BH 2001.9.444 A társasház képviselete a tevékenység jellege folytán mind munkaviszonyban, mind megbízási viszonyban ellátható. A közös képviselőnek a társasház egyes szerveivel szemben fennálló kötelezettségéből nem következik, hogy a jogviszonya csak munkaviszony lehet, mert a megbízottként eljáró képviselő kötelmei ebből a szempontból ugyanazok [Mt. 76. §].

A felperest 1995. március 21. napján közös képviselőnek választotta meg az alperes közgyűlése. Ugyanazon év szeptember 26-án - április 1. napjától kezdődően - havi nettó 45 000 Ft illetményt állapított meg a felperesnek.

Az alperes közgyűlése 1996. augusztus 1. napjával az A. Vagyonkezelő Rt.-t bízta meg a közös képviselő teendőinek ellátásával.

A felperes 1997-ben munkanélküli járadék megállapítását kérte, de a Munkaügyi Központ a szükséges bizonyítékok hiányában nem fogadta el munkaviszonyként az alperesnél közös képviselőként eltöltött idejét. Ezt követően 1997 júliusában a felperes keresetet indított az alperes ellen a munkaviszonyának jogellenes megszüntetése miatt. A munkaviszony helyreállítása nélkül a kiesett időre járó és máshonnan meg nem térült munkabérének, valamint kéthavi keresetének megfelelő végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezért 593 211 Ft munkabér és kamata, valamint 150 000 Ft végkielégítés megfizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság szerint a felek között a munkaszerződés írásba foglalása nélkül munkaviszony jött létre. A munkaviszony fennállására abból következtetett, hogy az alperes könyvelését végző cég ezt a hatóságoknak bejelentette, a jogviszony megszűnésekor a szükséges igazolásokat kiadta. Az alperes nem az Mt.-ben előírt módon szüntette meg a felperes munkaviszonyát, de ez ellen a felperes hat hónapon túl nyújtotta be a keresetét, ezért munkabért csak a megelőző hat hónapra érvényesíthet, amiből le kell vonni a máshonnan megszerzett keresetét.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság a végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a pert hatáskör hiánya miatt megszüntette. A másodfokú bíróság szerint a felperes nem tudta kellően bizonyítani, hogy az alperessel munkaviszonyt létesített. A tanúvallomások nem erősítették meg, hogy a felek - különösen az alperes - szándéka munkaviszony létesítésére irányult. A munkabérből történő levonás önmagában nem elegendő a munkaviszony igazolására, ha azt más bizonyítékok nem támasztják alá. A felperes 1995. április 1-jétől ugyanazt a tevékenységet látta el, semmilyen körülmény nem utalt arra, hogy szeptember 1-jétől a felek a jogviszony jellegét meg kívánták változtatni. A felperes tisztában volt azzal, hogy a munkaviszonyt milyen jogszerű formában kell megszüntetni, ilyen intézkedést az alperes az egyik alkalmazottjával szemben maga is tett, ennek ellenére a saját ügyében ezt nem szorgalmazta, csak egy évvel később sérelmezte.