcsán valamennyi, a terhelt személye és magatartása szempontjából meghatározó, büntetőjogi felelősségre vonatkozó rendelkezést egybevetve kell vizsgálni, és ennek eredményeként az adott törvény szerinti összhatását megállapítani. Az alkalmazandó büntető törvény pedig az lesz, amely összhatásában kedvezőbb a terheltre nézve. [EBH 1101.]