A Szegedi Ítélőtábla Pf.20564/2018/5. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, (1) bek., 100. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 339. §, (1) bek., 349. §, 2003. évi CXXXIII. törvény (Társasházi tv.) 3. §, (1) bek.] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Dobler László

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.564/2018/5. szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Molnár István Vince ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - az OBH Jogi Képviseleti Osztály által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen sérelemdíj megfizetése iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék 2018. június 21. napján kelt 15.P.20.316/2017/47. számú ítélete ellen a felperes részéről 48. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 240.000,- (Kettőszáznegyvenezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és a (település neve, utca, házszám 1) számú társasház alperes ellen birtokháborítás és egyéb iránt 2007 óta per van folyamatban.

Az alperesi társasház lakói, mint felperesek korábban pert indítottak az érintett ingatlan, a (utca, házszám 2) számú ház korábbi tulajdonosai ellen szolgalmi jog alapítása iránt. A P.21.089/2000. szám alatti perben a III. rendű alperes jogutódjaként jelen per felperesét 2007. augusztus 22-én perbe vonták, az ügy P.22.098/2007. számon volt folyamatban. A tulajdoni lap másolat szerint az ingatlan teljes egészében a földhivatal 82882/2001.11.06. számú határozatával került a felperes nevére.

A felperes 2007. november 30-án abban az ügyben beadványt terjesztett elő. Később, 2011. február 16-án viszontkeresettel élt és szakértő kirendelését kérte díj előlegezése mellett az akkor már P.21.511/2010 számú perben. Az eljárás során a (város neve)-i Járásbíróság megállapította a szolgalmi jog elbirtoklását, míg az (alperes neve) 2015. március 18-án kelt 4.Pf.20.303/2015/3. számú jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését részben és akként változtatta meg, hogy az ottani felpereseket az elsőfokú ítélet szerinti terjedelemben az átjárási szolgalom szükségbeli út jogcímén illeti meg. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta.

Jelen per felperese a jogerős döntés ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, ennek eredményeként a Kúria 2016. május 11. napján kelt Pfv.I.21.316/2015/5. számú végzésével a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az eljárás jelenleg folyamatban van.

A felperes keresetében elsősorban a Pp. 2. § (1) és (3) bekezdése alapján kérte az alperes 2.000.000,- forint megfizetésére való kötelezését.

Lényegében a rPtk. 339. § (1) bekezdésére és 349. § (1) bekezdésére hivatkozott, állította, a bíróság több, kirívóan súlyos jogalkalmazási, jogértelmezési hibát vétett: elmulasztotta a perbeli legitimáció folyamatos vizsgálatát, ingatlanforgalmi és közlekedési műszaki szakértő kirendelését és tévesen értelmezte viszontkeresetét. Külön is sérelmezte mind az első- mind a másodfokú bíróság kifejtett jogi álláspontját. Részletesen kitért a per érdemi részére, a bíróságok döntését kirívóan súlyos jogértelmezési tévedésnek tartotta.

A jogsértés időszakát egyrészt 2007. november 30-a és 2008. szeptember 10-e, másrészt 2007. november 30-a és a jogerős ítélet meghozatala, vagyis 2015. március 18-a közötti időszakban jelölte meg. Ugyanakkor sérelmezte, hogy az 1997-ben kezdődött per azóta sem fejeződött be.

Előadta, az eljárás elhúzódása miatt élete elnehezült, fokozott stresszhelyzetnek volt kitéve, ezért a rPtk 76. §-ában nevesített testi épséghez, egészséghez fűződő joga sérült, ezért további 1.000.000,- forint nemvagyoni kár megtérítését kérte.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A Pp. 2. § (1) bekezdésével összefüggésben hangsúlyozta, a per jogerősen még nem fejeződött be, a kialakult bírói gyakorlat szerint viszont a per ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jog sérelmére alapított, méltányos elégtételt biztosító kártérítési igény elbírálásának ez feltétele. Kiemelte, az alapügy igen összetett, hiszen átjárási, szolgalmi jog elbirtoklásáról, annak terjedelméről szól. Abban a perben a felperesek személyében gyakran történtek változások, részben haláleset, részben adásvételi szerződések folytán, a bíróság a felperesek perbeli legitimációját folyamatosan vizsgálta. Mindemellett több külföldön, így Szerbiában és Kanadában élő személy állt perben, a számukra való kézbesítés ugyancsak jelentősen meghosszabbította a pertartamot. Kitért arra is, több alkalommal szakértőt kellett kirendelni az ügyben, a földmérő szakértő feladatának teljesítéséhez a per tárgyalását pedig fel kellett függeszteni. Jelentősen hozzájárult a jogerős döntés elhúzódásához, hogy a felek közös kérelmére a per szünetelt és egyéb közigazgatási eljárás folyamatba tétele miatt a per tárgyalása felfüggesztésre is került.

Cáfolta a bírósági jogkörben okozott kár megállapíthatóságát. Véleménye szerint sem az általános, sem a speciális törvényi feltételek nem állnak fenn. Nincs ugyanis olyan jogerős ítélet, amelynek kapcsán a felperes a jogorvoslati lehetőségét kimerítette volna. Kirívóan súlyos jogalkalmazási és jogértelmezési hibát az alperes az alapeljárás során nem vétett, a hatályon kívül helyezésre a Kúria eltérő jogi álláspontja miatt került sor. Hozzátette, a bírósági jogkörben okozott kártérítés iránti perben nincs lehetőség a korábbi, alapul fekvő ítélet felülbírálatára.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában mindenekelőtt a Pp. 2. §-ára alapított igénnyel foglalkozott. Utalt arra, a felperes alapperbeli perbehívására 2007. augusztus 22-én került sor, és mivel előzőleg a pernek nem volt alanya, az eljárás elhúzódása miatti igénye a korábbi időszakra nem vizsgálható.

Kétségkívül az ügy 1997-ben indult, azonban az akkori felperesek között számos külföldi lakóhellyel rendelkező tulajdonos volt, akik számára - jogi képviselő hiányában - a külföldi kézbesítés nehézkes volt, emiatt az ügy érdemi tárgyalásra mintegy 10 évig lényegében alkalmatlan volt. A 2007. augusztus 22. és 2008. szeptember 10. közötti időszakot vizsgálva megállapította, az eljáró bíróság folyamatosan intézkedett, hiánypótló végzések és külföldi kézbesítések történtek ez idő alatt.

Az ezt követő időre nézve kiemelte, a felek - köztük jelen per felperese - közös kérelmére az eljárás szünetelt is 2009. november 25-2010. május 10. és 2012. március 28-szeptember 4. között. A 2010. október 18-án tartott tárgyaláson pedig észlelte a bíró, hogy a tulajdonosi helyzetben ismét változások következtek be, így a perbeli legitimáció további tisztázását rendelte el. Jelen per felperese ezt követően, 2011. február 21-én terjesztette elő viszontkeresetét és kérte a tárgyalás felfüggesztését a jogerős telekalakítási engedély beszerzéséig. Az ügyben ezalatt is folyamatos intézkedések folytak és - a bíróság felhívására - a hiánytalan viszontkereset is csak 2011. június 17-én állt rendelkezésre.