BH 2004.7.298 Az elkülönítve tárgyalt ügyben is alkalmazni kell az elsőfokú eljárás szabályait; az elkülönített részek tekintetében a bíróság csak részítélettel dönthet [Pp. 149. § (1) bekezdés, 213. § (2) bekezdés].

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 163. § (3) bekezdésébe, 166. § (1) bekezdésébe, 206. § (1) és (2) bekezdésébe ütköző törvénysértést állított. Érvelése szerint jogszabálysértéssel állapította meg a másodfokú bíróság, hogy nem tudta bizonyítani a férje betegségével okozati összefüggésben keletkezett kárait. A nem vagyoni kártérítés iránti követelését megalapozó tények, azok bizonyítékai rendelkezésre állnak, ezért a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésével a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát kérte.

A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárást rendelt el abban a jogkérdésben, hogy a Pp. 149. § (1) bekezdés alapján végrehajtott elkülönítéssel tárgyalt ügyben miként kell értékelni a bizonyítékokat.

Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte - összefoglalóan arra hivatkozással, hogy a felperes bizonyítása nem volt elégséges, illetve eredményes.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

L. T. felperes azbesztózis foglalkozási megbetegedés miatt 1999. december 3-án indított keresetet az alperes ellen. A perben - a 2001. május 23-án benyújtott keresete folytán - L. T.-né II. rendű felperesként vett részt. A munkaügyi bíróság a II. rendű felperes nem vagyoni kártérítés iránti követelése tárgyában a Pp. 149. § (1) bekezdése alapján elkülönítve tárgyalt.

A L. T. perében jogerőre emelkedett ítéletével a munkaügyi bíróság az alperest költség, mezőgazdasági kár, általános kártérítés, továbbá 1 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Utóbbi döntését azzal indokolta, hogy a felperes életét a betegsége megváltoztatta, aktív életvitelével felhagyott.

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó L. T.-né felperes perében a munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

A tényállásban a felperesnek a férje ügyében a mezőgazdasági termelésről, a házastársak élete megváltozásáról tett tanúvallomásait értékelte. Arra következtetett, hogy a felperes nem vagyoni kártérítés iránti követelése elbírálásánál nem lehet figyelembe venni a férje perében már értékelt körülményeket (szabadidő eltöltése, társasági élet megszűnése, szexuális élet megromlása). Utalt arra is, hogy az utóbbi a felperes életkora folytán nem lehet döntő tényező. A bíróság azt is értékelte, hogy a felperes a tárgyaláson személyesen nem jelent meg, igazolást nyújtott be arról, hogy a tárgyaláson való részvétele orvosi szempontból ellenjavallt, a férje ügyének hosszabb ideig történt tárgyalására hivatkozott. A bíróság álláspontja szerint a felperes a hozzátartozói kártérítés járulékos jellegére, a káronszerzés tilalmára is tekintettel a károsodás bekövetkezését nem bizonyította.