A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22013/2009/11. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 293. §, 355. §] Bírók: Almásy Mária, Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.22.013/2009/11.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Szűcs Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.Tóth Erika ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 2.P.20.188/2005. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.816/2009/6. számú részítéletével elbírált perében a jogerős részítélet ellen az alperes részéről 62. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2010. május 26. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint térítsen meg az államnak külön felhívásra 36.000 (Harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket.

I n d o k o l á s

A felperes 2003. április 7-én közlekedési balesetet szenvedett, amikor a teherutóját vezetve az alperes biztosítottja által vezetett tehergépkocsi neki ütközött a forgalmi sáv szabálytalan változtatása közben, mert sávváltásnál nem biztosított elsőbbséget a felperesnek.

A balesetben sérült felperes keresetében a balesettel okozati összefüggésben bekövetkezett vagyoni és nem vagyoni kára megtérítésére kérte az alperes kötelezését.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 2.588.431 forint megfizetésére, továbbá 5 millió forint nem vagyoni kár után 2003. április 7-től, 155.000 forint közlekedési többletköltség után 2005. november 26-tól, 160.000 forint ápolás-gondozási költség után 2003. május 8-tól, 1.360.000 forint háztartási kisegítő többletköltség után 2005. november 26-tól, 124.000 forint kulturális többletköltség után 2004. augusztus 4-től, 317.600 forint energia költség után 2004. augusztus 11-től, 106.000 forint fogászati költség után 2003. július 14-től, 114.000 forint gyógyszer költség után 2004. július 1-től, 46.760 forint baleseti ruha és telefon költség után 2003. április 7-től, 135.000 forint élelemfeljavítási költség után 2003. október 7-től, 229.068 forint jövedelemveszteség után 2005. február 1-től a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatot. Kötelezte az alperest 2009. január 1-től háztartási kisegítő költségére havi 20.000 forint járadék megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes kárigénye összesen 7.747.428 forint összegben alapos, és mivel elismerte a felperes, hogy az alperes az ítélet hozataláig 5.198.997 forintot teljesített, a marasztalási összeget ezzel csökkentette.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az alperes is fellebbezett.

A másodfokú bíróság részítéletében megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és a marasztalási tőkeösszeget 7.600.428 forintban állapította meg, az ápolás-gondozási többletköltséget 13.000 forintra leszállította. Az elsőfokú bíróság ítéletének a 229.068 forint és ennek 2005. február 1-től számított kamatát meghaladó jövedelemveszteség, továbbá erőmegfeszítés címén előterjesztett keresetre és a perköltségre vonatkozó határozatot hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

Megállapította, hogy a részítélettel elbírált fizetési kötelezettségbe az alperes által teljesített összegek elszámolására a felperes jogosult.

A másodfokú bíróság helyesnek találta az elsőfokú bíróság döntését a fellebbezéssel támadott nem vagyoni kár, a közlekedési többletköltség, háztartási kisegítő, kulturális többletköltség, energia többletköltség, fogászati költség, gyógyszer költség, ruha, telefonkár, élelemfeljavítás költsége tekintetében, az ápolás, gondozás költségét azonban leszállította 13.000 forintra. Az alperes teljesítésének elszámolása körében az volt az álláspontja, hogy a felperes jogosult az alperes peren kívüli részteljesítésének az elszámolására és a bíróságnak "arra volt lehetősége, hogy a felperes keresetét, kártérítési igényét, azon belül az egyes tételeket elbírálva, az így meghatározható kártérítési összeg és kamatai megfizetésére kötelezze az alperest annak megállapítása mellett, hogy az így meghatározott fizetési kötelezettségbe az alperes által teljesített összegek elszámolására a felperes jogosult".

A jogerős részítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak részbeni, vagy teljes megváltoztatását és az elsőfokú bíróság új tárgyalásra történő utasítását kérte. Az alperes hivatkozott arra, hogy az alperes terhére téves marasztalás történt, mert a jogerős ítélet rendelkezéséből "úgy tűnik, mintha az alperes 2003. április 7-én bekövetkezett baleset óta egyetlen fillért sem fizetett volna a felperesnek". Álláspontja szerint a teljesítés a követelést megszünteti, ez az elv azonban a perben nem érvényesült. Kifogásolta a felperes feljogosítását az alperes által teljesített összegek elszámolására, valamint azt is, hogy nem jelölte meg a döntés, hogy az alperes teljesítéséből mely összegeket, milyen teljesítési dátummal kell figyelembe venni az elszámolásnál, a kamatok fizetése pedig nem került megállapításra. A Ptk. 360. §-ának (3) bekezdését a kártérítési követelésekre megfelelően alkalmazni kell, a Ptk. 293. §-a pedig nem alkalmazható automatikusan. Véleménye szerint a Ptk. 290. §-ának (1) bekezdése alapján - bár nem vitásan a kártérítés esetén nem több tartozás áll fenn, csak több jogcímen kell fizetni - a kártérítési ügyekben megfelelően kell alkalmaznia Ptk. 360. §-ának (3) bekezdését, ez azonban nem zárja ki, hogy a kötelezett rendelkezése szerint történjen az elszámolás. A felperesnek nem megállapítási keresetet kell előterjesztenie, hanem a meg nem térített kárát kell érvényesíteni. Hivatkozott arra is, hogy a bíróság nem döntötte el a jogvitát és ezzel sérült a Pp. 1. §-ában megfogalmazott törvényi cél.