A Fővárosi Ítélőtábla Bf.128/2008/23. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 276. §, 277. §, 316. §, 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 331. §, 332. §, 338. §, 348. §, 351. §, 352. §, 353. §, 361. §, 363. §, 371. §, 372. §, 377. §, 381. §] Bírók: Kiss Sándor, Mató Ágnes, Tóth Éva

Fővárosi Ítélőtábla

1.Bf.128/2008/23.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten, 2009. év április hó 14. napján és 2009. év május hó 19. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt I. r. vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 18.B.477/2006/43. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg.

Az I. r. vádlottat 10 rb. társtettesként elkövetett közokirattal visszaélés vétsége (Btk. 277. § (1) bekezdés) és 4 rb. - 3 esetben társtettesként elkövetett -készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétsége (Btk. 313/C. § (7) bekezdés), a II. r. vádlottat 5 rb. társtettesként elkövetett közokirattal visszaélés vétsége (Btk. 277. § (1) bekezdés) és 3 rb. társtettesként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés (Btk. 313/C. § (7) bekezdés) vétsége miatt emelt vád alól felmenti.

Az I. r. és II. r. vádlottal szemben a 9 rb. társtettesként elkövetett közokirattal visszaélés vétségében bűnösséget megállapító rendelkezést hatályon kívül helyezi és a büntetőeljárást e vonatkozásban megszünteti.

Az I. r. és a II. r. vádlott 1 rb. társtettesként elkövetett rablás bűntetteként (Btk. 321. § (1) bekezdés, (3) bekezdés c./ pont) értékelt cselekményét 1 rb. lopás bűntettének (Btk. 316. § (1) bekezdés, (5) bekezdés b./ pont) minősíti.

Az I. r. vádlott büntetését 5 (öt) évi börtönre és 6 (hat) évi közügyektől eltiltásra, a II. r. vádlott büntetését 6 (hat) évi fegyházra és 7 (hét) évi közügyektől eltiltásra enyhíti.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet I. r. és II. r. vádlottak tekintetében helybenhagyja.

A másodfokú eljárás során felmerült 135.896 (egyszázharmincötezer-nyolcszázkilencvenhat) forint bűnügyi költségből I. r. vádlott 43.100,- (negyvenháromezer-egyszáz), II. r. vádlott 41.000 (negyvenegyezer) forintot köteles az államnak megfizetni. Az ezt meghaladóan felmerült 51.796 (ötvenegyezer-hétszázkilencvenhat) forint az államot terheli.

Az ítélet ellen a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához fellebbezésnek van helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság 2008. év január hó 25. napján kihirdetett 18.B.477/2006/43. számú ítéletében I. r. vádlott bűnösségét 5 rb. társtettesként elkövetett rablás bűntettében (Btk. 321. § (1) bekezdés, (3) bekezdés c./ pont), rablás bűntettében (Btk. 321. § (1) bekezdése), 4 rb. - ebből három esetben társtettesként elkövetett - készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében (Btk. 313/C. § (7) bekezdése) és 19 rb. - ebből tizennégy esetben társtettesként elkövetett - közokirattal visszaélés vétségében (Btk. 277. § (1) bekezdése) állapította meg, ezért a vádlottat - halmazati büntetésül - 7 évi börtönbüntetésre és 9 évi közügyektől eltiltásra;

II. r. vádlott bűnösségét 5 rb. társtettesként elkövetett rablás bűntettében (Btk. 321. § (1) bekezdés és (3) bekezdés c./ pontja), 3 rb. társtettesként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében (Btk. 313/C. § (7) bekezdése) és 14 rb. társtettesként elkövetett közokirattal visszaélés vétségében (Btk. 277. § (1) bekezdése) állapította meg. A vádlottat ezért, mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül - 8 évi fegyházbüntetésre és 9 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a II. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

A bíróság mindkét vádlottat az 1 rb. közokirattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól felmentette, illetve megszüntette az ellenük orgazdaság vétsége miatt indult büntetőeljárást.

A kiszabott szabadságvesztés büntetésébe beszámította a vádlottak által előzetes fogvatartásban eltöltött időt. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

A Fővárosi Bíróság ítéletét az ügyész mindkét vádlottal szemben tudomásul vette. Az ítélet ellen I. r. vádlott védője, továbbá II. r. vádlott és védője jelentettek be fellebbezést a kiszabott büntetések enyhítése érdekében.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.556/2006/3. számú átiratában a Fővárosi Bíróság ítéletének mindkét vádlott tekintetében történő helybenhagyását indítványozta.

A Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság ítélete ellen bejelentett védelmi fellebbezések elbírálására a Be. 361. §-a szerint nyilvános ülést tűzött ki, melyen az ügyész nem vett részt. A nyilvános ülésen az elsőfokú ítélet részleges megalapozatlanságára figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla bizonyítást rendel el, a nyilvános ülés elnapolása mellett az ügyet a Be. 363. §-a szerinti tárgyalásra tűzte ki, melyen az ügyész részt vett.

A másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítást követően a védők fellebbezéseiket fenntartották, a másodfokú tárgyaláson lefolytatott bizonyítás eredményeként is a tényállás helyesbítését tartották indokoltnak.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség másodfokú tárgyaláson részt vett képviselője a tényállás kisebb körű helyesbítése és kiegészítése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Bíróság ítéletét és az annak meghozatalát megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott keretek között felülbírálta. A felülbírálat nem terjedt ki a vádlottakat felmentő, illetve a büntetőeljárást megszüntető rendelkezésekre.

A büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek elsőfokú eljárásbeli megtartását vizsgálva a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság a büntetőeljárási törvény rendelkezéseit megtartotta, perrendszerű eljárást folytatott le.

Az elsőfokú ítéletben megállapított törvényi tényállást illetően a Fővárosi Ítélőtábla részbeni megalapozatlanságot észlelt (Be. 351. § (2) bekezdés a./ pont). A Fővárosi Bíróság ugyanis nem derítette fel kellően a tényállást, a vádlottak által a cselekmények elkövetéséhez használt Dormicum hatásmechanizmusát illetően, és az eljárásban erre vonatkozóan igazságügyi orvosszakértő kirendelésére sem került sor, a tényállásban a sértettek eszméletvesztésének megállapítása pedig nem volt kellően alátámasztott, miként a 1. számú sértett esetében az elsőfokú bíróság nem tulajdonított kellő jelentőséget az elvégzett toxikológiai vizsgálat eredményének. Ugyanígy nem kellően felderítettnek kellett tekinteni a tényállás 5. pontjában az elsőfokú bíróság álláspontjához képest jogi jelentőséghez nem jutó, viszont a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint megalapozottsága esetén büntetőjogi felelősséget megalapozó azt a megállapítást, hogy az 1. számú sértett okiratait a vádlottak a Dunába dobták.

A részleges megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 353. § (1) bekezdése értelmében bizonyítást rendelt el, és e bizonyítás keretében igazságügyi orvos szakértőt rendelt ki, majd szakértői véleménye előterjesztését követően a másodfokú tárgyaláson meghallgatta. Kihallgatta a vádlottakat, és az I. r. vádlott vallomására tekintettel tanúként ismételten meghallgatta a 2. számú sértettet sértettet.