BH 2019.11.300 Az érvénytelenségi (megtámadási) kifogás az alperesi védekezés perbeli eszköze, felperesi pozícióból a határidő letelte után a megtámadási igény kifogás formájában sem érvényesíthető, ez alól a végrehajtás-megszüntetési per alapjául szolgáló végrehajtási eljárási pozíciók (adós-végrehajtást kérő) sem adnak felmentést [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 369. § a) pont, 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 236. § (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes adósok és az alperes hitelező 2005. április 21-én (hitel kiváltására, valamint ingatlan felújítására és tehermentesítésére) 89 616 CHF összegű devizakölcsönre vonatkozó szerződést kötöttek. A szerződés szerint a folyósítási feltételek teljesítését követően a hitelező az adósok részére legfeljebb 13 000 000 forint kifizetést teljesít, az adósok pedig a "kölcsön devizanemében" kötelesek visszafizetni a tartozást. A tőkét és kamatot tartalmazó törlesztőrészletek havi összegét 549 CHF-ben határozták meg. A felperesek vállalták, hogy a törlesztéshez szükséges fedezetet forintszámlájukon forintban helyezik el és kifejezetten kérték az alperest a konverzió elvégzésére. Kitért a szerződés arra is: mivel a kölcsön nyilvántartása devizában történik, az árfolyamváltozásból eredő esetleges veszteségek az adóst terhelik (I.I.4. pont). A kölcsön kamatát a szerződés a LIBOR CHF értékhez kötötte, melyet évi 4,5%-os kamatfelár terhelt, a forintfizetések alapján a hitelező 2005. április 19-i CHF eladási árfolyamának megfelelően meghatározott THM mértéke pedig 5,83% volt. A szerződésben nem szabályozott kérdésekre a hitelező Általános Szerződési Feltételeiben és Kockázatvállalási Üzletszabályzatában foglaltak az irányadók, melyeket az adósok megismertek és kötelezőnek fogadtak el. A szerződésbe foglalt tartozásukról az adósok a szerződéskötés napján közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot is tettek.

[2] Az alperes a szerződést 2009. július 10-én azonnali hatállyal felmondta, a kérelmére kibocsátott végrehajtási záradék alapján az adósok ellen végrehajtás indult.

A felperesek keresete, az alperes védekezése

[3] A felperesek a régi Pp. 369. § a) pontjára alapított keresete az ellenük folyó végrehajtás megszüntetésére irányult, mert álláspontjuk szerint a végrehajtás alatt álló követelés nem jött létre érvényesen. Keresetüket - egyebek mellett - a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (régi Hpt.) 213. § (1) bekezdésének b) és c) pontjait szerintük sértő, ekként semmis kikötéseire alapították, mert a szerződés nem tartalmazza az ügyleti kamat, illetve a THM mértékét és kiszámításuk sem lehetséges a szerződés adatai alapján. Előadták azt is, hogy nem történt megfelelő tájékoztatás az árfolyamkockázatról sem, melynek hiányában az árfolyamkockázat adósokra terhelése megtévesztő módon, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 210. § (1), (3) és (4) bekezdéseit sértő módon, illetve tisztességtelenül történt.

[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a szerződés mind a THM, mind a kamat mértékét tartalmazta, a THM a jogszabály előírásainak megfelelően százalékos mértékben szerepelt és a szerződés rejtett költségeket nem tartalmazott. Az ügyleti kamat referenciakamathoz kötött meghatározása a referenciaérték változását automatikusan követi, ez nem jelent egyoldalú módosítást, emiatt a kikötés érvénytelensége sem állapítható meg, a kamatfelár emelése pedig nem befolyásolta a felperesek szerződésszerű teljesítését, mert a fizetéssel már azt megelőzően késedelembe estek. A felperesek előtt a devizaalapú hitelezési konstrukció ismert volt, az árfolyam emelkedéshez vezető tendencia ugyanakkor előre nem látható körülmény, így az a felperesi hivatkozás, hogy az alperes az árfolyamkockázat tekintetében őket megtévesztette, alaptalan.

