A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.362/2016/8. számú határozata becsületsértés vétség tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 338. §, 381. §, 385. §, 387. §, 397. §, 398. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 65. §, 226. §, 227. §, 459. §] Bírók: Hegedűs István, Katona Tibor, Nikula Valéria

Fővárosi Ítélőtábla

12.Bhar.362/2016/8.

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Szegeden, 2017. május 23. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétsége miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2016. szeptember 15. napján kihirdetett 23.Bf.6859/2016/8. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

A vádlott bűnös: folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétségében [Btk. 227. § (1) bekezdés a) és b) pont].

Ezért a vádlottat próbára bocsátja.

A próbaidő tartamát 2 (kettő) évben határozza meg.

Egyebekben a másodfokú ítéletet helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a harmadfokú eljárásban felmerült 22.111.- (huszonkettőezer-egyszáztizenegy) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2016. január 12. napján kihirdetett 19.B.30.810/2015/18. számú ítéletével vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 227. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétségében, ezért a korábbi 20.B.14.398/2013/30. számú ítéletének próbára bocsátást kimondó rendelkezését hatályon kívül helyezte, a próbára bocsátás megszüntetése mellett az ott elbírált, a Btk. 226. § (1) és (2) bekezdés b) pontja szerinti rágalmazás vétsége miatt is - halmazati büntetésül - 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az egy napi tétel összegét 1.000.- forintban állapította meg, és az így kiszabott 100.000.- forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén történő szabadságvesztésre való átváltoztatásáról is rendelkezett. A bűnügyi költséget az államra terhelte.

Az első fokú ítélet ellen a vádlott és a védő elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Törvényszék a 2016. szeptember 15. napján kihirdetett 23.Bf.6859/2016/8. számú ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a vádlottat az ellene a Btk. 227. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti folytatólagosan elkövetett becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette, a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést helybenhagyta. Kimondta, hogy a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költséget is az állam viseli.

A törvényszék másodfokú ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést az első fokú ítélet megváltoztatása és a vádlott felmentése miatt, helytelen jogkövetkeztetést sérelmezve és helyes jogkövetkeztetéssel az alapul vehető tényállásból a vádlott bűnösségére történő következtetés és jogkövetkezmény alkalmazása érdekében.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.744/2015/3. számú átiratában az ügyész fellebbezését fenntartotta és azt indokolta; eseti döntésekre és a 7/2014. (III.7.) AB határozat ide vágó rendelkezéseire, valamint egy korábbi AB határozatra is utalt, továbbá a 13/2014. (IV.18.) AB határozatra, mely utóbbi álláspontja szerint egyértelművé teszi azt a jogelvet, hogy az emberi méltóságból fakadó becsületvédelem az ún. közszereplőket, így az ügy sértettjét is megilleti. Ennél fogva helyes jogkövetkeztetéssel a vádlott bűnösségének megállapítása és jogkövetkezményének alkalmazása indokolt, nevezetesen pénzbüntetés kiszabására tett indítványt.

A védő a fellebbezési nyilvános ülésen a vádképviseletre kijelölt Szegedi Fellebbviteli Főügyészség ügyésze által fenntartott fellebbezés teljesítését ellenezte, és a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

Álláspontját védence által írásban megfogalmazott és a harmadfokú eljárás során benyújtott fellebbezési indokolással egyezően adta elő.

Az ügyész fellebbezése alapos.

Az elsőfokú és a másodfokú bíróság a bizonyítást a szükséges és lehetséges körben maradéktalanul lefolytatta, ennek eredményeképpen mindenben megalapozott tényállást állapított meg, amely a Be. 387. § (1) bekezdésében leírt harmadfokú felülbírálat szempontjából irányadó volt a harmadfokú bíróság számára.

A tényállást a másodfokú bíróság is megalapozottnak ítélte, ám abból irreleváns tényállási részt mellőzött. Az így mellőzött tényállási résszel tekintette mindenben irányadóvá az első fokú tényállást.