BH 1981.10.432 Az igazolási kérelmet benyújtó félnek a mulasztása vétlenségét nem kell pérrendszerűen bizonyítani. Elegendő, ha a mulasztó fél által felhozott körülmények objektíve alkalmasak arra, hogy a vétlenségére megalapozottan következtethessen a bíróság [Pp. 106. § (1) bek., 109. § (3) bek.].

Az alperes fizetési meghagyást bocsátott ki a felperessel szemben, amelyben a B. J-né részére nyújtott 24 577 forint társadalombiztosítási szolgáltatás, valamint 1980. július 1. napjától járó havi 1560 forint rokkantsági nyugdíj megfizetésére kötelezte. A felperes a fizetési meghagyást 1980. május 26-án vette kézhez a börtönben, ahol az anyósa - B. J-né - sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt szabadságvesztés büntetését tölti.

A fizetési meghagyás azt is tartalmazza, hogy ellene a kézbesítést követő naptól számított 30 napon belül a bírósághoz keresettel lehet fordulni. A felperes - jogi képviselője által, akinek csak 1980 júliusában adott meghatalmazást - 1980. július 23-án nyújtott be keresetlevelet a Társadalombiztosítási Igazgatóság útján. Keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte.

A munkaügyi bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította, miután megállapította, hogy a felperes azt a keresetindításra megadott határidőn túl nyújtotta be, igazolási kérelmet nem terjesztett elő és késedelmét nem mentette ki.

E végzés ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Ebben utalt arra: már a keresetlevélben is hivatkozott arra, hogy jogerős ítélet alapján szabadságvesztés büntetését tölti. Továbbá utalt arra is, hogy képviselőjével az érintkezése nehézkes, amint módja volt: a büntető ügyben eljárt védője útján kapcsolatot teremtett jelen perbeli jogi képviselőjével, akinek csak ekkor tudott meghatalmazást adni képviseletére. Miután a jogban egyébként járatlan és az intézkedésekben is korlátozva van, így ezekre tekintettel kérte késedelmét vétlennek tekinteni és a keresetlevelet egyben igazolási kérelemnek is tekinteni.

A megyei bíróság a végzésével az első fokú bíróság végzését helyben hagyta. A végzés indokolása szerint a felperes valóban a szabadságvesztés büntetése folytán az intézkedésben bizonyos mértékben korlátozott, ez azonban nem olyan mérvű, amely indokolná a közel 30 napos késedelmet.