A Budapest Környéki Törvényszék Mf.25592/2010/8. számú határozata. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 231. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 38. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 103. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 3. §] Bírók: Kertné dr. Fehér Klára, Mogony Józsefné, Somné dr. Billege Margit

Mf.25.592/2010/8.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A ... Bíróság, mint ..bíróság az ... által képviselt ... felperesnek - a ... által képviselt - ...alperes ellen versenytilalmi kötelezettség megsértése miatt indított perében a ...Bíróság 8.M.792/2009/13. számú 2010. június 3-án kelt ítélete ellen a felperes részéről 14. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ÍTÉLETET

A ... bíróság az... bíróság ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 248.830,- (kettőszáznegyvennyolcezer-nyolcszázharminc) forintot és annak 2009. február 17-től járó törvényes kamatát.

A felperes perköltség fizetési kötelezettségét mellőzi.

A felperest terhelő államnak fizetendő illeték összegét 37.100,- forintról 14.900,- (tizennégyezer-kilencszáz) forintra leszállítja.

Kötelezi alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 22.150,- (huszonkettőezer-egyszázötven) forint elsőfokú eljárási illetéket.

A felek első- és másodfokú perköltségeiket maguk viselik.

Egyebekben helybenhagyja.

Kötelezi a megyei bíróság a felperest, hogy külön felhívásra az államnak fizessen meg 14.900,- (tizennégyezer-kilencszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Kötelezi az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 22.150,- (huszonkettőezer-egyszázötven) forint másodfokú eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

A... bíróság felperes keresetét elutasította, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes a felek között létrejött versenytilalmi megállapodást megszegte, ezért a megállapodásra tekintettel részére kifizetett 618.000,- forint összeget visszafizetni köteles.

Az indokolás szerint a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy az alperes megsértette a versenytilalmi megállapodásban foglaltakat. A bizonyítékokból ugyanis nem állapítható meg, hogy az alperesnek felperesnél és a ...nél végzett tevékenysége között közvetlen összefüggés lenne. Az a körülmény, hogy a felperes gazdasági, üzleti partnerénél helyezkedett el az alperes, nem jelenti a megállapodásban foglalt kötelezettségének megszegését, mert a felperesnél, illetve az új munkáltatónál nem azonos tevékenységet végzett. Az alperes a felperesnél hegesztő mérnökként dolgozott, feladata egy hűtő vezetékkel kapcsolatos hegesztési technológia tesztelése és majdani hasznosítása volt. Az új munkahelyén minőségbiztosítási mérnökként végzi munkáját, melynek során közvetett módon és esetleges jelleggel kerül kapcsolatba a felperes által gyártott termékekkel. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes hozzáférhetett a felperes által gyártott valamennyi termék, technológia adataihoz azonban az nem merült fel, hogy ezen információkat az alperes megszerezte, felhasználta, mással közölte, nyilvánosságra hozta volna. Önmagában tehát az a körülmény, hogy az alperes a felperes megrendelőjénél helyezkedett el a felperesnél fennállt munkaviszonya megszűnését követően, nem jelenti a felperes gazdasági érdekeinek veszélyeztetését.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Kérte annak megváltoztatását és alperes kereset szerinti marasztalását.

A felperes úgy nyilatkozott, hogy az alperes 2008. december és 2009. január hónapban 248.830,- forint összeget kapott a munkaszerződés 10. § és 11. §-a alapján a titoktartási és a konkurencia tilalmi megállapodás alapján. A felperes a bruttó összeg megfizetésére kérte az alperest kötelezni, mert álláspontja szerint a megállapodás megszegése miatt 618.000,- forint összeget kellett kifizetnie összességében az adó és járulékfizetési kötelezettség miatt. A munkaszerződésben foglalt versenytilalmi megállapodással kapcsolatban azt adta elő, hogy annak célja éppen az volt, hogy megakadályozza, hogy az alperes volt munkáltatója üzletfeleinél helyezkedjen el. A versenytársak fogalmába pedig az ügyfelek is bele tartoznak. A titoktartási kötelezettséggel kapcsolatban a felperes azt adta elő, hogy ennek megtartása az alperest megállapodás nélkül is a jogszabály erejénél fogva terhelte. Hivatkozott a legfelsőbb bírósági gyakorlatra, mely szerint a munkáltatóéval azonos versenytevékenységnek a cégjegyzékben történt megjelölésével megvalósul a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetése. A felperes a becsatolt két cégbizonyítvánnyal kívánta alátámasztani, hogy a tevékenységi jegyzékben öt olyan tevékenység szerepel, amely a két cégnél azonos. Azzal indokolta, hogy a cégbizonyítványokat csak a másodfokú eljárás során csatolta, hogy az alperes az elsőfokú eljárás során nem vitatta felperesnek azt a megállapítását, hogy a két cégnek több azonos tevékenységi köre van.

Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helyben hagyását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. A felperes fellebbezésével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy felperes nem bizonyította, hogy az alperes új munkáltatója és a felperes hasonló fémmegmunkálási folyamatokat végez. Vitatta, hogy az elsőfokú eljárás során elismerte volna, hogy a két cég bizonyos tevékenységei ugyanazok lennének. Azt elismerte, hogy "rokon" tevékenységet folytat a két cég, azonban az alperes nem olyan területen dolgozik, amely ezen tevékenységet érintené. Miután a felperes az ... eljárás során nem a cégnyilvántartásból származó aktuális adatokkal, hanem az internetről lekérdezhető adatokkal kívánta alátámasztani az azonos tevékenységre vonatkozó állításait, az alperes szerint a másodfokú eljárás során már Pp. 231. § (1) bekezdésére tekintettel a felperesnek nincs további bizonyítási lehetősége. Az alperes vitatta azt a felperesi álláspontot, hogy bármely, felperes megrendelőjénél való munkavállalás önmagában a felperes jogos gazdasági érdekét veszélyeztető magatartás lenne és ezáltal az alperes üzleti titoksértést követne el. Előadta azt is, hogy bár a munkaszerződés 10. § és 11. §-a a titoktartási kötelezettség, illetve a versenytilalmi megállapodás ellenértékeként kötötte ki a havi 230.000,- forintot, melyet a felperes az alperesnek megfizetett, a felperes kizárólag a versenytilalmi megállapodás megszegésére alapította keresetét, ezért a havi 230.000,- forint "arányos részét" követelhetné vissza abban az esetben is, ha a kereset jogalapját a megyei bíróság megalapozottnak ítélné.

A fellebbezés részben alapos.