Az első- és a másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítélete indokolásában továbbiak mellett rámutatott, hogy a THM szerződésben feltüntetett százalékos mértéke ellenében a felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy a THM "valós" értéke attól eltérő, a felperesek azonban a bizonyítási kötelezettségüknek nem tettek eleget. Az ügyleti kamat vonatkozásában az elsőfokú bíróság egyetértett az alperessel abban, hogy a referenciakamat alakulása az alperestől független, részletesebb tájékoztatást adni arról szükségtelen volt. Rámutatott: a szerződés egyértelműen rögzítette, hogy az árfolyamkockázat az adósokat terheli, a kockázat korlátozottsága vagy nem valós jellege a szerződés rendelkezéseiből nem következett. Általánosságban utalt arra, hogy a tisztességtelen szerződési feltételek miatti semmisségre vonatkozó rendelkezések csak a 2006. március 1-jét követően kötött szerződésekre irányadók, a megtámadási okok érvényesítésének ideje pedig eltelt, kifogás formájában arra felperesi pozícióból hivatkozni nem lehet, ezért e hivatkozások érdemi vizsgálatára nem volt lehetőség.

[6] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és megszüntette a felperesek ellen folyó végrehajtásokat. Egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, tévesnek találta azonban a megtámadási kifogás kizárását. A kifogás lényege, hogy az azzal élő féllel szemben a szerződésből eredő követelést érvényesítenek, ez pedig a végrehajtási eljárások formájában fennáll. A felperesek érvénytelenségi kifogását a másodfokú bíróság érdemben is alaposnak találta, mert meghallgatásuk nélkül, a szerződés "semmitmondó tájékoztatása" alapján is megállapítható volt, hogy az árfolyamkockázatról nem kaptak tájékoztatást, a szerződés I.I.4. pontja ekként tisztességtelen, a szerződés részleges érvénytelenségét, a jelen perben a végrehajtás megszüntetését eredményező kikötés. A THM és az ügyleti kamat meghatározatlansága tekintetében is megalapozottnak találta a másodfokú bíróság a fellebbezést: a THM forintban történő meghatározása álláspontja szerint értelmezhetetlen, különös tekintettel arra, hogy az alkalmazandó árfolyamot sem jelölte meg a szerződés. Mindezek miatt a szerződés a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontját sértő módon semmis, arra is figyelemmel, hogy az alapul vett 13 000 000 forint nem fix, hanem maximális összege a kölcsönnek. Végezetül az ügyleti kamat meghatározása sem tett eleget a jogszabály előírásának: a referenciaként választott kamatmérték az ügyfelek számára megismerhetetlen, illetve az egy napon belül is három különböző érték lehet, és pontos mértékét sem tünteti fel a szerződés, ily módon a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjába ütközik. A kifejtettek miatt a másodfokú bíróság a felperesek által a fellebbezésben hivatkozott további érvénytelenségi okokat érdemben nem is vizsgálta.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[7] A jogerős ítélet ellen felülvizsgálattal élő alperes annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan - szükség esetén - az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság iratellenesen rögzítette, hogy a szerződés még tájékoztató jelleggel sem tartalmazza az ügyleti kamat mértékét, ugyanis a szerződés elválaszthatatlan mellékletét képező zálogszerződés - amely az iratok között rendelkezésre állt - azt a szerződéskötés időpontjára 5,25%-ban határozta meg, a referenciakamat pedig a Hirdetményből megismerhető, változásáról az alperes a fizetési értesítőkben is tájékoztatást adott. A referenciakamat mértéke köztudomású tény, amennyiben azonban azzal kapcsolatban semmisségi okot észlel, a bíróság köteles az ügyfelet - jelen esetben az alperest - nyilatkozattételre felhívni. Ezt a felhívást a másodfokú bíróság elmulasztotta, így az alperes alappal bízhatott abban, hogy a referenciakamat meghatározottsága és köztudomású jellege tekintetében előadottakat a másodfokú bíróság elfogadta. Az ezzel ellentétes tartalmú döntés a bizonyítás, nyilatkozattétel lehetőségének hiánya miatt lényeges, az érdemi döntésre kiható eljárási szabálysértés.